Vámpírkrónikák
Lestat de Lioncourt
Lestat a legfiatalabb gyermeke Lioncourt márkinak, és márkinénak (Gabrielle). Ő volt a leglázadozóbb, és a legkalandvágyóbb. Hogy tanulhasson a monostorban, már 12 évesen eldöntötte, belőle pap lesz. Azonban apja kivette az iskolából, és kidobta könyveit. Ez arra kényszerítette őt, hogy még jobban lázadjon, és elmeneküljön egy olasz színtársulattal, ám hamar megtalálták, és visszavitték a családi kastélyba. Gabrielle nagyon szomorú volt, hogy Lestat elszökött. Nem a tény miatt, hanem azért, mert az nem avatta be őt a terveibe. Gabrielle nem sokszor mutatta ki érzelmeit, de - lévén hogy Lestat volt a kedvence - ebben az esetben megtette.
Mikor meggyilkolt néhány hatalmas, és félelmetes farkast, megmutatta "vad" oldalát. Majdnem bele is halt ebben a kalandba, de győzelmet aratott, annak ellenére, hogy a farkasok létszámfölényben voltak. A jutalma a helyiektől egy vörös bársonykabát, és egy pár csizma volt. Összebarátkozott egy tehetséges zenésszel, Nicolas-val, és Gabrielle bátorításával úgy döntöttek, hogy elszöknek Párizsba. Hamar találtak munkát Renaud színházánál, ahol Lestat színészkedett, Nicki pedig hegedült.
Ahogy Lestat a színpadra lépett, észrevett a közönség soraiban egy kísérteties lényt, akinek idegesítően fehér, és grimaszoló ábrázata volt. Minden éjjel - egy vámpír, akit Magnus-nak hívtak - titokban követte őt. "A farkasölő". Ezeket a szavakat ültette Lestat agyába.
1779-ben Magnus elrabolta Lestatot, és elvitte a várába. Ugyanazon az éjjelen vért cserélt vele, és vámpírrá tette a megkérdezése nélkül. Miután Lestat átváltozott, Magnus megmutatta neki a vár titkos kamráját, és a benne rejlő kőszarkofágot, amelyben onnantól kezdve aludnia kellett, hogy megvédje magát a napsugaraktól. Magnus értékes vagyona is ott lapult, és azt is Lestat-ra hagyta. Miután röviden elmagyarázott minden tudnivalót a túléléshez, tüzet gyújtott, és táncolva beleugrott. Így nem csak azt kellett feldolgoznia, hogy vámpír lett, hanem azt is, hogy egyedül maradt, tanító nélkül.
Később a vár egyik pinceszobájában rátalált egy rakás tetemre. Mind, egytől egyig rá hasonlítottak. Szőke hajuk, és kék szemük volt. Rájött, könnyen megeshetett volna, hogy ő is így végzi. Hamar megtanulta a túléléshez szükséges dolgokat, és nagyon könnyen ölt embert. Imádott vámpír lenni.
Aztán később úgy döntött, felkeresi Nicolas-t, akit sokkolt az átalakult Lestat látványa. Soha nem beszélte meg vele, hogy mivé változott át, és hogy miért nem maradhat vele. A pénzből, amit örökölt, megvette a színházat. Felbérelt egy ügyvédet, hogy az intézze a pénzügyeket. Jól megfizette, hogy ne kérdezzen semmit. Később úgy döntött, Nicolas-nak az a legjobb, ha elszakad akkori környezetétől, és ezért az egész színtársulatot Angliába küldte, ám a fiú nem tartott velük.
Gabrielle, mikor érezte, hogy közeleg a halál, Párizsba ment, hogy elköszönjön fiától. Lestat azonnal felkínálta a lehetőséget, amit elfogadott. Gabrielle erős akaratú vámpírrá vált. Lestat ezután soha többé nem hívta anyjának őt.
Az új vámpírduó ezután felfedezett egy elfajult vámpír szövetséget, akiknek vezetője Armand volt. Ezek a vámpírok pont az ellentéteik voltak: ősiek, koszosok, és vadak. Párizs temetője alatt éltek, és az árnyékban vadásztak. Lestat később megtudta, hogy Magnus is ehhez a társulathoz tartozott, de kilépett, hogy a föld felszíne felett, az emberek között éljen. A társulatba tartozó vámpírok nagy része ellenezte, hogy Lestat és Gabrielle a halandók közt, halandók módjára élnek, és ezért ellenségüknek tekintették őket. De a két vámpír kijátszotta Armand-t, és felbomlasztotta a bokrot.
