Tartalom
Az előző fejezetekben bevezetük a program és a feladatat fogalmát, és definiáltuk az azonos állapottéren levő feladat–program párok között a megoldás fogalmát. A gyakorlatban általában azonban a feladat és a program különböző állapottéren van: példaként megemlíthetjük azt az esetet, amikor egy feladat megoldására a programban további változókat kell bevezetni, azaz a feladat állapotterét újabb komponensekkel kell bővíteni.
A továbbiakban megvizsgáljuk, hogy mit tudunk mondani a különböző állapottéren adott programok és feladatok viszonyáról a megoldás szempontjából és ennek alapján általánosítjuk (kiterjesztjük) a megoldás fogalmát erre az esetre is.
Ha egy feladat állapotterét kibővítjük újabb komponensekkel, mit jelentsen ez a feladat vonatkozásában? Elég kézenfekvő, hogy ebben az esetben a feladat ne tartalmazzon semmiféle kikötést az új komponensekre.
4.1. Definíció (FELADAT KITERJESZTéSE).
Legyen a
állapottér altere az
állapottérnek. Az
relációt az
feladat kiterjesztésének nevezzük, ha
A definíciót úgy is fogalmazhatjuk, hogy a feladat kiterjesztése az összes olyan
-beli pontot tartalmazza, aminek B-re vett projekciója benne van
-ben.
semmilyen megszorítást.