Terelőkutyák

Pumi

Puli

Mudi


Pumi

Pumi

Canis familiaris ovilis villosus terrarius, Raisits-Anghi, 1935.

FCI I. fajtacsoport, 1. szekció (juhászkutyák), 56.

Története

A fajta a XVII-XVIII. században alakult ki Magyarországon. Formálódásában minden bizonnyal nagy szerepet kapott az ősi puli, de keresztezhették a Németországból és Franciaországból importált juhokkal együtt bekerült, felálló fülű terelőkutyákkal is. A feltevések szerint élénk vérmérsékletét, terrier jellegét, sőt "terrier füleit" is ezeknek a kutyáknak köszönheti. Kezdetben a pulit és a pumit gyakran összekeverték, sőt ötletszerűen keresztezték is őket. A két fajta szétvá­lasztása az 1900-as években kezdődött. A puli ma már egyértelműen elkülönült (és tegyük hozzá: divatba jött), míg a puminak másféle sors jutott osztályrészül. Jóval kisebb állománnyal tenyésztik, és sok esetben a pásztor mellett tartott, törzskönyvezett pumik mellett sok olyan egyed kerül elő, amelynek származása teljesen ismeretlen. Az is igaz viszont, hogy ezek a "keverékek" nyáj melletti munkájukkal messze felülmúlják törzskönyvezett társukat!

Általános leírás

Ezen a kutyán határozottan felismerhető a terrier jelleg. Mozgásában, vérmérsékletében sem tagadhatná le terrier őseit. Fejét eléggé magasan tartja. Arcorri része megnyúlt, fejtetője domború, keskeny. Orrháta egyenes, orrtükre keskeny. Fogazata szabályos, ollós záródású. Ajkai feszesen simulók. Szeme ferde metszésű, sötétbarna, fejének szőrzete alól tökéletesen kilátszik. Rendkívül értelmes, figyelmes tekintetű. Füle félig feláll, a vége lebicsaklik, mint általában a terriereké. Nyaka valamivel hosszabb, mint a pulié - íves, izmos. Teste négyzetbe rajzolható. Háta egyenes, feszes, rövid. Mellkasa mély, de sohasem dongás. A mar hosszú, az ágyék feszes. A far rövid, enyhén csapott. Farkát majdnem függőlegesen tartja. Általában kurtítják, de sok a veleszületetten kurta farkú példány is. Mellső végtagjai meredek állásúak, hátulsó lábai párhuzamosak. Mancsa gömbölyű, ujjai szorosan záródnak. Karmai kemények, palaszürkék. Szőrzete középhosszú (3-7 cm; a puli jellegű hosszabb szőrzet nem kívánatos), tincses, nem nemezesedik.

Viselkedése, tulajdonságai

Rendkívül élénk vérmérsékletű eb. Egy pillanatra sem nyugszik, szinte állandó mozgásban van, a körülötte folyó élet minden halvány rezdülését feszült figyelemmel kíséri. Véleményének élénk ugatással ad hangot. Az általa őrzött udvart vagy nyájat teljes mértékig nyugodtan rá lehet bízni. A juhász intését azonnal teljesíti, majd újabb feladatért jelentkezik.

Vissza az elejére


Puli

Puli

Canis familiaris ovilis villosus hungaricus, Raisits, 1924.

FCI I. fajtacsoport, 1. szekció (juhászkutyák), 55.

a. (fehér), b. (fekete, szürke, maszkos fakó)

Története

Tulajdonképpen senki nem tudja, mikor került a puli a pásztorok mellé. És bizony azt sem lehet pontosan kideríteni, honnan származik. Mindenesetre egy 1700-as évekből ránk maradt rajz és írásos emlék arról tanúskodik, hogy a magyarok ősi terelő pásztorkutyája lompos szőrű és kistermetű eb volt. Ez az állat minden bizonnyal a puli lehetett. Nevével azonban csak jóval később találkozunk. Akkortájt a legváltozatosabb színekben "pompázott", ami arra utal, hogy a régebbi időkben a pásztorok a puli küllemével nem sokat törődtek, viszont annál többet adtak tulajdonságaira, vérmérsékletére, munkakészségére, alkalmazkodóképességére, kitűnő terelőtulajdonságaira, igénytelenségére. Ez a szemlélet - úgy tűnik - mind a mai napig érződik a fajtán.

Az 1900-as években "újra felfedezik" a pulit, mégpedig sajátos módon éppen akkor, amikor a pásztorok mellett megszű­nik mindennapos munkája. Lelkes tenyésztők karolják fel a fajtát, és olyan kiváló szakemberek irányítják a tenyésztését, mint Lendl Adolf és Raitsits Emil. Első ténykedésük, hogy a pumit és a pulit kettéválasztják, ami a pulinál már akkor majdnem teljesen sikerült. Később nemcsak a falvakban, hanem a városi lakásokban is megjelent, sőt külföldön is divatba jött.

