Bash is ultimately intended to be a conformant implementation of the IEEE Posix Shell and Tools specification (IEEE Working Group 1003.2).
| & ; ( ) < > space tab
|| & && ; ;; ( ) | <newline>
! case do done elif else esac fi for function if in select then until while { }
A simple command is a sequence of optional variable assignments followed by blank-separated words and redirections, and terminated by a control operator. The first word specifies the command to be executed. The remaining words are passed as arguments to the invoked command.
The return value of a simple command is its exit status, or 128+n if the command is terminated by signal n .
A pipeline is a sequence of one or more commands separated by the character | . The format for a pipeline is:
[ ! ] command [ | command2 ... ]
The standard output of command is connected to the standard input of command2 . This connection is performed before any redirections specified by the command (see REDIRECTION below).
If the reserved word ! precedes a pipeline, the exit status of that pipeline is the logical NOT of the exit status of the last command. Otherwise, the status of the pipeline is the exit status of the last command. The shell waits for all commands in the pipeline to terminate before returning a value.
Each command in a pipeline is executed as a separate process (i.e., in a subshell).
A list is a sequence of one or more pipelines separated by one of the operators ; , & , && , or || , and terminated by one of ; , & , or <newline> .
Of these list operators, && and || have equal precedence, followed by ; and &, which have equal precedence.
If a command is terminated by the control operator & , the shell executes the command in the background in a subshell. The shell does not wait for the command to finish, and the return status is 0. Commands separated by a ; are executed sequentially; the shell waits for each command to terminate in turn. The return status is the exit status of the last command executed.
The control operators && and || denote AND lists and OR lists, respectively. An AND list has the form
command && command2
command2 is executed if, and only if, command returns an exit status of zero.
An OR list has the form
command || command2
command2 is executed if and only if command returns a non-zero exit status. The return status of AND and OR lists is the exit status of the last command executed in the list.
A compound command is one of the following:
Minden lejjebb, a DEFINITIONS alatt felsorolt metakarakternek speciális jelentése van a shell számára, és ezeket idézõjelezni kell, hogy saját magukat jelentsék. Háromféle idézõjelezési módszer van : az "escape karakter", a szimpla idézõjel, és a dupla idézõjel.
Egy nem-idézõjelezett fordított perjel (backslash : \ ) az "escape karakter". Az õt követõ karakternek megmarad a saját értéke. Az egyetlen kivétel az <újsor>. Ha egy \<újsor> páros van a szövegben, és a fordított perjel nem áll szimpla idézõjelek között, a \<újsor>-t a shell a sor folytatására való utasításként dolgozza fel (tehát valójában figyelmen kívül hagyja).
Szimpla idézõjelek közé zárt karakterek esetén minden az idézõjelek közé esõ karakternek megmarad a saját értéke. Szimpla idézõjel nem szerepelhet szimpla idézõjelek között, még úgy sem, ha megelõzi egy fordított perjel.
Dupla idézõjelek közé zárt karakterek esetén minden az idézõjelek közé esõ karakternek megmarad a saját értéke, kivéve a $ , ` , és \ karaktereket. A $ és a ` megõrzik a speciális jelentésüket dupla idézõjelek között is. A fordított perjel csak akkor õrzi meg a speciális jelentését, ha a következõ karakterek közül követi valamelyik : $ , ` , " , vagy <újsor>. Dupla idézõjel szerepelhet dupla idézõjelek közt, ha megelõzi egy fordított perjel.
A * és @ speciális karaktereknek speciális
jelentésük van dupla idézõjelek között
(lásd a PARAMÉTEREK bekezdést lejjebb).
Egy változónak a következõ formában lehet értéket adni:
A pozícionális paraméterre egy vagy több számjeggyel lehet hivatkozni, kivéve az egyetlen 0 számjeggyet. A pozícionális paraméterek a shell indításkori argumentumait kapják értékül, de a set beépített parancs segítségével megváltozztathatók. A pozícionális paraméterek értéke nem változtatható meg hozzárendelõ utasításokkal. A shell függvényeinek végrehajtása közben a pozícionális paraméterek értéke átmenetileg lecserélõdik. (ld. FUNCTIONS késõbb).
