Fiatal kora

Lovecraft
Howard Phillips Lovecraft

A Rhode Island megyei Providence városában született 1890 augusztusában. Egyedüli gyerek volt, ezért a szülei igyekeztek megóvni mindentől, ám alig töltötte be a harmadik életévét, amikor máris szembesülnie kellett az első tragédiával. Ékszerekkel és ritka fémötvözetekkel kereskedő apja egy chicagói hotelben rosszul lett, és idegösszeomlást kapott. Visszaszállították a Providence-i Butler Hospital pszichiátriai intézetbe, ám állapotán már nem tudtak javítani, így egészen az 1898-ban bekövetkezett haláláig ott tartották. Lovecraft mindig is azt mondta, hogy apja a túl sok munka következtében elszenvedett idegi kimerülés okozta bénulásban halt meg, ám ma már tudni lehet, hogy egy olyan idegi fertőzés végzett vele, amelyet a szifilisz idézhet elő.

Miután apja kórházba került, a neveléséről az anyja, két nagynénje és az anyai nagyapja gondoskodtak, akik mind együtt éltek a hatalmas családi házban. A kis Lovecraft igazi tehetségnek bizonyult, hiszen már hároméves korában verseket szavalt, és hatévesen komplex költeményeket írt. A nagyapja örömmel vette az unokája irodalmi érdeklődését, ezért gondoskodott arról, hogy a kis Lovecraft megismerhesse a klasszikusokat, elsősorban az Odüsszeiát és az Iliászt, valamint rendszeresen mesélt neki a saját gótikus horror történeteiből, amelyek végül felébresztették a fiú eziránti érdeklődését és vonzalmát, miközben az anyja azon aggódott, nem ártanak-e majd a személyiségének ezek a mesék.

Nevelkedése

Lovecraft
Lovecraft gyerekkorában

Gyerekkorában sokat betegeskedett, és emiatt, valamint fegyelmezetlen és kötekedős viselkedése miatt nyolc éves kora előtt alig járt iskolába. Helyette otthon olvasott, és nagyon megkedvelte a kémiát és a csillagászatot. Aztán évekkel később újból elkezdett iskolába járni, ám olykor kimaradt egy-két hétre, mert rémálmokkal és alvászavarokkal küszködött. A későbbi írásainak jó részét állítólag ezek a borzalmak ihlették. 1904-ben meghalt a nagyapja, és ez mély nyomot hagyott benne, ráadásul olyan rossz pénzügyi helyzetbe került a család, hogy kénytelenek voltak egy kisebb házba költözni. A szülőházának elvesztése annyira megrázta Lovecraftot, hogy öngyilkosságot kísérelt meg. 1908-ban, nem sokkal a középiskola befejezése előtt, azt állította, hogy idegösszeomlást kapott, így az iskolát nem fejezte be, és ez a kudarc élete végéig csalódottsággal és szégyennel nyomasztotta.

Felnőtt kora

A következő években teljesen elzárkózott a külvilágtól, és csak az anyjával volt hajlandó szóba állni. Ez idő alatt is sokat írt, bár jobbára csak verseket. A remetesége akkor ért véget, amikor a The Argosy című újságnak írt levelében a magazinban megjelent szerelmes történetek unalmasságát és silányságát kifogásolta. Ez a levelezési rovaton belül hatalmas vihart kavart fel, és itt figyelt fel rá Edward F. Daas, a United Amateur Press Association elnöke, és javasolta, hogy csatlakozzon hozzájuk. Daas fellendítette Lovecraftot, aki 1914 és 1917 között számos verset és esszét írt. Ezt követően, ismerősei győzködésére visszatért a kitalált történetekhez, és így született meg a The Tomb (A sír) és a Dagon című írása. Ez utóbbi volt az első hivatalosan kiadott műve, amely előbb 1919 novemberében a The Vagrant, majd 1923-ban a Weird Tales magazinokban jelent meg. Ám e kis sikerek után újabb sokk érte Lovecraftot; 1919-ben anyját is beszállították a Butler Hospitalbe, ahol végül két évvel később meghalt.