Később Armand beszámolt életének állomásairól, és mesélt alkotójáról, Marius-ról, illetve "Azokról, akiket őrizni kell". Könyörgött a két vámpírnak, hadd tartson velük, de azok visszautasították.
A korábban elrabolt Nicolas-ra nagyon rossz hatást tett a föld alatti kripta, és a tény, hogy egy rakás, undorító vámpír tartotta fogságban. Kiszabadulása után mind fizikailag, mind lelkileg megtört. Megkérte Lestatot, tegye őt vámpírrá. Lestat, mivel azt remélte, hogy ezzel majd ismét közel kerülnek egymáshoz régi barátjával, teljesítette a kérést. De Nicolas az őrület határára került, és egyáltalán nem olyan volt, mint régen. Kapcsolatuk tönkrement. Követelte Lestattól a színházat. Létre akarta hozni a bokor megmaradt vámpírjaival a Vámpírszínházat. Armand pedig, Lestat és Gabrielle tanácsára, az újonnan alakult színháznak és társulatának vezetője lett. Az egyre rosszabb állapotba kerülő~ Nicolas később a tűzbe veti magát.
Lestat és Gabrielle bejárta a világot. Azonban kettejük kapcsolata is kezdett szétesni, lévén, hogy Gabrielle magányos típus, Lestat viszont társaságkedvelő. Gabrielle egyre többet maradozott ki, egyre több időt töltött távol fiától. Nicolas halála után pedig az Afrikai dzsungelbe távozott, fia nélkül.
Lestat közben új szenvedélyének hódolt. Meg akarta találni Marius-t. Mindenütt üzenetet hagyott neki. Egy idő után azonban belefáradt, hogy válasz nélkül maradtak kérdései, és keresése kudarcba fulladt. Kimerülve, alászállt a földnek, és mély álomba szenderült.
Maga Marius hozta ki onnan, és vitte el rejtekhelyére. Megmutatta neki "Azokat, akiket őrizni kell." Először sokkolta őt a két ősöreg látványa, mert azt hitte, hogy csak szobrok.
Lestat iszonyatosan élvezte Marius társaságát, de kíváncsi is volt Akasára, és Enkilre. Így egyszer egyedül ment be hozzájuk. Hegedűzenéjével (a Nicolas-tól megörökölt Stradivari-n játszott), felébresztette a királynőt, aki ezért vérével jutalmazta meg. De eközben a király is felébredt, és szétválasztotta őket. Ekkor jött rá Lestat, hogy Enkil, akarata ellenére tartja maga mellett a királynőt. Marius, Lestat segítségére sietett. A király és a királynő ismét mély álomba szenderült. Lestat azonban nem maradhatott ezután Marius-szal, aki megígértette vele, hogy soha senkinek nem beszél "Azokról, akiket őrizni kell".
Lestat ismét egyedül maradt. New Orleans-ba ment az időközben teljesen vak apjához. (Családja többi tagját a francia forradalomban legyilkolták). Nem volt más választása, vigyázott rá. De nem szerette. Nem sokkal később rátalált Louis-ra, egy gyönyörű ültetvényesre. Azonnal beleszeretett, és felajánlotta neki a "Sötét ajándékot". De persze nem csak ez volt az ok. Kellett neki egy titkos búvóhely, és persze szolgák, akik nappal is vigyáznak apja épségére. 1791-től 1794-ig a Point du Lac birtokon éltek. De apja haldoklott. Megkérte Louis-t, hogy ölje meg helyette, mert ő képtelen volt rá. Az megtette. A birtokon egyre többen gyanítottak valamit kettejükkel kapcsolatban, és őket hozták kapcsolatba a rengeteg titokzatos halálesettel. Menekülniük kellett.
Lestat szenvedett attól, hogy Louis képtelen volt embert ölni. Együtt kellett élnie Louis lelkiismeretfurdalásával, és bűntudatával. Nem tudta megérteni, miért nem tud belemerülni vámpírénjébe.