Ha egy pozícionális paraméter egynél több számjegyet tartalmaz, ezeket zárójelbe kell tenni (ld. EXPANSION alább).
A shell számos paramétert speciálisan kezel. Ezekre a paraméterekre csak hivatkozni lehet, érték hozzárendelése nem megengedett.
A shell a követketõ változókat használja:
MAILPATH='/usr/spool/mail/bfox?"You have mail":~/shell-mail?"$_ has mail!"'
Bash supplies a default value for this variable, but the location of the user mail files that it uses is system dependent (e.g., /usr/spool/mail/$USER).
The order of expansions is: brace expansion, tilde expansion, parameter, variable, command, and arithmetic substitution (done in a left-to-right fashion), word splitting, and pathname expansion.
On systems that can support it, there is an additional expansion available: process substitution.
Only brace expansion, word splitting, and pathname expansion can change the number of words of the expansion; other expansions expand a single word to a single word. The single exception to this is the expansion of ``$@'' as explained above (see PARAMETERS ).
"Brace expansion" is a mechanism by which arbitrary strings may be generated. This mechanism is similar to pathname expansion, but the filenames generated need not exist. Patterns to be brace expanded take the form of an optional preamble , followed by a series of comma-separated strings between a pair of braces, followed by an optional postamble . The preamble is prepended to each string contained within the braces, and the postamble is then appended to each resulting string, expanding left to right.
Brace expansions may be nested. The results of each expanded string are not sorted; left to right order is preserved. For example, a{d,c,b}e expands into `ade ace abe'.
Brace expansion is performed before any other expansions, and any characters special to other expansions are preserved in the result. It is strictly textual. Bash does not apply any syntactic interpretation to the context of the expansion or the text between the braces.
A correctly-formed brace expansion must contain unquoted opening and closing braces, and at least one unquoted comma. Any incorrectly formed brace expansion is left unchanged.
This construct is typically used as shorthand when the common prefix of the strings to be generated is longer than in the above example:
mkdir /usr/local/src/bash/{old,new,dist,bugs}
Brace expansion introduces a slight incompatibility with traditional versions of sh , the Bourne shell. sh does not treat opening or closing braces specially when they appear as part of a word, and preserves them in the output. Bash removes braces from words as a consequence of brace expansion. For example, a word entered to sh as file{1,2} appears identically in the output. The same word is output as file1 file2 after expansion by bash . If strict compatibility with sh is desired, start bash with the -nobraceexpansion flag (see OPTIONS above) or disable brace expansion with the +o braceexpand option to the set command (see SHELL BUILTIN COMMANDS below).
If a word begins with a tilde character (`~'), all of the characters preceding the first slash (or all characters, if there is no slash) are treated as a possible login name. If this login name is the null string, the tilde is replaced with the value of the parameter HOME . If HOME is unset, the home directory of the user executing the shell is substituted instead.
If a `+' follows the tilde, the value of PWD replaces the tilde and `+'. If a `-' follows, the value of OLDPWD is substituted. If the value following the tilde is a valid login name, the tilde and login name are replaced with the home directory associated with that name. If the name is invalid, or the tilde expansion fails, the word is unchanged.
Each variable assignment is checked for unquoted instances of tildes following a : or = . In these cases, tilde substitution is also performed. Consequently, one may use pathnames with tildes in assignments to PATH , MAILPATH , and CDPATH , and the shell assigns the expanded value.
The `$' character introduces parameter expansion, command substitution, or arithmetic expansion. The parameter name or symbol to be expanded may be enclosed in braces, which are optional but serve to protect the variable to be expanded from characters immediately following it which could be interpreted as part of the name.
A régi stílusú szimpla idézõjeles forma esetén a fordított perjel megtartja speciális jelentését kivéve, ha $,`, vagy \ követi. A $(parancs) forma esetén minden karakter a zárójelen belül alkotja a végrehajtandó parancsot, egyik sincs speciálisan kezelve.
