A Queen története 1968-ban, Londonban kezdődött. Brian May, az Imperial College hallgatója ekkor látta elérkezettnek az időt, hogy zenekart alapítson. Brian, a gitáros egy hirdetésben "Ginger Baker típusú" dobost keresett. Jelentkezett egy Roger Taylor nevű, fiatal orvostanhallgató, akit be is vettek a "SMILE" névre keresztelt zenekarba.

Nos az akkori Matematikus és a Ginger Baker típusú orvostanhallgató azóta sok-millió lemezt adott el és rengeteg pop-történelmi esemény fűződik a nevükhöz, például mind a mai napig ők tartják a legtöbb fizető néző előtt játszott koncert rekordját nem kevesebb mint 251.000 emberrel. A SMILE-nak ennél jóval kevesebb rajongója közül az egyik, bizonyos Freddie Bulsara hamarosan már megváltoztatott névvel, "Mercury"-ként csatlakozott a zenekarhoz és az ő ötlete volt a Queen név is. Már csak egy basszusgitárost kellett találni, ami nem ment könnyen, jó pár basszusgitárost is kipróbáltak és kirúgtak, mire megtalálták az igazit: az alig húszéves John Deacon 1971-ben lett a Queen negyedik tagja.

A zenekar fáradhatatlanul próbált, és jó pár kisebb koncertet adott az Imperial College bulijain. Hamarosan nagy lehetőséget kaptak: egy ismerős révén felkérték őket egy vadonatúj hangstúdió, a De Lane Lea tesztelésére. Cserébe ingyen készíthettek demó felvételeket. Így is történt, de az anyag iránt senki sem mutatott érdeklődést. Végül 1972-ben a Trident producerei (akiknek ismerős volt már Roger és Brian) lemez-, kiadói-, és menedzsment szerződést kötöttek a fiúkkal. Ebben az évben hetente mindössze 60 fontot kaptak a lemezcégtől, viszont megkezdhették az első lemez felvételeit. Ennek csak annyi szépséghibája volt, hogy akkor használhatták a Trident Stúdióit, mikor a nagynevű előadók éppen nem tartottak rá igényt. Éjszaka, hajnalban és egyéb lehetetlen időpontokban dolgoztak.

1973-ban a Trident és az EMI megegyeztek a Queen lemezének kiadása ügyében, így júliusban megjelenhetett az akkor már egy ideje a fiókban pihenő anyag. A sikersorozat beindult: lebonyolíthatták első jelentős turnéjukat a Mott The Hoople elő zenekaraként. A turné 1973-ban, Leeds-ben indult, és általános volt a vélemény, hogy "a Queen több volt, mint egy elő zenekar…". A második nagylemez, a "QUEEN II" 1974. márciusában jelent meg - némi huzavona után, mert apró nyomdahiba került a borítóra, amelynek korrigálásához a zenekar ragaszkodott. Még abban a hónapban önálló angliai turnéba kezdhettek, majd áprilisban a Mott The Hoople vendégeként a Queen először játszott az USA-ban. A szépen ívelő karrier itt majdnem abba is maradt: Briant fertőző májgyulladással kórházba szállították, így a további fellépéseket le kellett mondani.

A harmadik nagylemez munkálatai Brian nélkül, Roy Thomas Baker producer hatékony közreműködésével kezdődtek el. Mikor Brian jobban lett, már csak a gitártémák feljátszása volt hátra, ami azért nem ment könnyen, mert a betegség utóhatása miatt legalább annyi időt töltött a stúdió mosdójában, mint a feljátszó helyiségben. A "SHEER HEART ATTACK" végül 1974. novemberében került a boltokba, Amerikában és Európában egyaránt rendkívül sikeresnek bizonyult. A Queen nevet ekkor már a legnagyobbakkal együtt emlegették.

Az eleinte 60 Fontos fizetéshez képest 1982-ben már bekerültek a Guinness Rekordok Könyvébe, mint Anglia legnagyobb jövedelmű cégvezetői. Ők egyébként igazán tudták mihez kezdjen az ha temérdek pénze van: Főleg Freddie volt akinek semmi nem számított ha egy születésnapi partiról volt szó. Minimum 500 ember, óriási díszletek és fénytechnika, kosztümös táncosok és a szó szoros értelmében egész szökőkutak pezsgőből elengedhetetlen kellékek voltak ha Freddie egy csendes bulit szervezett. Az ő nevükhöz fűződik a zeneipar valaha volt legkomolyabb céges bulija is: A "Jazz" album bemutatójára a zenekar tagjai meghívták mind az angol, mind pedig amerikai kiadójuk képviselőit. Mindkét cég felül akarta múlni a másikat létszámban és az összes nagy fejes is jelen volt. Arra azonban nem számítottak, hogy a legkomolyabb orgiára érkeznek amelyen valaha alkalmuk volt részt venni: az önfeledt szórakozásról többek közt meztelen sárbirkózók, törpék, és meztelen pincérnők, gondoskodtak. A számlát természetesen a zenekar állta.

Még egy apró adalék, hogy valóban nem szűkölködtek akkoriban: Megvettek egy egész stúdiót szőröstül bőröstül és mikor a hangmérnök megkérdezte, voltaképp mi vele a szándékuk, Freddie csak annyit vetett oda: "Belökjük a tóba, drágám!"

A zenekar majd minden dalához kitalált valamit. A Bycicle Race-t népszerűsítendő például fogták magukat, kibérelték a Wimbledon Stadiont, ahol egy hatalmas csapat teljesen meztelen lány részvételével bicikliversenyt tartottak. A kislemez eredeti borítóján egy ilyen versenyző lány hátulról készített képe volt látható, de néhány országban a közvélemény nyomásának engedve villámgyorsan bugyit retusáltak rá. A megjelent nagylemez borítójába egy kihajtható posztert csomagoltak, amely szintén a meztelen biciklistákat ábrázolta. Érdekes, hogy Amerikába azonban vásárlók a kép helyett csupán egy kupont találtak a borítóban, amellyel megrendelhették a posztert.

Sajnos a Queen-t elérte a vég karrierjüknek a popzene egyik legnagyobb tragédiája vetett véget. 1991 Május 30-án amikor a "These Are The Days of Our Lives" videoklipjét forgatták, nem tudhatták még, hogy Freddie Mercury akkor állt utoljára kamera elé. Az énekes 1991 November 23-án tudatta a világgal, hogy AIDS-ben szenved és másnap harca véget is ért, elhunyt otthonában. A világot sokk rázta meg, hiszen Freddie titokban tartotta betegségét. Roger és Brian hamarosan bejelentették, hogy a Wembley Stadionban, egy nagyszabású emlékkoncerten kívánnak búcsút venni Freddie Mercury-tól és a jegyek anélkül, hogy bármely meghívott más fellépő neve ismert lett volna, hat óra leforgása alatt keltek el. Tegyük hozzá 72.000 db jegyről van szó! Freddie Mercury nagy űrt és számos legendát hagyott maga után: azóta is megfejtetlen titok például, hogy a "Show Must Go On", azaz "A Shownak folytatódnia kell" című dallal vajon az együttes tagjainak üzent-e közelgő halálára utalva és arra bátorítva őket, hogy ne hagyják abba???:)