Lestat mostmár tapasztalt gyilkos volt, vérében volt az ölés. Szerette. Ez viszont ellentétet szült közöttük. Louis inkább az állatok vérén élt, minthogy embert kelljen ölnie. De nem csak ez volt a baj. Louis el akarta hagyni őt. Gyűlölte, amiért az sosem mondott el semmi múltjáról. Kétségek közt hagyta. Aztán egy gyenge pillanatában engedett vámpírénjének, Lestat nagy örömére.. vagy kárörömére.. Louis hosszú idő múltán embervért ivott, egy 5 éves kislányból. De hamar ráeszmélt hogy mit csinál, és eldobta magától a gyermeket, aki a halálán volt. Lestat kezébe volt az ütőkártya. Vámpírt csinált Claudiából, és ezzel vette rá Louis-t, hogy maradjon mellette. Lestat és Louis olyan volt Claudia számára, mint apa és anya. Lestat vadászni tanította, Louis pedig az értékekre. Claudia valahol közöttük volt. Szerette, és élvezte a gyilkolást. De gyűlölte Lestat-ot, amiért őt is kétségek közt hagyta, és gyűlölte, amiért Louis szenvedett. 65 évig látszólagos boldogságban éltek, de lassan-lassan előjöttek Claudia érzelmei is. Az 5 éves testben egy 70 éves nő bölcsessége és élettapasztalata lakozott. Dühös volt külseje miatt. Egyre jobban gyűlölte Lestat-ot, és végül kitervelte szökésüket. Meg akarta ölni Lestat-ot. Lestat is megérezte ezt az ellentétet, és elege lett a két vámpír örökös szenvedéséből. Új társat keresett magának egy fiatal férfi személyében. Egyre többet járt oda. Egyik ilyen alkalommal, mikor hazatért, Claudia ajándékkal várta: két fiatal, bortól részeg fiút adott neki. Lestat ivott belőlük, de hamar rájött, hogy Claudia kijátszotta: a fiúk halottak voltak. Megmérgezte őket ópiummal, és abszinttel. Lestat elsápadt, és Louis segítségéért könyörgött. Claudia azonban elvágta a torkát. Lassan teljesen kiürült, teste csontvázzá aszott. Claudia és Louis a közeli mocsárba dobták a tetemet.
Lestat nem halt meg. Iszonyatosan gyenge és beteg volt, de sikerült visszajutnia a New Orleans-i lakásukba, és még ott találta a két vámpírt. Dühös volt, és bosszúra éhes. Louis harcolt vele, és sikerült felülkerekednie rajta, majd otthagyta a házat elemésztő tűzben.
Lestat, valószínűleg Akasha vérének köszönhetően a második támadást is túlélte. Letörve és gyengén leásta magát a földbe, és ismét mély álomba szenderült, hogy sebei begyógyuljanak.
Legközelebb a Vámpírszínházában látta viszont Louis-t, ahol elmondta Santiago-nak, mit tett vele Claudia. Alkut kötött velük, de Santiago nem állta a szavát. Elfogták Claudiát, Madeleine-t és Louis-t, és miközben utóbbit élve eltemették, a két nőt bezárták egy felül nyitott szobába, és hagyták őket élve elégni.
Lestat Louis nélkül, iszonyatosan szenvedve tért vissza New Orleans-ba. 1929-ben ismét a felszínre jött, de még mindig gyenge volt. Louis-val való találkozása után ismét leszállt a mélybe, hogy begyógyuljanak a sebei.
A rock zene ébresztette fel a '80-as években. Az "Elszabadult Lucifer" ("Satan's Night Out") zenéje hozta őt ismét a felszínre. Felkereste a bandát, és felajánlotta neki, hogy a frontemberük lesz, és cserébe híressé teszi őket. Aztán közölte velük a nevét. És meglepődött, mikor azok ismerték azt. Ekkor került először a kezébe Louis és Daniel "Interjú a vámpírral" című könyve. Elolvasta, és mérges lett Louis-ra, amiért az olyan szadistának állította be. Ezért úgy döntött, megírja élettörténetét, és beleír mindent, amit tud. Még "Azokat is, akiket őrizni kell". Természetesen könyvét vitték, mint a cukrot. Klipeket forgatott, és élvezte a tényt, hogy vámpírként élt a rivaldafényben, a halandók pedig csak egy ügyes trükknek vélték az egészet. Tudta, hogy ezzel sok vámpírt felidegesített, de imádta a sztárság minden egyes pillanatát.