A parancs helyettesítéseket egymásba lehet ágyazni. Ha a régi stílusú formát használjuk, a belsõ idézõjelek elé fordított perjelet kell rakni.
Ha a helyettesítés idézõjelek között van, szódarabolás és útvonalhelyettesítés nem hajtódik végre az eredményen.
$((kifejezés))
A kiértékelés az "ARITHMETIC EVALUATION" címszó alatt található szabályok szerint történik. Ha a kifejezés szabálytalan, a bash hibaüzenetet ír ki, és nem történik behelyettesítés.
A processz helyettesítés olyan rendszereken mûködik, ami támogatja a névvel ellátott pipe-okat. (FIFO-k) vagy a /dev/fd eljárást nyitott fájlok elnevezésére. Formája: <(list) vagy >(list) . A list processz úgy fut, hogy bemenete vagy kimenete egy FIFO-hoz vagy egy /dev/fd-beli fájlhoz van kapcsolva. Ezen fájl neve a kiértékelés eredménye, és argumentumként adódik át a jelenlegi parancsnak. Ha a >(lista) formát használjuk, a fájlba írt adat lista bemenetére kerül Ha a <(lista) formát használjuk, az argumentumként átadott fájl tartalma kerül lista kimenetére.
Az ezt támogató rendszereken a processz helyettesítés egyidejûleg hajtódik végre az alábbiakkal: "paraméter és változó kiértékelés" , "parancs helyettesítés" , és aritmetikai helyettesítés".
A shell "szavakra bontás" céljából átvizsgálja a paraméter kifejtés, parancs helyettesítés és az aritmetikai helyettesítés nem idézõjelben szereplõ eredményeit.
A shell az IFS minden egyes karakterét elválasztó jelnek tekinti, amelyek alapján a másik kifejezést szavakra bontja. Ha az IFS tartalma pontosan <space><tab><newline> , az alapbeállítás, akkor az IFS karaktereinek bármely sorozata is szóelválasztó. Ha IFS értéke eltér az alapbeállítástól, akkor a space és tab "szóköz" karakterek szóeleji és szóvégi sorozata nem fog a szóhoz tartozni, ha azokat az IFS tartalmazza (egy IFS szóköz karakter). Az IFS bármely (egyetlen) karaktere, ami nem IFS szóköz, bármely szomszédos IFS szóközzel együtt egy mezõt határol el. Az IFS szóközk sorozata szintén határolóként viselkedik. Ha IFS értéke üres, a szavakra bontás nem történik meg. IFS értéke nem törölhetõ.
A konkrét üres argumentumok ("" vagy '') megõrzõdnek. A közvetett üres argumentumok, amelyek üres paraméterek kiértékelésekor adódnak, eltávolítódnak.
Megjegyezzük, hogy ha nem történik kiértékelés, akkor szavakra bontás sincsen.
Szavakra bontás után - hacsak nincs megadva a -f kapcsoló - a bash minden egyes szóban az alábbi jeleket keresi: * , ? , és [ . Ha bármelyikük megjelenik, akkor a szót mintának tekinti, és a mintának megfelelõ útvonalak ábécé szerint rendezett listájára cseréli ki. Megfelelõ útvonal hiányában, és ha az allow_null_glob_expansion shell változó nincs beállítva, a szó változatlan marad. Ha a változó be van állítva, de nincs megfelelõ útvonal, akkor a szó eltávolítódik. Ha minta használatával hozunk létre útvonalat, a ``.'' karakternek egy név kezdetekor vagy közvetlenül egy perjel után pontosan kell egyeznie, hacsak nincs bekapcsolva a glob_dot_filenames shell változó. A perjelnek mindig pontosan egyeznie kell. Más esetekben a ``.'' karaktert nem kezeli különlegesen.
A minta különleges karaktereinek a kvetkezõ a jelentésük:
After the preceding expansions, all unquoted occurrences of the characters \ , ` , and " are removed.
