Az at parancs meglehetősen komplex idő meghatározásokat engedélyez, kibővítve a POSIX.2 szabvánnyal. Elfogadja a következő időformát ( HH:MM ), hogy elindítson egy feladatot a mai nap megadott időpontjában. (Ha az időpont már elmúlt, automatikusan a következő naphoz rendelődik hozzá) Maghatározhatsz midnight (éjfél), noon (dél), vagy teatime (teaidő) (délután 4 óra), valamint használhatsz olyan előjeleket is, mint AM , vagy PM amik segítségével meghatározod, hogy délelőtt(AM) vagy délután(PM) fusson a feladat. Megmondhatod azt is, hogy mely napon fusson a feladat úgy, hogy megadod a dátumot a következő formában: hónap neve nap , valamint lehetöséged van az év megadására is, de használhatod a következő formátumot is: HHNNÉÉ vagy HH/NN/ÉÉ vagy NN.HH.ÉÉ. A dátum meghatározását muszáj egy időpont meghatározásnak követnie. Időpontokat következőképpen is megadhatsz: now (most) \+ számolt időegységek, ahol is az időegységek lehetnek percek, órák, napok, vagy hetek. Megmondhatod az at parancsnak azt is, hogy indítson el valamit ma, a today előjellel, azt, hogy valami holnap fusson, a tomorrow előjel mondja meg.
Például, hogy indítson egy feladatot délután négy órakor három nap múlva a következő utasítást kell beírnod : at 4pm + 3 days. Hogy futtass egy feladatot délelőtt 10 órakor Július 31-én, a következő utasítás kell: at 10am Jul 31 És hogy futtass valamit hajnali 1 órakor holnap: at 1am tomorrow.
Az idő specifikációk pontosabb leírását megtalálod a /usr/doc/at-3.1.7/timespec fájl-ban.
Mind az at mind a batch , parancsok a szabványos bemenetről vagy egy a -f kapcsolóval meghatározott fájlból olvassa és futtatja a feladatokat. A munka könyvtár, a környezeti változók (kivéve a TERM , DISPLAY és a _ változókat ) és az umask a meghívás időpontja szerint vannak letárolva. Az at - vagy batch - parancsok egy su(1) parancs segitségével megtartják a felhasználói azonosítót. A felhasználó levélbeni értesítést kap minden hibáról, valamint a lehetséges kimenetekről, amit a szabványos kimenetre generált a feladat, amit elindított. A levélet a /usr/sbin/sendmail parancs segítségével küldi el az at. Ha az at egy su(1) shell-ből lett elindítva, a levelet a login shell tulajdonosa fogja megkapni.
A rendszergazda minden esetben használhatja az at parancsot. Más felhasználóknak a hozzáférési jogok a /etc/at.allow és a /etc/at.deny fájl-ban vannak meghatározva.
Ha a /etc/at.allow fájl létezik, csak az abban felsorolt felhasználók használhatják az at parancsot.
Ha a /etc/at.allow fájl nem létezik, a /etc/at.deny fájl-t vizsgálja meg az at. Minden felhasználó, aki itt fel van sorolva nem jogosult használni az at parancsot.
Ha mindkettő létezik, akkor csak a rendszergazda jogosult az at parancs futtatására
Egy üres /etc/at.deny azt jelenti, hogy minden felhasználó jogosult használni ezeket az utasításokat. Ez az alapértelmezett konfiguráció.
Ha egy feladat egy nagybetűvel megjelölt várakozásba lett besorolva, akkor úgy lesz kezelve, mintha a batch parancs lett volna meghívva az adott időben. Ha az atq parancsnak meghatározol egy várakozási sort, akkor csak azokat a feladatokat fogja kilistázni, amelyek abban a várakozási sorban vannak.
Az idő a "1997-02-20 14:50" formátumban lesz kiírva, hacsak a POSIXLY_CORRECT környezeti változó be nincsen állítva. Ha be van, akkor a "Thu Feb 20 14:50:00 1997" formátumot fogja használni.
Ha a /var/run/utmp fájl nem érhető el, vagy meg lett változtatva, vagy a felhasználó nem volt bejelentkezve abban az időben, amikor a at parancs meg lett hívva, a levél a LOGNAME környezeti változóban talált felhasználó részére lesz elpostázva. Ha ez egy üres változó, vagy nem lett meghatározva, akkor az akkori felhasználói azonosítót fogja az at használni.
Az at és a batch jelenlegi formájában nem alkalmas arra, hogy a felhasználók versenyezzenek a számítógép erőforrásaiért. Ha nálad fennáll ez a lehetőség, akkor inkább használj az időzített indításra olyan rendszereket, mint az nqs