ls(1l)


NÉV

ls, dir, vdir - kilistázza a könyvtárak tartalmát

HASZNÁLAT

ls [-abcdefgiklmnopqrstuxABCFGLNQRSUX178] [-w oszl] [-T oszl] [-I minta] [--all] [--escape] [--directory] [--inode] [--kilobytes] [--numeric-uid-gid] [--no-group] [--hide-control-chars] [--reverse] [--size] [--width=oszl] [--tabsize=oszl] [--almost-all] [--ignore-backups] [--classify] [--file-type] [--full-time] [--ignore=minta] [--dereference] [--literal] [--quote-name] [--recursive] [--sort={none,time,size,extension}] [--format={long,verbose,commas,across,vertical,single-column}] [--time={atime,access,use,ctime,status}] [--color[={yes,no,tty}]] [--colour[={yes,no,tty}]] [--7bit] [--8bit] [--help] [--version] [név...]

LEÍRÁS

Ez az oldal az ls parancs színkezeléssel bõvített GNU-változatát dokumentálja. A dir és vdir parancsok az ls parancs másféle adatkiviteli formátumot használó verziói. Ezek a programok a megadott fájlok vagy könyvtárak nevét írják ki. A könyvtár tartalma ábécé szerint lesz rendezve. Az ls a fájlokat függõlegesen rendezett oszlopokban írja ki az alapbeállítás szerint, ha a standard kiviteli eszköz (output) egy terminál; egyébként soronként egyesével lesznek kilistázva. A dir rendesen függõlegesen rendezett oszlopokban írja ki a fájlokat, a vdir hosszú formátumban.