In the following descriptions, if the file descriptor number is omitted, and the first character of the redirection operator is < , the redirection refers to the standard input (file descriptor 0). If the first character of the redirection operator is > , the redirection refers to the standard output (file descriptor 1).
The word that follows the redirection operator in the following descriptions is subjected to brace expansion, tilde expansion, parameter expansion, command substitution, arithmetic expansion, quote removal, and pathname expansion. If it expands to more than one word, bash reports an error.
Note that the order of redirections is significant. For example, the command
ls > dirlist 2>&1
directs both standard output and standard error to the file dirlist , while the command
ls 2>&1 > dirlist
directs only the standard output to file dirlist , because the standard error was duplicated as standard output before the standard output was redirected to dirlist .
Redirection of input causes the file whose name results from the expansion of word to be opened for reading on file descriptor n , or the standard input (file descriptor 0) if n is not specified.
The general format for redirecting input is:
[n]<word
Redirection of output causes the file whose name results from the expansion of word to be opened for writing on file descriptor n , or the standard output (file descriptor 1) if n is not specified. If the file does not exist it is created; if it does exist it is truncated to zero size.
The general format for redirecting output is:
[n]>word
If the redirection operator is >| , then the value of the -C option to the set builtin command is not tested, and file creation is attempted. (See also the description of noclobber under "Shell Variables" above.)
Redirection of output in this fashion causes the file whose name results from the expansion of word to be opened for appending on file descriptor n , or the standard output (file descriptor 1) if n is not specified. If the file does not exist it is created.
The general format for appending output is:
[n]>>word
Bash allows both the standard output (file descriptor 1) and the standard error output (file descriptor 2) to be redirected to the file whose name is the expansion of word with this construct.
There are two formats for redirecting standard output and standard error:
&>word
Of the two forms, the first is preferred. This is semantically equivalent to
>word 2>&1
This type of redirection instructs the shell to read input from the current source until a line containing only word (with no trailing blanks) is seen. All of the lines read up to that point are then used as the standard input for a command.
The format of here-documents is as follows:
<<[-]word
here-document
delimiter
No parameter expansion, command substitution, pathname expansion, or arithmetic expansion is performed on word . If any characters in word are quoted, the delimiter is the result of quote removal on word , and the lines in the here-document are not expanded. Otherwise, all lines of the here-document are subjected to parameter expansion, command substitution, and arithmetic expansion. In the latter case, the pair \<newline> is ignored, and \ must be used to quote the characters \ , $ , and ` .
If the redirection operator is <<- , then all leading tab characters are stripped from input lines and the line containing delimiter . This allows here-documents within shell scripts to be indented in a natural fashion.
The redirection operator
[n]<&word
is used to duplicate input file descriptors. If word expands to one or more digits, the file descriptor denoted by n is made to be a copy of that file descriptor. If word evaluates to - , file descriptor n is closed. If n is not specified, the standard input (file descriptor 0) is used.
The operator
[n]>&word
is used similarly to duplicate output file descriptors. If n is not specified, the standard output (file descriptor 1) is used. As a special case, if n is omitted, and word does not expand to one or more digits, the standard output and standard error are redirected as described previously.
The redirection operator
[n]<>word
causes the file whose name is the expansion of word to be opened for both reading and writing on file descriptor n , or as the standard input and standard output if n is not specified. If the file does not exist, it is created.
Variables local to the function may be declared with the local builtin command. Ordinarily, variables and their values are shared between the function and its caller.
If the builtin command return is executed in a function, the function completes and execution resumes with the next command after the function call. When a function completes, the values of the positional parameters and the special parameter # are restored to the values they had prior to function execution.
Function names and definitions may be listed with the -f option to the declare or typeset builtin commands. Functions may be exported so that subshells automatically have them defined with the -f option to the export builtin.
Functions may be recursive. No limit is imposed on the number of recursive calls.
Aliasok létrehozása és a lista bõvítése az alias, aliasok törlése az unalias parancsal történik.
