Megváltoztathatjuk az alapszíneket az LS_COLORS (vagy LS_COLOURS ). környezetváltozó definiálásával. Ennek a változónak a formátuma emlékeztet a termcap(5) fájl formátumára; ez az "xx=string" kifejezéseinek kettõsponttal elválasztott listája, ahol "xx" egy két karakteres változónév. A változók az alapbeállításokkal a következõk:
no 0 Normális szöveg (nem fájlnév) fi 0 Sima fájl di 32 Könyvtár ln 36 Szimbolikus link pi 31 Névvel rendelkezõ csõ (pipe) (FIFO) so 33 Csatlakozás bd 44;37 Blokkos eszköz cd 44;37 Karakteres eszköz ex 35 Végrehajtható fájl mi (none) Hiányzó fájl (alapértelmezés szerint megegyezik a fi-vel) or (none) &qoute;Elárvult&qoute; szimbolikus link (alap: ln) lc ee[ Bal oldali kód rc m Jobb oldali kód ec (none) Végkód (lecseréli lc-t, no-t és rc-t)
A fájlnevek a kiterjesztésük szerint is színezhetõk. Ezt az LS_COLORS változóban adhatjuk meg, "*ext=string" szintaktikával. Például ha ISO 6429 kódokat használunk, és minden C-forráskódot kékkel akarunk kiíratni, akkor "*.c=34"-et kell megadnunk. Ez minden .c-re végzõdõ nevû fájlt kék (34-es) színnel jelenít meg.
A vezérlõ karaktereket írhatjuk C-stílusban (a letakaró jel a \), vagy a stty -hez hasonlóan ^ letakaró jellel. A C-stílushoz hozzájön még a \e az Escape-nek, a \_ a normális szóköznek és a \? a Delete-nek a jelölésére. A \ mint letakaró jel a \, ^, : és = karakterek speciális jelentésének elnyomására is használható.
Minden fájl az <lc> <színkód> <rc> <fájlnév> <ec> módon lesz kiírva. Ha az <ec> kód nincs definiálva, akkor helyette az <lc> <no> <rc> szekvenciát használja a program. Ezt általában kényelmesebb használni, de kevésbé általános. A bal oldali, a jobb oldali és a végkódok adva vannak, tehát nem kell azokat újra meg újra beírni, a furcsa terminálok támogatásához; általában egyáltalán nem kell azokat megváltoztatni, kivéve ha a terminálunk nem ismeri az ISO 6429 színkódokat, hanem egy más rendszert támogat.
Ha a terminálunk az ISO 6429-es kódokat használja, akkor megadhatjuk a típuskódokat (kivéve az lc , rc , és ec kódokat) pontosvesszõvel elválasztott numerikus parancsokkal. A leggyakoribb parancsok:
0 az alapértelmezett szín visszaállítása 1 világosabb színek 4 aláhúzás 5 villogás 30 fekete elõtér 31 piros elõtér 32 zöld elõtér 33 sárga (vagy barna) elõtér 34 kék elõtér 35 lila elõtér 36 ciánkék elõtér 37 fehér (vagy szürke) elõtér 40 fekete háttér 41 piros háttér 42 zöld háttér 43 sárga (vagy barna) háttér 44 kék háttér 45 lila háttér 46 ciánkék háttér 47 fehér (vagy szürke) háttér
Néhány terminálemulátor nem ismeri fel jól az alapértelmezett végkódot. Ha minden szöveg színes lesz a egy könyvtárlistázás után, próbáljuk meg a no és fi kódokat 0-ról a standard színeinkre változtatni.
A karakterkészlet kiválasztása rendszerfüggetlenebb lehetne.
A színezési opciók használata letiltja a tabulátor karakter használatát, amikor az oszlopok között helyet csinálunk, ha nem használjuk a -T opciót; úgy látszik, bizonyos rendszerek nem szeretik, ha egyszerre használunk rajtuk tabulátort és színkódokat.
Ha az angol nyelvre egyetlen szabvány van, nem kellene támogatni a felesleges betûket.
Fordították: Károly Márton (marczy@valerie.inf.elte.hu) és Tóth Péter (tooth@valerie.inf.elte.hu)