A PARANCS KAPCSOLÓI

-a, --all
 A könyvtárban minden fájlt kiír, beleértve a ponttal kezdõdõ nevûeket is.
-b, --escape
 A fájlnevekben lévõ nem látható karaktereket a C-hez hasonló alfabetikus és oktális backslash-szekvenciákkal írja ki a parancs.
-c, --time=ctime, --time=status
 éMegadhatjuk, hogy a parancs a legutóbbi módosítás idõpontja helyett aszerint az idõpont szerint rendezzen, amikor a fájl státuszát utoljára módosították. Ha hosszú listázási formátumot adtunk meg, akkor az utolsó státuszmódosítás idópontját írja ki a módosítás idõpontja helyett.
-d, --directory
 A könyvtárakat is ugyanúgy listázza a parancs, mint a többi fájlt, ahelyett, hogz a tartalmukat listázná ki.
-e, --full-time
 Ekkor a parancs az idõpontokat teljes formátumban írja ki, a rövidítési lehetõségeket nem használja.
-f
 Megadhatjuk, hogy ne rendezze a könyvtár tartalmát, hanem hagyja azt olyan sorrendben, ahogy a lemezen van. Ugyanaz, mintha engedélyeznénk -a-t meg -U-t, és letiltanánk -l-t,-o-t,-s-et, valamint -t-t.
-g
 A parancs ezt nem veszi figyelembe, a Unix-kompatibilitás miatt.
-i, --inode
 Kiírja a fájlok i-node-jának a számát azok nevétõl balra.
-k, --kilobytes
 Ha kiíratjuk a fájlok méretét, akkor azt kilobájtban is megtehetjük, függetlenül a POSIXLY_CORRECT környezetváltozó értékétõl.
-l, --format=long, --format=verbose
 A fájlok nevén kívül kiírja azok típusát, a hozzáférési jogokat, a hard linkek számát, a tulajdonosnak és csoportjának a nevét, a fájl méretét bájtokban, és, ha nem választottunk ki mást, akkor az utolsó módosítás dátumát. Ha a kiírt id“pont 6 hónapnál régebbi, vagy több, mint egy órával a jelenlegi id“ után van, akkor a parancs nem az órát és percet, hanem az évet írja ki.
-m, --format=commas
 A fájlok vízszintesen listázódnak ki, soronként annyi, amennyi kifér, vesszõvel elválasztva.
-n, --numeric-uid-gid
 A felhasználói azonosítót és a csoportazonosítót írja ki a nevek helyett.
-o, --color, --colour, --color=yes, --colour=yes
 Típustól függõen különbözõ színnel jeleníti meg a fájl nevét, lásd alább a "SZÍNEK MEGJELENÍTÉSÉ"-t. Megjegyzés: a -o a --color-tól eltérõen egy kapcsoló.
-p
 Minden fájl nevéhez hozzáír egy, a fájl típusát jelzõ karaktert.
-q, --hide-control-chars
 Kérdõjeleket láthatunk a fájlnevekben lévõ nem látható vezérlõ karakterek helyett.
-r, --reverse
 A könyvtárat fordított sorrendbe rendezi.
-s, --size
 Minden fájl mellé, balra kiírja a méretét (kilobyte-ban). Ha a POSIXLY_CORRECT környezetváltozó úgy van beállítva, akkor 512 byte-os egysegekben írja ki.
-t, --sort=time
 A könyvtárat idõrendi sorrendbe helyezi, az ábécésorrend helyett. A legújabb fájlok vannak legelöl.
-u, --time=atime,time=access, time=use
 A könyvtárat az állományok hozzáférési ideje szerint rendezi, a módosítás ideje helyett. Ha a részletes listát használjuk, akkor az utolsó hozzáférési idõt mutatja meg.
-x, --format=across, --format=horizontal
 A fájlokat oszlopokba listázza ki, vízszintesen.
-A, --almost-all
 Mindent kiír a listában, a '.' és a '..' kivételével.
-B, --ignore-backups
 Nem listázza ki azokat a fájlokat, amik '~'-vel végzõdnek, csak akkor, ha megadták a parancssorban.
-C, --format=vertical
 A fájlokat függõlegesen rendezett oszlopokban listázza.
-F, --classify
 Egy karaktert fûz a fájl nevéhez, ami jelzi a fájl típusát. A szabályos, futtatható fájlokat csillaggal jelzi. Egy '/'-lel jelzi a könyvtárakat, '@'-cal a szimbolikus linkeket, '|'-pal a FIFO-kat, '='-lel az csatlakozási helyeket, a nem szabályos fájlokat meg nem jelöli.
-G, --no-group
 Megakadályozza a csoportinformáció kiírását a hosszú listában.
-L, --dereference
 Kilistázza a fájlokat a szimbolikus linkek szerint, a link tartalmának megjelenítése nélkül.
-N, --literal
 Nem hivatkozik a fájlnevekre.
-Q, --quote-name
 A fájlneveket dupla idézõjelben írja ki, és a nem kiírható karakterek kiírásához a C-stílust használja.
-R, --recursive
 Az összes könytarat kilistázza, rekurzívan.
-S, --sort=size
 A könyvtárat méret szerint rendezve írja ki (az ábécésorrend helyett), a legnagyobb fájl van legelöl.
-U, --sort=none
 Rendezetlenül írja ki a könyvtár tartalmát, a tárolás szerinti sorrendben. Ezt az opció nem -f-nek hívják, mert a UNIX ls -f opciója szintén megengedi a -a-t és nem engedi meg -l-et , -s-et és -t-t . Úgy tûnik, hogy értelmetlen és csúnya úgy csoportosítani ezeket a nem összefüggõ dolgokat egy parancsban. Mivel ez az opció nem csinálja ezt, más neve van.
-X, --sort=extension
 A könyvtárat az utolsó '.' utáni kiterjesztés szerinti ábécésorrendben írja ki. Amelyik fájlnak nincs kiterjesztése, azt teszi legelõre.
-1, --format=single-column
 Egy sorba egy fájlt ír ki.
-7, --7bit
 Az összes karaktert, ami kívül esik az ASCII szabványon (ISO 646, 0x20-0x7e), vezérlõ, nem kiírható karakterként kezeli.
-8, --8bit
 Minden karaktert, ami a 8-bites ISO 8859-es szabványban szerepel (0x20-0x7E, 0xA1-0xFF), kiírhatóként kezel. Ez a 7-bites ASCII-t magában foglalja. Ez az alapértelmezés addig, amíg át nem írják fordítási idõben.
-w, --width oszlopszám
 Úgy kezeli a képernyõt, mintha oszlopszám szélességû lenne. Alapértelmezés szerint a terminál meghajtójától veszi át, ha lehetséges, különben a COLUMNS környezetváltozót használja, ha be van állítva; ha nincs, akkor 80-at használ.
-T, --tabsize oszlopszám
 A tabulátorközt állítja be az oszlopszám értékre. Az alapértelmezés 8, vagy bármi, ami a TABSIZE környezetváltozóban van. Ha nullára állítjuk be, akkor egyáltalán nem lehet tabulátor karaktert használni.
-I, --ignore minta
 Nem listázza ki azokat a fájlokat, amiknek a nevei megegyeznek a mintá-val, hacsak nem adtuk meg õket a parancssorban. Mint a parancssorban, a kezdõ '.' a fájlnévben nem egyeztethetõ a minta elején lévõ joker karakterekkel.
--color=tty, --colour=tty
 Mint a -o , de csak ha a standard output egy terminál. Ez nagyon hasznos a shellscripteknél és a parancshivatkozásoknál, fõleg akkor, ha a kedvenc szerkesztõnk nem ismeri a színkódokat.
--color=no, --colour=no
 Letiltja a színeket. Ez az alapértelmezés. Régebbi színbeállítás megszüntetésére használható.
--help
 Egy használati útmutatót ír ki a standart outputra, majd kilép.
--version
 Információt ír ki a program verziójáról a standard outputra, majd kilép.

KIIRÁS SZINEKKEL

Ha a "-o" vagy a "--color" opciót használjuk, az ls e változata színekkel kiemeli a kiírt fájlokat azok neve és típusa szerint. Alapból csak a típusokat különbözeti meg színekkel, és a kódok az ISO 6429 (ANSI) szabványnak megfelelnek.