Az argumentumok használatára nincs semmiféle eljárás, mint a csh-ben. Ha szükség van argumentumokra, akkor egy shell függvényt kell alkalmazni.
Nem kerülnek az aliasok kifejtésre, amikor a shell nem párbeszédes módban üzemel.
Az aliasok definíciójára és használatára vonatkozó szabályok egy kissé megzavarók. A bash mindig legalább egy teljes sornyi bemenetet olvas, mielõtt bármely parancsot végrehajtana a soron. Az aliasok kifejtése a parancsok olvasásakor és nem a végrehajtásakor történik. Éppen ezért az alias definíciója ugyanazon a soron jelenik meg, mivel más parancs nem csinál semmit, míg a bemenet következõ sorát nem olvassuk. Ez azt jelenti, hogy az alias definícióját követõ parancsokat az új alias nem befolyásolja. Ez a kérdés a függvények végrehajtásakor is felmerül. Az aliasok kifejtése a függvények olvasásakor, és nem a végrehajtásukkor történik, mert a függvény definíció önmagában is összetett parancs. Következésképpen, a függvényben definiált aliasok annak végrehajtásáig nem elérhetõk. Hogy elkerüljük a hibát, az alias definícióját mindig külön sorba írjuk, és ne alkalmazzuk az alias parancsot összetett parancsokban.
Majdnem minden esetben az aliasok shell függvényekkel helyettesíthetõk.
Synchronous jobs started by bash have signals set to the values inherited by the shell from its parent. When job control is not in effect, background jobs (jobs started with & ) ignore SIGINT and SIGQUIT . Commands run as a result of command substitution ignore the keyboard-generated job control signals SIGTTIN , SIGTTOU , and SIGTSTP .
If the command name contains no slashes, the shell attempts to locate it. If there exists a shell function by that name, that function is invoked as described above in FUNCTIONS . If the name does not match a function, the shell searches for it in the list of shell builtins. If a match is found, that builtin is invoked.
If the name is neither a shell function nor a builtin, and contains no slashes, bash searches each element of the PATH for a directory containing an executable file by that name. If the search is unsuccessful, the shell prints an error message and returns a nonzero exit status.
If the search is successful, or if the command name contains one or more slashes, the shell executes the named program. Argument 0 is set to the name given, and the remaining arguments to the command are set to the arguments given, if any.
If this execution fails because the file is not in executable format, and the file is not a directory, it is assumed to be a shell script, a file containing shell commands. A subshell is spawned to execute it. This subshell reinitializes itself, so that the effect is as if a new shell had been invoked to handle the script, with the exception that the locations of commands remembered by the parent (see hash below under SHELL BUILTIN COMMANDS) are retained by the child.
If the program is a file beginning with #! , the remainder of the first line specifies an interpreter for the program. The shell executes the specified interpreter on operating systems that do not handle this executable format themselves. The arguments to the interpreter consist of a single optional argument following the interpreter name on the first line of the program, followed by the name of the program, followed by the command arguments, if any.
The shell allows you to manipulate the environment in several ways. On invocation, the shell scans its own environment and creates a parameter for each name found, automatically marking it for export to child processes. Executed commands inherit the environment. The export and declare -x commands allow parameters and functions to be added to and deleted from the environment. If the value of a parameter in the environment is modified, the new value becomes part of the environment, replacing the old. The environment inherited by any executed command consists of the shell's initial environment, whose values may be modified in the shell, less any pairs removed by the unset command, plus any additions via the export and declare -x commands.
The environment for any simple command or function may be augmented temporarily by prefixing it with parameter assignments, as described above in PARAMETERS . These assignment statements affect only the environment seen by that command.
If the -k flag is set (see the set builtin command below), then all parameter assignments are placed in the environment for a command, not just those that precede the command name.
When bash invokes an external command, the variable _ is set to the full path name of the command and passed to that command in its environment.
If a command is not found, the child process created to execute it returns a status of 127. If a command is found but is not executable, the return status is 126.
