Egy-egy dokumentum alapvetően két részből áll: magából a szövegből, valamint a fejlécből. Nem feltétlenül egyezik meg ezzel az adott fájl szerkezete, mivel egy-egy hosszabb alkotás részekre tagolható, mely részek külön állományokba kerülhetnek.
\documentclass{article} %a dokumentum típusa
%ide jön a preambulum="fejléc"
\begin{document}
%Ide jön maga a dolumentum
%a %jel segítségével megjegyzéseket szúrhatunk be a dokumentum forráskódjába,
%a megjegyzés a %jeltől a sor végéig tart
\end{document}
Dokumentumosztályok: book, article, letter, report, slides
A különböző dokumentumosztályok eltérő alapbeállításokkal rendelkeznek (pl. melyik tagolási szinten elhelyezkedő részek
kerüljenek bele a tartalomjegyzékbe). Nekünk egyelőre elég lesz az article osztály.
A "fejléc" (másnéven preambulum) a \begin{document} előtti rész, mely jelen esetben egyetlen sort tartalmaz, amely megmondja
a dokumentum típusát (osztályát). A könnyebb áttekinthetőség végett megjegyzések is beszúrhatóak. Ezek a százalékjellel
kezdődnek és lényegében azt jelzik, hogy a sor végéig tartó szöveg felesleges, és a következő sor első nem szóköz karaktere
itt folytatódnak. Egy feljegyzés esetén a fenti szerkezet elegendő, azonban ha már néhány oldalas mű esetén már szükség lehet
arra, hogy a szerző neve, a dátum, tartalomjegyzék, és hasonlók megjelenjenek.
A fejlécben a html nyelvhez hasonlóan a dokumentumról adhatunk meg információkat (pl. szerző, cím), illetve megadhatunk
úgynevezett csomagokat, amiket használni kívánunk a dokumentumainkban. A csomagok módosíthatják az alapértelmezett
beállításokat (pl. a txfonts hatására az alapértelmezett betűtípus a Times New Roman lesz) vagy új parancsokat tehetnek
számunkra elérhetővé (pl. a paralist csomag új, rugalmasabb lista "utasításokat" tesz elérhetővé).
A szerző és a cím csak akkor jelenik meg, ha van értéke. A dátum azonban fordítottan működik. Alapértelmezett értéke az
aktuális dátum, vagyis annak az időpontja, amikor a LaTeX fájlból valamilyen nyomtatható dokumentum lesz, például pdf, ps
vagy dvi fájl. Ha nem szükséges dátum, akkor az a következőképp törölhető (a fejlécbe írva): \date{} Még egy fontos eset van,
amikor címlap is szükséges, ekkor a szerző, cím, dátum kerül a nyitó oldalra. Meg kell adni az "article" típus egy nem
kötelező beállítását, amelyet szögletes zárójelek között kell megadni:
\documentclass[titlepage]{article}
\usepackage[latin2]{inputenc} %az ékezetes betűk használata, még a cím,szerző elé!!!
\usepackage[magyar]{babel} %a magyar nyelvtani szabályok használata (pl. szótagolás)
\usepackage{txfonts} %times new roman
\author{Alagi Gábor} %a szerző neve
\title{A mű címe} %a mű címe
\date{2006.10.07.} %dátum, alapértelmezésben a fordítás idejét fogja venni, {} esetén nem lesz dátum a címoldalon
\maketitle %cím,szerző,dátum kiírása
% ha az elején: \documentclass[titlepage]{article}
% ekkor a maketitle utasítás hatására egy egész oldalas lesz a cím
\tableofcontents %tartalomjegyzék kiírása
\newpage %a fordító itt mindenféleképpen új oldalt fog kezdeni
\\ %itt pedig egy új sort
A műveket tagolni kell, ezekre a következő lehetőségek vannak:
\part{rész címe} % ritkán kell
\chapter{fejezet címe} % csak könyv típus esetén
\section{szakasz címe} % ez tovább tagolható:
\subsection{alszakasz címe}
\subsubsection{al-alszakasz címe}
\paragraph{bekezdés címe}
A parancsoknak van csillagos változatuk, mely esetén az adott (például) szakasz nem kerül be a tartalomjegyzékbe:
\section*{Számozatlan, tartalomjegyzékbe nem bekerülő szakasz címe}
Book esetén fontos lehet a következő lehetőség magasabb szintű tagolásra:
%ezeken belül máshogy sorszámoz és kezeli a bekezdéseket
\frontmatter %előszó, tartalomjegyzék, stb.