Anyja halála után

Lovecraft
Lovecraft feleségével

Alig néhány héttel anyja halála után Lovecraft egy amatőr újságíróknak szervezett találkozón járt Bostonban, és itt ismerkedett meg Sonia Greene-nel. Bár Lovecraft nagynénjei ellenezték a kapcsolatot, mondván a nő hét évvel idősebb, ráadásul kereskedő, az esküvőt nem tudták megakadályozni. 1924-ben keltek egybe, és átköltöztek Brooklynba. Lovecraftot eleinte lenyűgözte New York atmoszférája, azonban hamar pénzügyi nehézségek elé kellett nézniük, felesége elvesztette az üzletét, aminek következtében az egészsége is megromlott. Lovecraft nem talált olyan munkát, amellyel mindkettőjük számára elegendő pénzt tudott volna keresni, ezért a hitvese állás reményében átköltözött Clevelandbe. Az egyedül maradt Lovecraft Brooklyn Red Hook kerületébe költözött, és lassan meggyűlölte New Yorkot, ráadásul a bevándorlók növekvő számának köszönhetően egyre nehezebben talált munkát, ami előbb csak felerősítette rasszizmusát, majd később beteges félelemmé fokozta. Ez a helyzet eredményezte a The Horror at Red Hook (A Red Hook-i borzalom) című novelláját. Néhány évvel később ő és a hitvese megegyeztek a válásban, de a procedúra sosem zajlott le teljesen. Lovecraft úgy döntött, visszaköltözik szülővárosába.

Hazatérés

Hazatérése végül jó döntésnek bizonyult, hiszen életének ezen utolsó szakasza volt a legtermékenyebb. Erre az időre tehető az olyan ismertebb novelláinak keletkezése, mint például a The Case of Charles Dexter Ward (Charles Dexter Ward esete), vagy az At the Mountains of Madness (Az őrület hegyén), amelyek rendre megjelentek a Weird Tales hasábjain. Ezen felül elvállalt sok olyan írást is, amelyek később más írók neve alatt jelentek meg; ilyen volt a The Mound (A sírbolt) is, amelynek megírására Zaelia Bishop kérte fel. Ám hiába ontotta magából az írásokat, nem keresett velük túl sok pénzt, és mind inkább elszegényedett. Folyamatosan arra kényszerült, hogy egyre kisebb lakásokba költözzön, ráadásul, amikor megtudta, hogy barátja, Robert E. Howard öngyilkos lett, újból összetört. 1936-ban rákot diagnosztizáltak nála, amely az alultápláltsággal együtt vezetett az 1937 tavaszán bekövetkezett halálához.

Lovecraft
Lovecraft sírja

Neve felkerült a Phillips családi emlékműre a szüleiéi mellé. A rajongói azonban úgy gondolták, ez nem méltó a nagy íróhoz, ezért 1977-ben gyűjtést szerveztek, és a befolyt pénzből készíttettek neki egy saját sírkövet. Ezen a neve, valamint születésének és halálának időpontja mellé felkerült az „Én vagyok Providence” idézet is, amely az egyik általa írott levélből származik.

Lovecraft Kör

Lovecraft

Lovecraft neve manapság egyet jelent a fikciós horror műfajával, elsősorban a Cthulhu mítoszt átfogó írásai révén, amelyek az elmúlt évtizedek során olyan írókat inspiráltak, mint Stephen King, Alan Moore, vagy Neil Gaiman, és számos lovecrafti elem köszön vissza regényekben, filmekben, regényekben, rajzfilmekben, vagy akár zenei tekintetben is.