Általános leírás

Arányos testű, közepes nagyságú, mozgékony pásztorkutya. Ekesége a különleges szőrtakarója, amely lehet: szalagos, zsinóros jellegű, nemezes, gubancos, nyílt, sima, selymes. Dús szőrzettel borított gömbölyű feje alig különül el testétől, mert nyaka a hosszú szőrzet miatt szinte nem is érzékelhető. Arcorri része valamivel rövidebb, mint az agykoponyai része, orrháta egyenes, orrtükre viszonylag nagy, fekete. Állkapcsa fejlett, fogazata erőteljes, metszőfogai ollósan záródnak. Szeme sötétbarna, értelmes tekintetű. Füle széles, lekerekedő, lelógó, szinte észre sem vehető. Háta egyenes, feszes, középhosszú. Ágyéka rövid, egyenes és rendkívül feszes. Farka az ágyéktájékra visszakunkorodik; hosszú szőrzet borítja, ezért szinte beleolvad a far szőrzetébe. Mellkasa hosszú és mély. Hasa enyhén felhúzott. Mellső végtagjai szikár izomzatúak, egyenesek, párhuzamosak.

A hátulsó végtagok is jó izomzatúak. A csőnk szikár. Mancsa erős, kerekded, karmai feketék vagy palaszürkék

Viselkedése, tulajdonságai

Energikus, mozgékony, nagyon élénk sohasem lusta állat. Hihetetlenül tanulékony. Legendás terelőtu­lajdonságairól köteteket lehetne írni. Páratlan intelligenciáját a magyar klasszikus remekírók sok-sok novellában megörökítették. Bátor, rettenthetetlen, szinte semmitől sem fél. Nem túlzottan ugatós, kiegyensúlyozott idegrendszerű kutya.

Vissza az elejére


Mudi

Mudi

Canis ovilis, Fényesi-Anghi, 1936.

FCI I. fajtacsoport, 1. szekció (juhászkutyák), 238.

Története

Valamikor az 1900-as évek vége felé a hazai pásztorok oldalán a puli és a pumi mellett feltűnt egy álló fülű terelőkutya. Ez a fürge, értelmes, jól dolgozó eb a mudi volt. A fajta tenyésztését voltaképpen a balassagyarmati múzeum igazgatója, Fényes Elek kezdte el rendkívüli ügybuzgalommal az 1930-as években. Ó írta le először, milyen is a mudi. Ezután az ország különböző részein - több-kevesebb sikerrel és elszigetelten - megpróbálkoztak az "új fajta" tenyésztésével, ám a mudi egy kissé úgy járt, mint a pumi: kutyás körökben nem lett igazán kedvelt, divatos, annak ellenére, hogy rendkívül értelmes, érdekes megjelenésű kutya. Mellőzésére nincs elfogadható magyarázat vagy ok, talán abban bízhatunk, hogy a fajta sorsa egyszer jobbra fordul, ha netán a mezőgazdasági nagyüzemek felkarolják a tenyésztését. Biztos, hogy megérné!

Általános leírás

Közepes termetű, a hazai pásztorkutyák közül a legrövidebb szőrzetű eb. Feje elkeskenyedő, megnyúlt, koponyája enyhén domború, arcorri része ugyan­csak elhegyesedő. Szeme sötét, ovális, élénk; figyelmes állat benyomását kelti. Füle felálló, hegyes. Orrtükre fekete. Fogazata ollósan záródik, szabályos. Ívbe hajló nyaka jó izomzatú, sohasem lebernyeges. Fejét kissé magasan tartja. Háta egyenes, feszes, rövid és hátrafelé lejt. Fara csapott, rövid. Mellkasa mély és hosszú. Hasa enyhén felhúzott. Farka rövid, rendszerint kurtítják, de olykor világra jönnek farkatlan példányok is. Mellső és hátulsó lábai erősek, egyenesek. A csőnk kissé meredek. Mancsa gömbölyű, ujjai szorosan zártak, karmai kemények, palaszürkék. Szőre a fején, a végtagok végén és a lábai elülső részein egészen rövid. Teste többi részén a szőr kissé hosszabb, hullámos vagy csigás lefutású. Bőre igen sok pigmentet tartalmaz: minden szabad bőrfelülete fekete.

Viselkedése, tulajdonságai

A mudi korántsem olyan okos fajta mit a pumi, de nem is csendes. Mozgékony, élénk, éber, gyors, mindenre azonnal reagál. Könnyen kezelhető, rendkívül engedelmes. Bátor és igen "fogós" kutya. Az állatok terelése veleszületett tulajdonsága, egyszerűen a vérében van, szinte tanítani sem kell. Elkóborolni egyetlen állatot sem enged, egy pillanatra sem nyugszik, ha dolgozik. Gondos, éber terelő.

Vissza az elejére

Készítette: Kuthi Balázs (KUBRAAI.ELTE)

Forrás: Szinák János - Veress István: Kutyakalauz