Születtem Celdömölkön '86-ban, aztán gyorsan a keresztvíz alá dugtak, így letem Balázzsá, konkrétabban, a nevem: Zaicsek Balázs. Na, ezután gyorsan eltelt pár év, így lettem aranyos kisgyerekből ez a borzalom, ami a képen látható.

De nem kell egyből megijedni, bár egyesek szerint a kamera nem hazudik, vannak akik szerint nem így nézek ki. A másik megjelenési formám látható az alanti képen.

Szóval, amint elhaygtam a Petőfi Sándor Gimnázium és Szakközépiskolát felvételt nyertem az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem Informatikai Karára Jelenleg ott rontom a levegőt, és tengetem az időmet honlapszerkesztéssel.

De hogy egy kicsit kiszakadjak a kötelező teendőim rabigája alól: íme egy rövid és némileg információ gazdagabb szöveg arról, hogy ki is vagyok én:

Szóval, egy teljes átlagos és unalmas emberke vagyok az utcáról, aki rejtett exibicionizmusban szenved. Mivel lehet, hogy ez a fogalom létezik, és más értelme van, mint én azt gondolom, megmagyarázom, mit értek a "rejtett" szó alatt: Van bennem egyfajta önkifejezési vágy, de azt nem bírom megélni, amikor mustrálják, hogy mit önkifejeztem magamból. Éppen ezért csak írott formában, exibiconálok (Miért nem mentem én nyelvésznek?...) oda, rá, a papíra, és ezt átadom másoknak, hogy érezzék, hogy fáj (mármint nem nekem, hanem nekik), de én ne legyek ott (mert még a végén nekem is fáj). Éppen ezért jelentkeztem a Kislantba szerkesztőnek, ahol eddig már megjelent pár novellám. Éppen ezért küldök be néha néha írásokat az AMF-re, és épp ezért üzemeltetem a Balu-lap #1-t.

Érdeklődési köröm az irodalom és a számítástechnika körül szerveződik, de elfér még mellett egy kis természet szeretet és egy laza horgászszenvedély. Abból, hogy ELTE-IK-s vagyok, persze ki lehetne találni, hoyg természetszerüleg szeretnem kell az informatikát, de már már tudom, hogy ilyen alapon a matekot is az életemnél is jobban kéne szeretnem... Hát tessék, akkor azt is szeretem... Remélem, így lesz ez még sokára is...

Más érdekesség, nem tudom, van-e... Jelenleg független vagyok, ami szabadidőmben nagyon zavar, de mióta az ELTE-re járok, áldo az eget, hogy nincs barátnőm, mert amikor végre befejezem a sok-sok házit, nyugodtan lefekhetek aludni, és nem hajt a kényszeres hiányérzet sehova. Na persze ez nem azt jelenti, hogy álmodozó kedvű leány rajongók (ha van iylen egyáltalán) ne írjanak nekem levelet... Ha nagyon kell, bepasszítom őket is a napomba. (Higgyétek el, nagyon kell! ;) )