.SY MEGJEGYZÉS : A könyvtárat teljes elérési útvonallal kell megadni, a relatív elérési útvonalak nem biztos, hogy működnek.
Ha a lejárati időt ( .CM expiration-time ) nem adjuk a meg a parancssorban, a program azt 3600*24*30 másodpercnek veszi (30 nap).
Ezeket a kimeneti fájlokat kézzel szerkeszteni kockázatos lehet, mert ha megváltoztatjuk a fájl tartalmát, azzal érvénytelen lesz egy vagy több benne lévő aláírás. Ennek eredményeképpen a zónát nem lehet majd a NAMED (8-ba) tölteni vagy nem lehet majd a zónából bejegyzéseket letölteni. Sokkal jobb, ha a változtatásokat a dnssigner bemeneti fájlján hozzuk létre, és újra futtatjuk a dnssignert .
Amikor a dnssigner egy delegációs pontot talál, létrehoz egy speciális "<zone_name>.PARENT " nevű fájlt, amibe beleírja azokat az erőforrás bejegyzéseket, amiket a szülő zóna hitelesít a gyermek zónának (NS, KEY NXT). Ez azzal a szándékkal történik, hogy a gyermek include-olja majd ezt a fájlt, amikor betölti az elsődleges névkiszolgálókat. Ehhez hasonlóan minden zónafájl végén megtalálható a "Li #include <zone_name>.PARENT " parancs. A ".PARENT" fájlban lévő bejegyzések nem számítanak bele a SIG(AXFR) számításokba, mert ezek a bejegyzések rendszerint másik aláírási ciklusba tartoznak.
A Li Dq $SIGNER [ keyname ] direktívát megadhatjuk, ha meg akarjuk változtatni az aláírót az adott zónában. Ha a keyname argumentumot elhagyjuk, azzal kikapcsoljuk a hitelesítést. A kulcsokat akkor tölti be a program, amikor először hozzájuk nyúl. Csak azok a bejegyzések vesznek részt a SIG(AXFR) számításokban amelyeket a zóna aláíró hitelesített (azzal a kulcsal amivel a SOA is alá van írva). Általában nem javasolt, hogy egy zónán belül különböző kulcsokkal írjuk alá a különböző bejegyzéseket (kiv. ha dinamikus frissítés miatt jó).