Bash itself returns the exit status of the last command executed, unless a syntax error occurs, in which case it exits with a non-zero value. See also the exit builtin command below.
The command number and the history number are usually different: the history number of a command is its position in the history list, which may include commands restored from the history file (see HISTORY below), while the command number is the position in the sequence of commands executed during the current shell session. After the string is decoded, it is expanded via parameter expansion, command substitution, arithmetic expansion, and word splitting.
In this section, the emacs-style notation is used to denote keystrokes. Control keys are denoted by C-key, e.g., C-n means Control-N. Similarly, meta keys are denoted by M-key, so M-x means Meta-X. (On keyboards without a meta key, M-x means ESC x, i.e., press the Escape key then the x key. This makes ESC the meta prefix. The combination M-C-x means ESC-Control-x, or press the Escape key then hold the Control key while pressing the x key.)
The default key-bindings may be changed with an ~/.inputrc file. The value of the shell variable INPUTRC , if set, is used instead of ~/.inputrc . Other programs that use this library may add their own commands and bindings.
For example, placing
M-Control-u: universal-argument
The following symbolic character names are recognized: RUBOUT , DEL , ESC , LFD , NEWLINE , RET , RETURN , SPC , SPACE , and TAB . In addition to command names, readline allows keys to be bound to a string that is inserted when the key is pressed (a macro).
Readline is customized by putting commands in an initialization file. The name of this file is taken from the value of the INPUTRC variable. If that variable is unset, the default is ~/.inputrc . When a program which uses the readline library starts up, the init file is read, and the key bindings and variables are set. There are only a few basic constructs allowed in the readline init file. Blank lines are ignored. Lines beginning with a # are comments. Lines beginning with a $ indicate conditional constructs. Other lines denote key bindings and variable settings.
The syntax for controlling key bindings in the ~/.inputrc file is simple. All that is required is the name of the command or the text of a macro and a key sequence to which it should be bound. The name may be specified in one of two ways: as a symbolic key name, possibly with Meta- or Control- prefixes, or as a key sequence. When using the form keyname:function-name or macro, keyname is the name of a key spelled out in English. For example:
In the above example, C-u is bound to the function universal-argument , M-DEL is bound to the function backward-kill-word , and C-o is bound to run the macro expressed on the right hand side (that is, to insert the text >&output into the line).
In the second form, "keyseq":function-name or macro, keyseq differs from keyname above in that strings denoting an entire key sequence may be specified by placing the sequence within double quotes. Some GNU Emacs style key escapes can be used, as in the following example.
In this example, C-u is again bound to the function universal-argument . "C-x C-r" is bound to the function re-read-init-file , and "ESC [ 1 1 ~" is bound to insert the text "Function Key 1" . The full set of escape sequences is
When entering the text of a macro, single or double quotes should be used to indicate a macro definition. Unquoted text is assumed to be a function name. Backslash will quote any character in the macro text, including " and '.
Bash allows the current readline key bindings to be displayed or modified with the bind builtin command. The editing mode may be switched during interactive use by using the -o option to the set builtin command (see SHELL BUILTIN COMMANDS below).
Readline has variables that can be used to further customize its behavior. A variable may be set in the inputrc file with a statement of the form
set variable-name value
Except where noted, readline variables can take the values On or Off . The variables and their default values are:
$if Bash # A mostani vagy korábbi szót írja ki "\C-xq": "\eb\"\ef\"" $endif
A sorolvasó parancsok numerikus argumentumokat kaphatnak, amelyek általában ismétlésszámláló szerepet töltenek be. Azonban néha, az argumentum előjele a fontos. Negatív argumentum adásakor az előre haladó program (pl. kill-line) hátrafelé fog működni. Az ettől a futási tulajdonságtól különböző parancsokat megjelöljük.
