A
whereis
meghatározza a parancshoz tartozó bináris, forrás és man-lap fájlok helyét.
A kért nevekről először leválasztja az elérési út összetevőit és minden
. ext
formájú vonzott kiterjesztést,
mint például
.c
.
Az
s.
előtagok, amelyek a forráskód ellenőrző programok használatából adódnak,
ugyancsak le vannak kezelve.
A
whereis
ezután megkísérli meghatározni a kívánt program helyét a Linux standard helyein.
OPCIÓK
-b
Csak futtatható állományokat keres.
-m
Csak man-szakaszokat keres
-s
Csak forrásokat keres.
-u
Szokatlan bejegyzések keresése. Egy file akkor lesz szokatlan, ha nincs
bejegyezve egyik keresett típusba sem.
Tehát
,RB ` "whereis -m -u *" '
Az aktuális könyvtárban keresi azokat a fájlokat, melyeknek nincs
dokumentációjuk.
-B
Megváltoztatja, illetve szűkíti a helyeket, ahol a
whereis
keresi a futtatható állományokat.
-M
Megváltoztatja, illetve szűkíti a helyeket, ahol a
whereis
keresi a man-lapokat
-S
Megváltoztatja, illetve szűkíti a helyeket, ahol a
whereis
keresi a forrásokat.
-f
Jelzi az új könyvtár listájának kezdetét,
kötelező
használni, a
-B
,
-M
,
vagy a
-S
kapcsolók esetén.
PÉLDA
Minden fájlt megkeres a
/usr/bin -ben,
amelyek nincsenek dokumentálva a
/usr/man/man1 -ben
és található hozzájuk forrás a
/usr/src
-ben:
Mióta a
whereis
a
chdir
(2V)
-t használja a gyorsabb futáshoz, a könyvtárneveknek a
-M
,
-S
,
és
-B
opcióknál teljesnek kell lenniük; tehát ezeket
` / '
jellel kell kezdeni.
A whereis parancsnak előre beépitett kereső utvonala van, ezért nem biztos,
hogy mindig megtalálja a keresett fájlt.