A tankönyv második része az ELTE programtervező hallgatói számára tartott párhuzamos programozás alapjai című tárgy előadásai alapján készült, az előadások anyagát és az érdeklődő hallgatók számára háttéranyagot tartalmaz.

Feltételezzük, hogy az olvasó elsajátította a könyv első részében szereplő tananyagot, rendelkezik megfelelő programozási gyakorlattal, írt legalább néhány egyszerű párhuzamos vagy elosztott programot.

A következőkben egy olyan programozási modellt fogalmazunk meg, amely alkalmas arra, hogy párhuzamos és elosztott programok tervezését támogassa. A fogalmak jelentését relációk segítségével írjuk le. Programozási modellt különböző matematikai eszközök segítségével fogalmazhatunk meg, széles körben használnak például algebrai, illetve logikai modelleket. Folyamatalgebrai modellek alapjait tárgyalja például [[???Hen 88]], temporális logikai eszközöket mutat be [[???Eme Sri 88, ???Krö 87]].

A bemutatott modell két fontos előzményre épít. Az egyik a nemdeterminisztikus szekvenciális programok reláció alapú modellje [[???Fót 83]], a másik Chandy és Misra párhuzamos programozási módszertana. Mindkettő közös gyökere Dijkstra „programozási diszciplínája” [[???Dij 76]].

A párhuzamos programok tervezéséhez készített modell tehát ugyanazt a megközelítést alkalmazza, ugyanazt a fogalomrendszert és eszközkészletet használja, mint könyv első felében a szekvenciális programok leírásakor bemutatott modell.