2.3.1. A fénytörés oka és a törés törvénye Az új közeg határához érkező fény egy része behatol az új közegbe, és
eközben általában megváltozik a terjedésének iránya. Ennek az
irányváltozásnak az az oka, hogy a két közegben különböző a fény terjedési
sebessége. Képzeljük el a következőt: A tengerparti nyaraláskor egy gyerektársaság
tagjai tízen sorbaállnak, és megfogva egymás kezét, láncot alkotva
szaladgálnak. (Mindenki a sor irányára merőlegesen szalad, és a sebességük
is azonos.) Egyszer csak, egy kissé távolabb meglátják egyik barátjukat
egy csónakban a tengeren. Elhatározzák, hogy eljutnak hozzá, a
tengerparton és a sekély vízben futva, majd (persze akkor már elengedve
egymás kezét) úszva.
Mivel a gyerekek vonala a fény hullámfrontjának felel meg, sebességük a hullám terjedési sebességének, ha a hullámfrontok helyett a rájuk merőleges beeső és megtört fénysugarakat, és a beesési merőlegest rajzoljuk meg, az előbbi szögekre merőleges szárú szögeket kapunk, vagyis az egyenlet nem változik. Azzal a kiegészítéssel, hogy a beeső fénysugár, a beesési merőleges és a megtört fénysugár egy síkba esik (azaz a gyerekek a víz felszínén úsznak és remélhetőleg nem süllyednek el), ezzel tulajdonképpen a törés törvényéhez jutottunk. Amint láttuk, a fénysugár megtörése, vagyis a terjedési irányának megváltozása a két közegben mérhető terjedési sebességek különbözőségének következménye. A fény esetén a terjedési sebesség megváltozását az okozza, hogy a fény kölcsönhatásba lép a közeg anyagával. Két anyag közül azt, amelyikben a fény terjedési sebessége kisebb, optikailag sűrűbbnek, a másikat optikailag ritkábbnak nevezzük. A legritkább közeg nyilvánvalóan a vákuum. A közegeket az úgynevezett törésmutatóval is jellemezhetjük, a közeg abszolút törésmutatója a fény vákuumbeli és adott közegben mért sebességének hányadosa, vagyis 1-nél mindig nagyobb szám. (A vákuum törésmutatója 1, a levegőé 1,000292.) Értelmezhetjük a két közeg relatív törésmutatóját is, a második közegnek az elsőre vonatkozó törésmutatója a terjedési sebességekkel illetve az abszolút törésmutatókkal kifejezve: Ha a fény optikailag sűrűbb közegből halad a ritkább felé, a törési szög a beesési szögnél nagyobb érték lesz. Ezért ha a beesési szöget növeljük, elérhetünk egy olyan beesési szög értéket (amit a h határszögnek nevezünk), amelyhez 90o-os törési szög tartozik, azaz a fény már nem lép be az új közegbe, hanem a határfelületen halad tovább. Ha ennél is nagyobb beesési szöget veszünk, a fény a határfelületről a visszaverődés törvényének megfelelően visszaverődik. Mivel ilyenkor egyáltalán nem lép az új közegbe a fény, a jelenséget teljes visszaverődésnek (totális reflexió) nevezzük.
Ha a vízfelszín alól figyeljük ezt a jelenséget, azt látjuk, hogy a sima vízfelület tükörként működik. A víz alól egy pontból felfelé nézve a határszöghöz tartozó sugarak egy kúpfelületet alkotnak. A kúpon belül esnek azok a sugarak, amelyek a teljes vízfelszín fölé eső térrészből léptek be a vízbe, ezeket alulról nézve egy fényes kört látunk. A kúpon kívül eső irányokban a felszíni visszatükröződéseket láthatjuk.
|