Amikor egy parancsra szöveg ölőként hivatkozunk (killing text), a törölt szöveg eltárolásra kerül a későbbi felhasználás esetére (ezt hivják yanking nek). A megölt szöveg egy kill-ring-ben tárolódik. Egymásutáni ölések a szöveget egy egységbe halmozzák be, amit egyszerre lehet visszahozni. Azok a parancsok amelyek nem text ölők megosztják a text darabkákat a kill-ring-ben.
Az alábbiakban kiírjuk a parancsok nevét és az alapértelmezés szerinti billentyűparancsot amelyekhez kötöttek.
A shell támogatja a csh-belihez hasonló ún. történet-kibõvítési lehetõséget. Ez a fejezet arról szól, hogy milyen szintaktikai lehetõségeket támogat ez a rendszer. Az interaktív shell-ekben ez a funkció alapból engedélyezve van, de letiltható a set (lásd alább: SHELL BUILTIN COMMANDS) parancs \+H kapcsolójával. A nem-interaktív shellek nem támogatják a történet-kibõvítést.
Magát a történet-kibõvítést akkor hajtja végre a shell, mikor már beolvasta a teljes sort, de még nem tördelte szavakra. Két részbõl áll. Elõször eldönteni, hogy melyik korábbi parancssort kell használni a helyettesítéskor (=kibõvítéskor). Aztán kiválasztja ennek a sornak bizonyos részleteit, melyeket majd az aktuális sorba illeszt. A kiválasztott korábbi parancssor az ún. esemény (event), a részletei pedig az ún. szavak (words) A sort ugyanúgy tördeli szavakra, mint sima beolvasáskor, azaz bármi, ami idézöjelek között van egy szónak számít. Csak a backslash (\) és a szimpla idézõjel (') képes a történet-kibõvítés vezérlõkarakterét, a (!)-t hatástalanítani. A történet-kibõvítés által használt különféle karakterek a histchars (lásd feljebb: "Shell Variables") segítségével be- és átállíthatók.
Az eseménykijelölõk mind a történet-lista egy korábbi sorára utalnak.
A : elválasztja az esemény leírást a szó jelölõtöl. Elhagyható, ha a szó jelölõ az alábbiak egyikével kezdõdik: ^ , $ , * , vagy % . A szavakat a sor elejétõl számozzuk, az elsõ szó kapja a 0 (nulla) sorszámot.
Az opcionális szó jelölõk után fûzhetjük a következõ módosítók sorozatát, mindegyik módosítónak ':'-tal kell kezdõdnie.
Constants with a leading 0 are interpreted as octal numbers. A leading 0x or 0X denotes hexadecimal. Otherwise, numbers take the form [base#]n, where base is a decimal number between 2 and 36 representing the arithmetic base, and n is a number in that base. If base is omitted, then base 10 is used.
Operators are evaluated in order of precedence. Sub-expressions in parentheses are evaluated first and may override the precedence rules above.
The -n flag suppresses the command numbers when listing. The -r flag reverses the order of the commands. If the -l flag is given, the commands are listed on standard output. Otherwise, the editor given by ename is invoked on a file containing those commands. If ename is not given, the value of the FCEDIT variable is used, and the value of EDITOR if FCEDIT is not set. If neither variable is set, vi is used. When editing is complete, the edited commands are echoed and executed.
In the second form, command is re-executed after each instance of pat is replaced by rep. A useful alias to use with this is ``r=fc -s'', so that typing ``r cc'' runs the last command beginning with ``cc'' and typing ``r'' re-executes the last command.
If the first form is used, the return value is 0 unless an illegal option is encountered or first or last specify history lines out of range. If the -e option is supplied, the return value is the value of the last command executed or failure if an error occurs with the temporary file of commands. If the second form is used, the return status is that of the command re-executed, unless cmd does not specify a valid history line, in which case fc returns failure.
A getopts kétféleképpen tudja a hibát jelezni. Ha az optstring elsõ karaktere kettõspont, csendes hibajelzést ad. Normális esetben akkor küld hibaelemzõ üzeneteket, ha érvénytelen opciókat vagy hiányzó opció argumentumokat talál. Ha az OPTERR változó 0-ra van állítva, nem küld hibaüzeneteket, még akkor sem, ha az optstring elsõ karaktere nem kettõspont.