Mindezek ismeretében nehéz elhinni, hogy a ma hatalmas népszerűségnek örvendő író a maga idejében eléggé ismeretlennek számított. Noha történetei rendszeresen megjelentek az olyan akkori vezető fikciós magazinok, mint a Weird Tales oldalain, csak igen kevés olvasó tudta, hogy ki is ő valójában. Nem úgy a kortársai. Mivel Lovecraft igen élénk levelezéseket folytatott, hamar barátságba keveredett Clark Ashton Smith-szel és August Derleth-tel, annak ellenére, hogy személyesen sosem találkoztak. Ezt az ismerősi hálózat kapta később a „Lovecraft Kör” elnevezést, hiszen a benne lévő írók – Lovecraft jóváhagyásával és bátorításával – igen sokszor merítettek a horror mesterének műveiből és motívumaiból. Nem véletlen tehát, hogy Lovecraft művein kívül is találkozhatunk olyan ismert vonásokkal, szereplőkkel, és helyszínekkel, mint a zavarba ejtően furcsa elnevezésű könyvek, idegen istenségek, mint Cthulhu és Azathoth, vagy Arkham kitalált városa, és az abban található Miskatonic University.

Lovecraft halálát követően az általa létrehozott Lovecraft Kör nem tűnt el. August Derleth volt a tagok közül a legaktívabb és legtermékenyebb, és rengeteget tett azért, hogy a lovecrafti víziók még teljesebbé, tökéletesebbé válhassanak, bár egyesek szerint a törekvései felemás sikerrel zárultak. Míg Lovecraft az idegen isteneket elsősorban egy-egy történet cselekményének mozgatójaként értelmezte, Derleth felépített egy egész rendszert köréjük, amelyben a jóként beállított Ősi Istenek küzdenek a gonosz Külső Istenekkel (Cthulhu és kompániája), és végül természetesen felülkerekednek, elzárva a gonoszokat a föld mélyére.

Írói jegyei

Néhány kritikus három kategóriába sorolja Lovecraft műveit, bár maga az író sosem említette, hogy gondolt-e az írásai ilyen jellegű megosztására. Az ún. Macabre történetek 1905 és 1920 között keletkeztek, az Álom-ciklus darabjai 1920 és 1927 között születtek, míg a Cthulhu mítosz művei az író utolsó évtizedének eredményei. Egyesek szerint az Álom-ciklus és a Cthulhu mítosz darabjai között nem igazán lehet kategorikus különbséget tenni, hiszen számtalan átfedés van szereplők, helyek, vagy tárgyak tekintetében. Általánosan elfogadott nézet, hogy az Álom-ciklus inkább a fantasy műfajába tartozik, míg a mítosz sci-fi horror. Ezt valamennyire alátámasztja, hogy az Álom-ciklus természetfeletti elemei általában olyan térben és időben játszódik, amely eltérő a valóstól, míg a Cthulhu mítosz eseményei (egy-két helyszíntől eltekintve) a jelenben történnek.

Műveinek egyik forrása gyerekkorának rémálmai voltak, és ehhez csapódott hozzá később egy teljesen más aspektus, a kor tudományos fejlődése. A biológia, csillagászat, geológia és fizika tudományaiban bekövetkezett áttörések azt a et vetítették Lovecraft elé, hogy az ember egyre inkább jelentéktelenné, erőtlenné válik, és gyakorlatilag pusztulásra van ítélve egy mechanikus és materialista világban. Ezek a gondolatok csak tovább mélyítették ateista meggyőződéseit, amelyeknek olykor hangot is adott műveiben.

A nagy lökést az Arthur Machen műveiben visszaköszönő titokzatos hiedelmek és a valóságok mögött megbújó rejtélyek adták meg Lovecraft számára. 1923-tól kezdve írásainak tónusa sötétre, komorra változott, és egymás után születtek a ma Cthulhu mítoszként emlegetett témakör darabjai, amelyekben idegen istenségek és ősi titkokba oltott borzalmas igazságok marcangolják az emberiség ép elméjét. E művek fő filozófiája, hogy maga az élet valójában felfoghatatlan, az egész világegyetem idegen a számunkra, és aki mégis értelmet próbál keresni e mögött – vagyis az írások főszereplői –, az menthetetlenül beleőrül majd az igazságba. E történetek mind pesszimista hangvételűek, árad belőlük a cinizmus, amely kérdőre vonja a felvilágosodás, a romantika, vagy a kereszténység értékeit. A mítosz kötetei nem összefüggőek, bár laza szálakkal kapcsolódnak egymáshoz. Az egyik ilyen a Necronomicon, egy kitalált varázskönyv, amely tiltott tanokat és elfeledett mágikus rituálék leírását tartalmazza.