Megváltoztathatjuk az alapszíneket az LS_COLORS (vagy LS_COLOURS ). környezetváltozó definiálásával. Ennek a változónak a formátuma emlékeztet a termcap(5) fájl formátumára; ez az "xx=string" kifejezéseinek kettõsponttal elválasztott listája, ahol "xx" egy két karakteres változónév. A változók az alapbeállításokkal a következõk:

    no    0       Normális szöveg (nem fájlnév)
    fi    0       Sima fájl
    di    32      Könyvtár
    ln    36      Szimbolikus link
    pi    31      Névvel rendelkezõ csõ (pipe) (FIFO)
    so    33      Csatlakozás
    bd    44;37   Blokkos eszköz
    cd    44;37   Karakteres eszköz
    ex    35      Végrehajtható fájl
    mi    (none)  Hiányzó fájl (alapértelmezés szerint megegyezik a fi-vel)
    or    (none)  &qoute;Elárvult&qoute; szimbolikus link (alap: ln)
    lc    ee[     Bal oldali kód
    rc    m       Jobb oldali kód
    ec    (none)  Végkód (lecseréli lc-t, no-t és rc-t)
Csak azokat a változókat kell beírnunk, ahol meg akarjuk változtatni az alapértelmezést.

A fájlnevek a kiterjesztésük szerint is színezhetõk. Ezt az LS_COLORS változóban adhatjuk meg, "*ext=string" szintaktikával. Például ha ISO 6429 kódokat használunk, és minden C-forráskódot kékkel akarunk kiíratni, akkor "*.c=34"-et kell megadnunk. Ez minden .c-re végzõdõ nevû fájlt kék (34-es) színnel jelenít meg.

A vezérlõ karaktereket írhatjuk C-stílusban (a letakaró jel a \), vagy a stty -hez hasonlóan ^ letakaró jellel. A C-stílushoz hozzájön még a \e az Escape-nek, a \_ a normális szóköznek és a \? a Delete-nek a jelölésére. A \ mint letakaró jel a \, ^, : és = karakterek speciális jelentésének elnyomására is használható.

Minden fájl az <lc> <színkód> <rc> <fájlnév> <ec> módon lesz kiírva. Ha az <ec> kód nincs definiálva, akkor helyette az <lc> <no> <rc> szekvenciát használja a program. Ezt általában kényelmesebb használni, de kevésbé általános. A bal oldali, a jobb oldali és a végkódok adva vannak, tehát nem kell azokat újra meg újra beírni, a furcsa terminálok támogatásához; általában egyáltalán nem kell azokat megváltoztatni, kivéve ha a terminálunk nem ismeri az ISO 6429 színkódokat, hanem egy más rendszert támogat.

Ha a terminálunk az ISO 6429-es kódokat használja, akkor megadhatjuk a típuskódokat (kivéve az lc , rc , és ec kódokat) pontosvesszõvel elválasztott numerikus parancsokkal. A leggyakoribb parancsok:

     0      az alapértelmezett szín visszaállítása
     1      világosabb színek
     4      aláhúzás
     5      villogás
    30      fekete elõtér
    31      piros elõtér
    32      zöld elõtér
    33      sárga (vagy barna) elõtér
    34      kék elõtér
    35      lila elõtér
    36      ciánkék elõtér
    37      fehér (vagy szürke) elõtér
    40      fekete háttér
    41      piros háttér
    42      zöld háttér
    43      sárga (vagy barna) háttér
    44      kék háttér
    45      lila háttér
    46      ciánkék háttér
    47      fehér (vagy szürke) háttér
Nem minden parancs mûködik minden rendszerben vagy kijelzõ eszközön.

Néhány terminálemulátor nem ismeri fel jól az alapértelmezett végkódot. Ha minden szöveg színes lesz a egy könyvtárlistázás után, próbáljuk meg a no és fi kódokat 0-ról a standard színeinkre változtatni.

ISMERT HIBÁK

BSD-rendszereken a -s opció méretnek a helyes méret felét adja vissza a (HP-UX-rendszerekrõl) NFS-mountolt fájloknál. A HP-UX rendszereken, a helyes méret dupláját írja ki a (BSD-rendszerekrõl) NFS-mountolt fájloknál. Ez a HP-UX egy szépséghibája miatt van, ez a HP-UX ls programjára is hatással van.

A karakterkészlet kiválasztása rendszerfüggetlenebb lehetne.

A színezési opciók használata letiltja a tabulátor karakter használatát, amikor az oszlopok között helyet csinálunk, ha nem használjuk a -T opciót; úgy látszik, bizonyos rendszerek nem szeretik, ha egyszerre használunk rajtuk tabulátort és színkódokat.

Ha az angol nyelvre egyetlen szabvány van, nem kellene támogatni a felesleges betûket.

Fordították: Károly Márton (marczy@valerie.inf.elte.hu) és Tóth Péter (tooth@valerie.inf.elte.hu)