A banda, új nevükön Lestat, a vámpír, egy albumot és egy koncertet élt meg. De ez épp elég volt. Lestat nagyon örült, amikor Louis és Gabrielle is megjelent a koncertjén. Bár azok inkább aggódtak érte. Lestat mindig is szeretett bajt keverni, most is élvezte a helyzetet. Az éjszaka sikeres volt annak ellenére, hogy több ezer vámpír érkezett Lestat elpusztítására, de mindannyian, egy felsőbb, és láthatatlan erőnek köszönhetően halálra égtek...
Ahogy Lestat a napi alvásra készült, és épp elmerült az álmokban, még napfelkelte előtt pár pillanattal egy kéz rántotta ki őt a föld alól. Még így, delíriumos állapotban is tudta, Akasha az. Akasha a felhők közt szárnyalt vele a nap elől. Lestat rockzenéje, és sokatmondó szövege ébresztette ismét fel.
Akasha volt a láthatatlan erő, mely végigsöpörve a világon megölte az össze vámpírt, kivéve azokat, akiket Lestat szeretett. Nagy terve volt az ő "királyfiával", és a megmaradt "angyalaival". De Lestat-nak nem tetszett a világuralomra törés ötlete, és a rengeteg értelmetlen gyilkolás. Megkérte Akasát, álljon le a férfiak legyilkolásával. Az ugyanis úgy vélte, hogy ha megöli a férfi lakosság 95%-át, ismét világbéke lehet. Lestat ismét ihatott Akasha véréből, és egyre erősebb lett tőle. Sóvárgott a vére után, de iszonyodott is a nő terveitől.
Amikor megérkeztek Maharet rejtekhelyére, Akasha dühbe gurult, mert "angyalai" sem voltak elragadtatva a terve hallatán. Itt ölte meg Mekare, aki így a kárhozottak új királynője lett. Lestatnak pedig, lévén, hogy szerette Akasát, összetört a szíve.
Kalandjai folytatódtak, amikor testet cserélt Raglan James-szel. Így ismét esélyt kapott arra, hogy halandóként éljen. 200 év után ismét láthatta a napfelkeltét, ehetett, szeretkezhetett. Élvezte a lehetőséget, de gyűlölte, hogy a halandósággal együtt jár a gyengeség is. Eredetileg 3 napig tartott volna a testcsere, de Raglan meglépett a testével.
Lestat, mikor rájött, hogy átverték, teljesen elkeseredett. A hideg miatt megfázott, és lázas lett. Később az utcán összeesett. Az összegyűlt emberek gyorsan mentőt hívtak, és így kezdődött meg Lestat harca a halállal, amelyben egy Gretchen nevű halandó nő, egy nővér sietett a segítségére. Ápolta őt, vigyázott rá, és vele maradt még éjszaka is. Sőt, mikor már nincs elég hely a kórházban, és az orvosok amúgy is lemondtak Lestatról, hazavitte magához, és ott ápolta. Pár nap alatt rendbe jött, de közben lázálmok gyötörték, és Claudiáról hallucinált. Gretchen és a halandó testben lévő Lestat sokat beszélgettek Istenről és a Sátánról. Lestat beleszeretett a nővérbe, és elmesélt neki mindent. A fiatalkorát, a vámpírrá válását, hogy hogyan került ebbe a testbe, és hogy mennyire szeretné visszakapni a saját testét. Gretchen hitt neki, de nem szívből. Azt hitte, hogy a férfi csak kitalálja ezeket, nem tud igazán hinni neki. Ennek ellenére nem kezelte őrültként. Segített neki.
Miután felépült, elrepült New Orleans-ba, és Louis segítségét kérte, aki először nem hiszi el, hogy ő Lestat. Ekkor láthatta először, hogy Louis-nak, aki tényleg nem egy erős vámpír, mekkora hatalma van egy halandó felett. Könyörgött neki, tegye őt ebben a testben vámpírrá, de az iszonyodott a procedúrától, és nemet mondott. Emellett képtelen volt elhinni, hogy Lestat tényleg nem örül a lehetőségnek, hogy ismét halandó lehet.
Lestatnak végül David Talbot segített. Közösen kitervelnek egy veszélyes tervet. Mindketten tudták, ha akkor és ott nem sikerül visszaszerezniük a testet, az örökre elveszett Lestat számára. Szerencsére minden jól ment. Lestatnak sikerült végrehajtania a testcserét. Azonban mindezt napkelte előtt kellett végrehajtania, tehát egyből utána el kellett mennie az előre megjelölt búvóhelyre, ahol a nap elől elrejtőzhetett, ezzel magára hagyva David-et a veszélyes Raglan-nal.