Ha érvénytelen opciót talál, getopts kérdõjelet rak a névbe, és ha nem csendes a hibajelzés, kiírja a hibaüzeneteket, valamint nullázza az OPTARG értékét. Ha a getopts csendes, akkor a talált opció karakter az OPTARG -ban helyezõdik el, és nem ír ki hibaelemzõ üzeneteket.
Ha egy szükséges argumentum nem talalható, és a getopts nem csendes, egy kerdõjelet (?) helyez el a névben,az OPTARG törlõdik, és egy hibaelemzõ üzenet iródik ki. Ha a getopts csendes, egy kettõspontot (:) rak a névbe, és az OPTARG változót beállítja a talált opció karakerre.
A getopts általában elemzi a pozicionális paramétereket, de ha több argumentum van az args-ban megadva, getopts elemzi azokat is. A getopts igazat ad vissza, ha talál egy opciót (akár specifikált, akár nem). Hamis értékkel tér vissza, ha eléri az opciók végét, vagy hibát talál.
[B
A visszatérési érték nulla, feltéve, ha nincs érvénytelen opció beállítva, illetve ha nem lép fel hiba a történet file írása, olvasása közben.
Ha a popd parancs sikeres volt, azt a dirs is megmutatja, és a visszatérõ státusz nulla. A popd false-szal tér vissza, ha nem megfelelõ az opció megadása, ha üres a könyvtárverem, ha nem létezõ a könyvtár-specifikáció, vagy ha nem sikerül a könyvtárváltoztatás.
Ha kapcsolónév nincs megadva, a jelenlegi kapcsolók értékei kerülnek kiírásra.
An interactive shell is one whose standard input and output are both connected to terminals (as determined by isatty (3)), or one started with the -i option. PS1 is set and $- includes i if bash is interactive, allowing a shell script or a startup file to test this state.
Login shells:
On login (subject to the -noprofile option):
if /etc/profile exists, source it.
if ~/.bash_profile exists, source it,
else if ~/.bash_login exists, source it,
else if ~/.profile exists, source it.
On exit:
if ~/.bash_logout exists, source it.
Non-login interactive shells:
On startup (subject to the -norc and -rcfile options):
if ~/.bashrc exists, source it.
Non-interactive shells:
On startup:
if the environment variable ENV is non-null, expand
it and source the file it names, as if the command
if [ "$ENV" ]; then . $ENV; fi
had been executed, but do not use PATH to search
for the pathname. When not started in Posix mode, bash
looks for BASH_ENV before ENV.
If Bash is invoked as sh , it tries to mimic the behavior of sh as closely as possible. For a login shell, it attempts to source only /etc/profile and ~/.profile , in that order. The -noprofile option may still be used to disable this behavior. A shell invoked as sh does not attempt to source any other startup files.
When bash is started in posix mode, as with the -posix command line option, it follows the Posix standard for startup files. In this mode, the ENV variable is expanded and that file sourced; no other startup files are read.
Chet Ramey, Case Western Reserve University
chet@ins.CWRU.Edu
Ha egyszer megállapítottad, hogy a hiba létezik, használd a bashbug parancsot, hogy hibajelentést küldj. Ha találtál megoldást, szintén várjuk leveledet! Javaslatok és `filozófiai' hibajelentéseket lehet küldeni bug-bash@prep.ai.MIT.Edu címre vagy postázni a Usenet hírcsoportnak gnu.bash.bug .
Az összes hibajelentésnek tartalmaznia kell:
Az ezzel a Bash-kézikönyv oldallal kapcsolatos megjegyzéseket és hibajelentéseket irányítsd a chet@ins.CWRU.Edu . címre.
Túl nagy és lassú.
Van néhány apróbb különbség a bash és az sh hagyományos verziói között, a legtöbb a POSIX előírások teljesítése miatt.
Az aliasok néhány használati módja elég zavaró.