\mainmatter %a könyv maga
\backmatter %függelék, stb.
\emph{szöveg kihangsúlyozva}
\textsubscript{szöveg} %alsóindex szövegben
\textsuperscript{szöveg} %felsőindex szövegben
\begin{center} szöveg középre \end{center}
Igazítási környezetek: center, flushright, flushleft (értelemszerűen igazít). A latex alapértelmezésben igyekszik sorkizárni,
ezért nincs is külön sorkizárt igazítás
A listák készítésére vannak beépített latex utasítások. Ezeknél sokkal rugalmasabbak a paralist csomag
elemei. A latex a következő listatípusokat különbözteti meg:
- rendezetlen lista
- rendezett (vagy sorszámozott) lista
- szótári lista (minden listaelem egy vastagon szedett cikkszóval kezdődik)
Ezek természetesen egymásba ágyazhatóak.
\begin{itemize}
\item egyik elem
\item másik elem
\end{itemize}
%másik megoldás, de ehhez a következő sor kell a preambulumba:
%\usepackage{paralist}
%itt megadható, hogy mivel kezdődjön minden elem
\begin{compactitem}[--] %itt most -- lesz minden elem előtt
\item egyik elem
\item másik elem
\end{compactitem}
\begin{enumerate}
\item egyik elem
\item másik elem
\end{enumerate}
%másik megoldás, de ehhez a következő sor kell a preambulumba:
%\usepackage{paralist}
% megadható a sorszámozás típusa: 1, i, I, a. Természetesen ezeket kifejezésekbe is foglalhatóak (pl.
"I.","(a)").
\begin{compactenum}[a] %itt most a,b,c,... lesz minden elem előtt
\item egyik elem
\item másik elem
\end{compactenum}
\begin{description}
\item[Első cikkszó] egyik elem
\item[Második cikkszó] másik elem
\end{description}
LaTeX esetében a következő egyszerű módszerrel lehet elhelyezni táblázatokat a dokumentumban: A táblázat a tabular környezetbe kerül beágyazásra. A környezet elején meg kell adnunk kapcsos zárójelek között, hogy a táblázatban hány oszlop legyen és ezek tartalma hogyan legyen igazítva oszloponként (l=balra, r=jobbra, c=center). A szimbólumok közé tetszőleges számú | szimbólum (ALT GR-W) is beszúrható, ezzel az oszlopok közé függőleges vonalakat húzhatunk be.
Példa: három oszlop, szélső vonalak és minden oszlop között egy vonal, kivéve az utolsó és az utolsó előtti között, ahol
duplavonal, az utolsó jobbra, a többi balra rendezve
\begin{tabular}{|l|l||r|}
%sorok
\end{tabular}
A környezeten belül megadhatjuk a sorokat a következőféleképpen (minden sor \item utasítással kezdődik, az elemeket &
választja el és az utolsót leszámítva minden sort \\-sel zárunk le - célszerű az utolsót is):
első elem & második elem & harmadik elem \\ %első sor
első elem & második elem & harmadik elem \\ %második sor
A \hline utasítással a sorok közé beszúrhatunk vízszintes vonalakat.
Példa:
\begin{tabular}{|l|r|r|} %3 oszlop, rendezés:left,right,right
\hline %vízszintes vonal
a(1,1)&a(1,2)&a(1,3)\\
a(2,1)&a(2,2)&a(2,3)\\
\hline
\end{tabular}
A következő két parancs segítségével beszúrhatunk képeket is a
dokumentumokba:
\includegraphics{file} %főleg .eps kiterjesztésű fájlok esetében
\includegraphics[type=bmp,ext=.jpg]{file} %kell: \usepackage{graphicsx}
\\ %új sor
\dots %... kiírása
\LaTeX %a latex logo kiírása
\textbackslash %'\'
A LaTeX legnagyobb erőssége a képletek hatékony megjelenítése. A dokumentumbeli elhelyezkedésük alapján két fajtáját
különböztetjük meg: a szövegközi képletet (beilleszti a szövegbe) és a kiemelt képletet (új sorba, középre rendezve). A
képlet speciális karakterek közötti jelsorozat, a jelek között úgynevezett képletszerkesztő módban vagyunk és itt speciális
utasítások használhatóak a képletek felépítéséhez. A két típust a következőképpen lehet használni a dokumentumon belül:
- szövegközi képlet: $ <képletszerkesztő mód> $ vagy \( <képletem> \)
- kiemelt képlet: $$ képletszerkesztő mód $$ vagy \[ képletem \]
Megjegyzés: Kiemelt képletre a második lehetőség gyakrabban használatos.
