host [-v] [-a] [-t típus] [opciók] név [szerver]
host [-v] [-a] [-t típus] [opciók] -l zóna [szerver]
host [-v] [opciók] -H [-D] [-E] [-G] zóna
host [-v] [opciók] -C zóna
host [-v] [opciók] -A hosthost [opciók] -x [név ...]
host [opciók] -X szerver [név ...]
Alapértelmezésben, a program egyszerűen átváltja a host neveket Internet címekre és vissza. A -t, -a és -v opciókkal lekérdezhetünk bármilyen információt a tartománynevekről amelyek a tartománynév rendszerbe (domain name system) be vannak jegyezve. A kiírt információ a megfelelő erőforrás bejegyzés különböző mezőiből áll.
A program argumentuma lehet host név (tartománynév) vagy IP szám.
A számokkal leírt Internet cím négy pontokkal határolt decimális számból áll.
Pl.: 192.16.199.1. Ez a négy szám a 32 bites cím négy bájtja.
A program alapértelmezésben a számhoz rendelt host nevet adja vissza.
A host név vagy a tartománynév pontokkal határolt név részekből (cimkékből) áll, pl.: nikhefh.nikhef.nl
A program alapértelmezésben megkeresi a névhez rendelt összes Internet címet.
Ha a megadott név egy komponensből áll és nincs a végén pont, a program autómatikusan hozzáfűzi a helyi tartománynevet. Tehát ha egy felhasználó a "nikhef.nl" tartományban kiadja a "host nikhapo" parancsot, valójában a "nikhapo.nikhef.nl" gépről kap információt. Minden más esetben, a nevet a program változatlanul használja fel. Azok az egy komponensből álló nevek, amelyeknek a végén pont van "top-level" tartományneveknek számítanak, pl.: "nl."
Jegyezzük meg, hogy az általános konvenció szerint, bármilyen névhez, ami nem ponttal végződik, először hozzá kell fűzni a helyi tartománynevet, majd esetleg más keresési tartományokat (search-domain). (A BIND 4.9 esetében, azok a nevek amelyek tartalmaznak pontokat, de nem az utolsó helyen, először minden változtatás nélkül kerülnek lekérdezésre, és csak ha ez a lekérdezés sikertelen, akkor jönnek szóba a "search-domain"-ek.) Ez a program nem használja ezt a konvenciót.
A tényleges toldalék, amit a host névhez ad a program általában a helyi tartománynév a /etc/resolv.conf fájlból, de ez a beállítás felülbírálható. Lásd lent a host név lekérdezés testreszabásáról szóló részt.
Ha megadjuk a -l opciót, az első argumentum egy tartomány zóna név kell hogy legyen, amihez teljes lista tartozik. A program ekkor egy speciális zóna listázó módba lép, aminek több változata is van (lásd késöbb).
A második argumentum opcionális. Segítségével megjelölhetünk egy bizonyos névkiszolgálót, amelyhez a program a lekérdezéseket intézi. Ha nem adjuk meg ezt az argumentumot, a program a /etc/resolv.conf fájl alapján az alapértelmezett névkiszolgálót használja.
A kiterjesztett szintaxis megengedi, hogy ne adjunk meg egy argumentumot sem a parancssorban. Ez esetben a szükséges adatokat a program a szabványos bemenetről (standard input) várja. Ez lehet egy cső (pipe), átirányítás fájlból, vagy interaktív terminálról. Jegyezzük meg, hogy ezek az argumentumok a lekérdezendő hostnevek, és nem vezérlő utasítások. A '#' és ';' jeleket a program megjegyzés kezdetének veszi, és az ezek után következő argumentumokat figyelmen kívül hagyja. Egy sorban több argumentum megengedett.
Pl. a következő parancs
host -l nikhef.nl
csinál egy listát minden hostról a "nikhef.nl" zónában.
A -t opcióval szűrhetjük a megjelenő információkat.
Alapértelmezésben a cím információ jelenik meg az A bejegyzésből, kiegészítve a PTR és NS rekordok adataival.