Másnap éjszaka Lestat, ismét a régi testben, felkereste Gretchen-t, és elmondta neki, hogy amit mondott mind igaz volt, és ő Lestat, a régi testében. Azonban Gretchen nem bírta feldolgozni a tényt, és hisztérikusan elküldte őt. Később pedig felvágta az ereit az oltár előtt, amelyre mindenki azt hiszi, stigmatákat kapott. Lestat ezek után jobbnak látta békén hagyni a nőt.
Eközben Raglan egy csellel David 79 éves testébe szállt bele, ezzel David-et a fiatal, 24 éves testbe kényszerítette. Így Lestat, mikor épp a David testében lévő Raglan-t készült vámpírrá tenni, mérgében, mikor rájött, hogy ki is volt a testben igazán, a falhoz vágta "Raglan"-t, aki halálos fejsérüléseket szerzett. Ennek következtében David már nem kaphatta vissza a régi testét, de esélyt kapott arra, hogy kalandos életet élhessen, egy 24 éves testben.
Lestat, a kis huncut, azonban nem tud ellenállni a kísértésnek, és Talbot akarata ellenére vámpírt csinál az immáron megfiatalodott David-ből. :)= A férfi nem haragudott meg rá, mert rájött, hogy ezzel teljesen más színben láthatja a világot, mint eddig. Meg amúgy is, ki tudna haragudni Lestat-ra, igazán?!! Közben Lestat felújította a régi New Orleans-i házat, ahol annak idején Louis-val lakott, és megkérte Louis-t, illetve David-et, lakjanak vele ott.
Lestat legelsöprőbb kalandja levitte a pokolba, és vissza. Memnoch, a sátán, története elmesélése közben a Teremtés különböző státuszait mutatja meg neki. Beszél Istennel, találkozik az Angyalokkal, iszik Jézus véréből, "lemegy" a Pokolba, "felmegy" a Mennybe, és elhozza a jelenbe "Veronika Kendőjét".
Ez a tapasztalat rengeteg erejét elvette, és olyan sebeket ejtett rajta, amik egyhamar nem gyógyulnak be. A Dora által ráhagyott templomban piheni ki a tapasztalatot, úgy fekszik ott, mintha kómában lenne. Egyszer ébred fel, mégpedig Sybelle zongorajátékának hatására.
Miután a Memnoch, a sátán elterjedt a vámpírok körében, egyre többen jelentek meg New Orleans-ban, ami rettentően zavaró volt az ősöreg vámpírok és Lestat számára, ezért valóságos "tisztogatás" ment végbe. A semmirekellő vámpírokat kiirtották a városból. Lestat, hasonlóan Akashához, telekinetikusan pusztította, "égette" el a betolakodókat. A város megtisztulása után az ősöregek szétszéledtek, Lestat pedig ismét mély álomba zuhant. Hol a Rue Royal-i saját ágyában, hol Dorától kapott templomában "pihent", mindig nyitott szemmel, és szépen felöltözve, de a külvilágra süketen. Louis, és a többi vámpír folyamatosan őrizte álmát. Louis sokszor olvasott neki fel verseket. Lestat néha hozzászólt, és kérte, cserélje le a zenét erre vagy arra. (Kedvencei: Beethoven, Brahms, Bach, Chopin, Verdi és Csajkovszkij.)
Lestat Louis Merrick-kel való kalandja közben is néma, és mozdulatlan maradt, még akkor is, amikor David elment hozzá, és elmesélte neki az egész históriát, és azt, hogy szerinte Louis az öngyilkosságra készül. Azért nem hazudtolta meg magát, és mikor szükség volt rá, ott termett. :) Louis szénné égett testébe ő lehelt ismét életet, és ezzel megmentette a vámpírt, és új életet adott neki.
Lestat újra a régi önmaga, és bár bosszantotta, hogy a Talamasca fenyegető levelei miatt el kell hagyniuk New Orleans-t, azért örült, hogy együtt lehet David-del, Louis-val, és Merrick-kel.
Miután Quinn felkereste, szinte azonnal beleszeretett a fiatal vámpírba, Merrick segítségével megszabadíotta a fiút Goblin szellemétől. Új társra volt szüksége, és Quinn tökéletesnek bizonyult.