Érdemes használni az amsmath gyűjteményt: \usepackage{amsmath} , számos alább ismertetésre kerülő parancs ebben található meg.
Az alábbiakban néhány matematikai szimbólum, illetve kifejezés használatát
mutatjuk meg ízelítőként.
_{alsóindex} %ha csak _index-et írunk, az i kerül csak alsóindexbe
\sb{alsóindex} %alternatív megoldás alsóindexre
^{felsőindex} %ugyanez érvényes itt is
\sp{felsőindex} %alternatív megoldás felsőindexre
példa:
a\sp{n+m}\sb{ij}
x\sp3\sb1
\frac{számláló}{nevező} %tört, ahogy a füzetünkbe is írnánk; itt is létezik tfrac, dfrac
%megjegyzés: lánctörtekhez a \cfrac használható, ennek azonban eltér a paraméterezése
\binom{n}{k} %n alatt a k; létezik dbinom és tbinom is, ezek a megjelenítés mértében térnek csak el
\sum_{i=0}^{n} %summa i egyenlő nullától n-ig
\prod_{i=0}^{n} %produktum i egyenlő nullától n-ig
\int_{a}^{b}f %integrál a-tól b-ig f; most elhagyható lenne mindkét kapcsoszárójelpár
\bigcap %egy nagy metszetjel, a summához hasonlóan indexelhető
\bigcup %egy nagy uniójel, a summához hasonlóan indexelhető
\lim_{x\to0} %limes x tart nullához
a \bmod m %"a mod m"
a \equiv b \pmod{m} %a kongruens b-vel (mod m)
a \equiv b \mod{m} %a kongruens b-vel mod m
a \equiv b \pod{m} %a kongruens b-vel (m)
Az indexek helye (jel mellett vagy alatt&felett) mindenesetben a képlet típusától függő alapbeállításon múlik. Ez felüldefiniálható a következő utasításokkal:
\limits %alá-fölé
\nolimits %mellé
példa:
$ sum\limits_{i=1}^{n}a_i $
\[
\sum\nolimits_{i=1}^{n}a_i, \ \
\int\limits_{a}^{b}f(x)dx
\]
\equiv %ekvivalencia jel, mint a kongruenciánál
\ne %nemegyenlő
\ge %nagyobbegyenlő
< %kisebb
\gg % <<
\in % eleme szimbólum
\notin % az előző negáltja
:= %definiáló egyenlőség
2\mid n %2|n, azaz a 2 az n osztója
e \parallel f %e párhuzamos f-fel
\subset %erős tartalmazás(valódi részhalmaz)
\supseteq %gyenge tartalmazás + a másik irányba mutat a tartalmazás
Számos reláció a \not segítségével tagadható és ekkor a reláció szimbólumát a vártnak megfelelően húzzuk át egy vonallal - példa:A \not\subseteq B %A nem részhalmaza B-nek. Az amssymb csomag további jelek negátjára is tartalmaz egyedi jeleket (pl. \nmid -> nem osztható-jel).
\setminus %halmazkülönbségképzés
\cup %unió
\cap %metszet
\land %logikai és, alias konjunkció
\lor %logikai vagy, alias diszjunkció
\lnot %logikai tagadás, alias negáció
+
-
/
*
\cdot %szorzásjel, pont
\times %vektoriális szorzat
\oplus %+karikában
\pm %plussz-minusz
\mp %minusz-plussz
A LaTeX alaphelyzetben a "sinx" kifejezést négy változó szorzataként kezelné. Ezért a nevezetes függvények kezelésére vannak beépített utasítások (\sin, \cos,... ). Lehetőség van saját függvények definiálására is, de itt most erre nem térünk ki.
példa:
\[
\lim_{x\to0}\frac{x^2}{\sin x^2}=1 %az x négyzet per sin x négyzet hányados tart az 1-hez, ha x tart a 0-hoz
\]
\sin
\cos
\tg
\ctg
\mathbb{R}^+ %pozitív valós, duplaszárral
\mathrm{Z} %egészek, vastag nagybetű
\alpha
\pi
\text{szöveg} %hagyományos szöveg a képleten belül (más a szövegszedése)