GNU kapcsolók (legrövidebb forma): [-m mód ] [--help] [--version] [--]
A különleges fájl háromszorosan (boole-logikai, egész, egész) tárolja a fájlrendszer. A boole-logikai választ a karakterspecifikus és blokkspecifikus fájl között. A két egész a nagyobb és a kisebb eszköz száma.
Így egy különleges fájl szinte semmit sem foglal a lemezen, és csak az operációs rendszerrel való kapcsolatra használatos, nem pedig adatok tárolására. Gyakran a különleges fájlokat az hardvereszközökkel (mint például lemez, szalagos egység, tty, nyomtató) vagy az operációs rendszer szolgáltatásaival (pl. /dev/null, /dev/random) hozzák összefüggésbe.
Blokkspecifikus fájlok általában lemezszerű eszközök (ahol az adat adott blokkszámként érhető el és jelentős, hogy rendelkezik blokk-gyorsítással (cache)). Minden egyébb eszköz karakterspecifikus fájl. (Réges régen csak egy eltérés volt a kettő közt: a karakterspecifikus I/O fájlok nem voltak bufferelve, míg a blokkspecifikus fájlok igen.)
Az mknod parancs az, amellyel ilyen típusú fájlok készíthetők.
A nevet követő argumentum határozza meg a fájl típusát:
Az mknod GNU változata engedélyezi az u (`unbuffered': magyarul nem bufferelt) kapcsolót, mint a c szinonímáját.
Blokk- vagy karakterspecifikus fájl készítésekor a fájltípus után a nagyobb és kisebb eszközszám megadása kötelező (decimálisan, vagy 0-val kezdve oktálisan; a GNU változat szintén engedélyezi a hexadecimális értékadást, amelynek 0x-el kell kezdődnie). Alapértelmezésként az elkészült fájlok módja 0666 (`a+rw') mínusz a umask-kal megadott bitek.
Ez a kézikönyvoldal a fileutils-4.0 csomagban található mknod használatát írja le; más változatok kissé különbözhetnek ettől. Javítások és hozzáfűzések az aeb@cwi.nl címre küldhetők. A programmal kapcsolatos hibabejelentést a fileutils-bugs@gnu.ai.mit.edu címen lehet tenni.