A kutyák származása

A kutyafélék származását mintegy 40 millió évvel ezelőttire becsülik, tehát az eocén és miocén korszak átmenetének idejére. Ebben az időben jelent meg a ma Myacis néven emlegetett húsevő emlős, amelytől feltevés szerint a ma élő húsevők származnak.

A kutyák közvetlen vad őse minden bizonnyal a farkas volt. Ezt a nézetet támasztja alá a két faj közötti szaporodóképesség, a genetikai, szövettani, morfológiai hasonlóság.

A kutya fejlődéstörténetének részletes ismertetésére itt nem kívánok kitérni, csupán annyit említek meg, hogy a történelmi idők kezdetétől fogva a kutya legelső háziállatként található az ember mellett.

A kutyafajra jellemző a nagyfokú variabilitás; talán nincs egyetlen más állatfaj a világon, amely ilyen nagyszámú fajtaváltozatban képviseltetné magát. Jelenleg több mint 400 fajtát tart nyilván a tudományos világ, ebből 300 fajtának van az FCI-nél (Fédération Cynologique Internationale) hivatalosan elfogadott és nemzetközileg regisztrált fajtastandard-leírása. A Kynologiai Világszervezet, az FCI, kilenc önálló őshonos magyar kutyafajtát tart nyilván. Ezek: a puli, a pumi, a mudi (kis testű terelő pásztorkutyák); a komondor és a kuvasz - két nagy testű őrző-védő pásztorkutya; a rövid szőrű és a drótszőrű magyar vizsla, a magyar agár és az erdélyi kopó.

A magyar kutyafajták eredetének tudományos vizsgálatával világszerte sokan foglalkoznak. A kutatások mai állása alapján csak valószínűsíteni tudjuk, hogy akárcsak a magyar nép: Ázsia füves sztyeppjeiről származnak és a népván­dorlás folyamán kerültek a Kárpát-medencébe.

A kutatóknak nagy segítséget nyújt az a nagyfokú átörökítőképesség, amely évszázadokon át megőrizte e fajták karakterét, jellegét és fajtabélyegeit. Ezen az úton, összehasonlító vizsgálatokkal tudják az ezer évet mindenképpen jóval meghaladó eredetkövetkeztetést valószínűsíteni.

Készítette: Kuthi Balázs (KUBRAAI.ELTE)

Forrás: Szinák János - Veress István: Kutyakalauz