A
host -Z -a -l nikhef.nl
parancsal le lehet tölteni a teljes zóna információt a "nikhef.nl" tartományról, az eredeti hivatalos fájl formátumban.
Ez az opció alapértelmezésben nem írja ki az erőforrás bejegyzések tartalmát (csak a hostok számát).
A -S opcióval kombinálva, egy átfogó statisztikai jelentést ad a zónáról.
A gépek számát befolyásohatja a "duplicate" hostok száma (lásd lent). A valósághoz közel álló érték kiszámításához vond ki a "duplicate" hostok számát az összes host számából.
Ha az első argumentum egy host név, a program a megfelelő címeket kikeresi, majd minden címnél ellenőrzi, hogy az összerendelés visszafelé is létezik-e (a címek mindegyike az első argumentumban megadott hostnévre mutat-e).
Ha az első argumentum pontokkal elválasztott négy szám (dotted quad) formátumú IP cím, a program megkeresi a címhez tartozó nevet, majd visszaellenőrzi, hogy az első paraméterben megadott cím tényleg a kérdéses host egyik címe-e.
Ha a -A kapcsolót megadjuk bármelyik zóna listázó opcióval, a program minden megtalált A bejegyzésre csinál egy "reverse" keresést, és ellenőrzi, hogy a cím regisztrált-e és, hogy tényleg az A bejegyzésben szereplő névre mutat-e vissza.
A következő típusokat definiálták az RFC 1183-ban, de egyelőre használatuk nem terjedt el. Ez a program felismeri ezeket.
A következő típusokat az RFC 1348-ban definiálták, de használatuk egyenlőre nem terjedt el. Ez a program felismeri ezeket. RFC 1348 elavultnak tekinthető ("obsolete"), helyette az RFC 1637 és az RFC 1706 az irányadó. A két utóbbi RFC definiálja az NSAP típusú bejegyzések új, kísérleti használatát. Ez a program horgonyokat (hooks) tartalmaz a módosításukhoz.
A következő típusok újak (az RFC 1664 és az RFC 1712 alapján) Jegyezzük meg, hogy a GPOS típust visszavonták, most a LOC típus helyettesíti.
A következő típusokat az RFC 1700-ban lefoglalták és az RFC 2065-ben definiálják őket.
Az IP v6 címzés architektúráját és a DNS (domain name system- tartománynév rendszer) bővítéseket az RFC 1884-ben és az RFC 1886-ban definiálták.
A következő típust az RFC 1876 dokumentálja.
A következő típusokat javasolták, de még csak tervezetben vannak.
host -G -S -C -A -L 1 zóna
A hiba üzeneteket " *** " előzi meg. Ezek súlyos problémákra utalnak, mint pl. formátum hibákra a válaszban, de jelezhetik a specifikációk durva megsértését is. Ezeket a hiba üzeneteket nem lehet eltünteni.
.fW LOCALDOMAIN A felhasználó felülbírálhatja ezt az eljárást, és megadhat egy alapértelmezett tartománynevet a LOCALDOMAIN környezeti vátozóban.
.fW HOSTALIASES Ezen felül, a felhasználó megadhat saját rövidítéseket a hostnevekre. Ezeket egy fájlban kell elhelyezni, egy rövidítést soronként. A sor formátuma a következő: rövidítés, szóköz, majd a teljes tartománynév (FQDN). A fájl nevét a HOSTALIASES környezeti változóban kell megadni.
Amikor zónát listázunk a "-l" kapcsolóval, a program az adatokat a zóna hiteles névkiszolgálójától kérdezi le. Ezt a szerzők úgy valósították meg, hogy a program egy teljes zóna transzfert hajt végre, majd kiszűri a kért adatokat. Jegyezzük meg, hogy ehhez a hiteles névkiszolgáló direkt elérése szükséges. Ezt az opciót óvatosan használjuk. A névkiszolgálókat esetenként úgy konfigurálják, hogy utasítsák el a zóna transzfert, ha elárasztják őket kérésekkel.