FőoldalIrodalomVélemény

Paula

Egyszer volt, hol nem volt, valahol a Park Avanue és a Mont-Martre sarkán volt egy kultúrálatlan szórakozóhely, ahol lehetett fejen pörögni, és a szomszédos disznóólból szólt a jazz, amire a lovak bebámultak az ablakon, és gospel kórust nyerítettek. Paula a színpadon táncolt, lángoló vörös hajjal, mely formás pírrel ívelt kis füleit épp eltakarta, és szégyenlősen derengtek elő halovány szeplői, két nagy, kíváncsi kék szeme közül. Egyszer, amikor épp ott tartott, hogy "I'm a ma-ma-material girl", csak mozdulatokban kifejezve, valaki megkérdezte hogy ki evett a tányérkájából, aztán csettintett a lány felé, hogy gyere csak ide, biztos te voltál. Az illető elég gazdag volt hozzá, hogy igaza legyen, és, hogy odamenjen hozzá, de Paula csakazértsem, hiszen ő valami legyőzhetetlen igazság-szobor volt, akit most hirtelen elég sokan akartak megdönteni ahhoz, hogy máris vizsgálati fogságban találja magát. Motozás, motozás hátán, és másutt is, helyszíni szemlék, némi sivalkodás, amitől a disznók is kedvet kaptak a dologhoz, a nézők pedig kedélyesen füstölögték be jótékony köddel ezt az egészet. Valamit sikongatott a lány, hogy ő iszonyatosan szegény, és szerencsétlen, és, hogy csak erőszakot akarnak tenni rajta ezek a rohadékok - de semmi olyat, amit ne írtak volna már le ezerszer, vagy ne lett volna bárki számára teljesen egyértelmű.

Ez annyira gyönyörűen példázatszerű volt, hogy az egészen véletlenül ott tartózkodó avantgard költő, és fatalista barátja nem is hagyhatta szó nélkül:
  • Te, a Material girl nem is kórusmű, és itt nincs is Park Avanue.
  • De szörnyen jól fejezi ki, hogy ez a téma általános, és bárhol lehetne, bármikor.
  • Nem kellett volna valami lírai előadásmód, hogy átérezzék?
  • Ezeknek? Minek... Ahhoz sokkal többet kell gépelni, vagy gondolkodni.
  • Különben mit siránkozik ez itt? Holnap úgyis világvége.
  • Tegnap is ezt mondtad.
  • De most tényleg, úgyis vége!?
  • Mert nem akarja, és aki nem akarja, az engem nagyon izgat. Ez spec érdekel.
  • Mivégre hát? Úgyis meghúzzák.
  • Meg hát.
  • Hja.

És tovább cigiztek, pipáztak, vagy lőtték magukat, épp ami divatban volt, és elégedetten dőltek hátra, mert aminek úgy kell lennie, az úgyis van, aminek meg nem, az nem.