od(1)

NÉV

od - fájlok ömlesztése (dump) oktális és más formában

ÁTTEKINTÉS

od [-abcdfhiloxv] [-s[bytes]] [-w[bytes]] [-A radix] [-j bytes] [-N bytes] [-t type] [--skip-bytes=bytes] [--address-radix=radix] [--read-bytes=bytes] [--format=type] [--output-duplicates] [--strings[=bytes]] [--width[=bytes]] [--traditional] [--help] [--version] [file...]

LEÍRÁS

Ez a dokumentáció a továbbiakban nincs karbantartva és pontatlan vagy hiányos lehet. A Texinfo dokumentáció a hiteles forrás.

Ez a kézikönyv lap az od GNU változatát dokumentálja.

Az od program a standard kimenetre írja a megadott fájlok, illetve `-' fájlnév esetén a standard bemenet tartalmát. A kimenet minden sora a bemeneti fájl offsetjét tartalmazza a baloldali oszlopban, utána egy vagy több oszlopnyi adat követi az opciók által megadott formátumban. (Offset = hány bájttal van az első bájt után az adott rész.) Alapértelmezés szerint od a fájl offsetjeit oktálisan, az adatokat kétbájtos oktális számok formájában adja meg.

OPCIÓK

-A, --address-radix=radix 

Az kiírt offsetek számrendszerének alapszámát adja meg. A radix az alábbiak valamelyike lehet:

d

decimális (10-es alapú)

o

oktális (8-as alapú)

x

hexadecimális (16-os alapú)

n

semmilyen: nem nyomtat offseteket.

Az alapértelmezés az oktális.

-j, --skip-bytes=bytes 

Átugrik bytes számú bájtot a bemenetből, mielőtt formázni és írni kezdene. Amennyiben bytes `0x' vagy `0X'-szel kezdődik, hexadecimálisként kezeli; különben ha `0'-val kezdődik, oktálisnak; másképpen decimálisnak veszi. Egy hozzáfűzött `b' 512-es szorzót, egy `k' 1024-es szorzót, és az `m' 1048576-eset jelent.

-N, --read-bytes=bytes 

Legfeljebb bytes bájtot ír ki minden bemeneti fájlból. Minden, a bytes értékhez fűzött elő- és utótagot ugyanúgy értelmez, mint a -j opciónál.

-t, --format=type 

A kimeneti formátumot választja meg. A type egy string, amely az alábbi típusjelző karakterek közül egyből vagy többől áll. Egynél több típusjező karakter, vagy ezen opció többszöri használata esetén az od program minden kimeneti sort minden típusnak megfelelően kiír a típusjelző karakterek megadásának sorrendjében.

a

megnevezett karakter (named character)

c

ASCII karakter vagy fordított törtvonalas escape-sorozat (backslash escape)

d

előjeles decimális

f

lebegőpontos

o

oktális

u

előjel nélküli decimális

x

hexadecimális

Az `a' és `c' típusok kivételével megadható azon bájtok száma, amelyet az od az egyes számok értelmezésekor felhasznál. Ezt a számot decimálisan a típusjelző karakter mögé írva kell megadnunk. Lehetőség van ezen kívül a méret megadására a C fordító belső adatméreteinek megfelelő karakterek használatával. Egészekre (d, o, u, x):

C

karakter (char)

S

rövid (short)

I

egész (int)

L

hosszú (long)

Lebegőpontos értékre (f):

F

lebegőpontos (float)

D

duplapontos (double)

L

hosszú duplapontos (long double)

-v, --output-duplicates 

Kijelzi az egymást követő azonos sorokat is. Alapértelmezés szerint ugyanis ha két vagy több azonos kimeneti sor keletkezne, az od program csak az elsőt írja ki, és csak egy csillagjelet (`*') tesz ki a következő sorba, jelezvén, hogy azonos sorok következnek.

-s, --strings[=bytes] 

A szokásos kimenet helyett csak a bemenet string konstansait írja ki. Stringnek a legalább bytes hosszúságú, ASCII grafikus (vagy formázó) karakterekből álló, NUL végződésű bájtsorozatokat veszi. A bytes elhagyásakor az alapértelemezett érték: 3.

-w, --width[=bytes] 

Az egy sorba kiírandó bemeneti bájtok számát adja meg. Ez többszöröse kell legyen a megadott kimeneti formátumhoz tartozó méretek legkisebb közös többszörösének. bytes alapértelmezett értéke az opció megadása esetén 32, az opció nélkül pedig 16.

--help 

Használati útmutatót ír a standard kimenetre, majd kilép.

--version 

A program verziójáról ír ki információt a standard kimenetre, majd kilép.

A következő néhány opciótérkép megadja a régi pre-POSIX formátum és a megfelelő POSIX-formátum közti kapcsolatokat. A GNU od elfogadja a régi és új stílusú megadási módok tetszőleges kombinációját is. A formátummegadó opciók felgyülemlenek.

-a 

Karakteres kimenet. Egyenértékű "-t a" -val.

-b 

Oktális bájt kimenet. Egyenértékű "-t oC" -vel.

-c 

ASCII karakter vagy fordított törtvonalas escape-sorozat (backslash escape) kimenet. Egyenértékű "-t c" -vel.

-d 

Előjel nélküli rövid decimális kimenet. Egyenértékű "-t u2" -vel.

-f 

Lebegőpontos kimenet. Egyenértékű "-t fF" -fel.

-h 

Rövid hexadecimális kiemenet. Egyenértékű "-t x2" -vel.

-i 

Rövid decimális kiemenet. Egyenértékű "-t d2" -vel.

-l 

Hosszú decimális kimenet. Egyenértékű "-t d4" -vel.

-o 

Rövid oktális kimenet. Egyenértékű "-t o2" -vel.

-x 

Rövid hexadecimális kiemenet. Egyenértékű "-t x2" -vel.

--traditional 

Felismeri azokat az opciókat, amelyeket az od néhány régi, POSIX előtti változata értelmezett. Az
od --traditional [file] [[+]offset[.][b] [[+]label[.][b]]]
szintaxis használható legfeljebb egy fájl és opcionális argumentumok megadásával, melyek egy offsetet és a "label" ál-kezdő címet határozzák meg. Alapértelmezés szerint "offset" egy oktális számként kerül értelmezésre, amely azt adja meg hány bemeneti bájtot kell a formázás és az írás előtt átugorni. Az esetleges követő tizedespont az "offset" értelmezését decimális számra módosítja. Ha nincs ez a decimális módosítás, de az offset `0x' vagy `0X'-szel kezdődik, hexadecimálisként értelmezi. Követő `b' pedig 512-vel szorozza az "offset" értékét. A label argumentum ugyanúgy kerül értelmezésre, mint az "offset", csak ez a kezdeti ál-címet adja meg. Az ál-címek a normális címek után zárójelben kerülnek kijelzésre.

MAGYAR FORDÍTÁS

Horváth András <horvatha@rs1.szif.hu>