Motívumai

Lovecraft
Cthulhu

Lovecraft művei általában három-négy központi téma körül bonyolódnak. Ezek közül a leggyakrabban előforduló, a tiltott tudás. Az 1926-os The Call of Cthulhu (Cthulhu hívása) elején a következőt írja: „Azt hiszem, a világ legkönyörületesebb dolga, hogy az emberi agy telen arra, hogy mindent mindennel összefüggésben lásson. Az elutasítás nyugodt szigetén élünk, a végtelenség fekete óceánjának közepén, holott egyáltalán nem lett volna szabad ilyen messzire jutnunk. A tudományok, miközben mind fejlődött a maga ösvényén, eleddig nem ártottak nekünk, ám egy nap a tudás széttöredezett darabjai a helyükre kerülnek, és a valóság olyan borzalmas eit tárják majd elénk, hogy vagy beleőrülünk a felismerésbe, vagy halálos fényből elmenekülünk egy új, sötét kor nyugalmába és békességébe.” Lovecraft számtalan művében e borzalmas valóság keresése a fő cselekmény, és a főszereplők mindig e törött igazságdarabok összerakásán ügyködnek, amíg bírják ép elmével. Amikor a valóság feltárul, az érintett szereplők elméje általában megbomlik, és megőrülnek, rosszabb esetben meg is halnak.

Egy másik visszatérő motívum, hogy egy vérvonal tagjai sosem menekülhetnek az őseik által elkövetett tettek emlékeitől és bélyegeitől, bármilyen távol is legyenek térben vagy időben az esettől, azaz a bűn örökletes. Ezzel összefügg kicsit a sors kérdése is, amelyet szintén nagy lelkesedéssel boncolgatott. Lovecraft hősei sok esetben nem urai a saját cselekedeteiknek, vagy szinte lehetetlennek tartják az események menetének megváltoztatását. Sok esetben a szereplők megmenekülhetnének, ha egyszerűen elfutnának, ám ez a lehetőség vagy nem áll fenn, vagy valamilyen külső tényező gátolja meg, mint például a The Dreams in the Witch House-ban is. És mivel az örökletes bűn is afféle sorsszerűség, ezért nem lehet elmenekülni előle, és olykor még maga a halál sem segíthet.

Szerinte a tudomány fejlődése is csak az újabb és újabb borzalmak forrása volt, mert az gyorsabb ütemben fejlődött, semhogy az emberiség megérthesse. A The Colour out of Space című novellában is ezt taglalja, amikor az ember még a tudomány révén sem es megérteni egy meteorit lényegét, és végül ez vezet a borzalmakhoz. Egyik levelében, amelyet 1929-ben írt Woodburn Harrisnek elmondja, hogy szerinte a technológiai fejlődés a tudomány összeomlásával is fenyegethet: „Ahol az emberek a tudományt határtalannak és hatalmasnak vélik, én csak az újabb félelmetes végeredmények vízióját látom.”

Utószó

Lovecraft mindig is úgy vélekedett, hogy leginkább a XVIII. században szeretett volna élni, és ezt azzal bizonyította, hogy e kor nyelvezetét és nyelvtani fordulatait alkalmazta sok levelében és novellájában. Ezt a kritikusok nem vették jó néven, és gyakran vágták a fejéhez, hogy ő maga is épp olyan elavult, mint a nyelvezet, amit használ.

Bár a saját korában nem vált világhírűvé, és viszonylag kevesen ismerték, napjainkra az egyik legelismertebb és legolvasottabb horror íróvá avanzsált, aki megannyi mai író példa ének, ihletőjének számít. Olyanok munkáját inspirálta, mint Clive Barker, Neil Gaiman, vagy a filmrendező John Carpenter, és az ő műveiken kívül még megannyi helyen, novellákban, regényekben, filmekben, regényekben, játékokban, vagy akár rajzfilmekben is viszontláthatjuk Lovecraft világát. Vitathatatlanul az egyik legjobb horror író volt, aki feltehetően az új nemzedékek között is sok-sok rajongóra lel majd.