5. Alkalmazási réteg

Domain Name System (DNS):

IP címeket nehéz megjegyezni. Egyszerűen megjegyezhető nevek kellenek helyette, ezek lesznek a domain nevek. Ezeket le lehet fordítani ip címekre, ehhez kell a DNS.

Kliens-szerver kommunikációval történik UDP-n, az 53-as porton keresztül.
Van egy hierarchikus névtér, ami fa szerkezetű. A legfelső szint a top level domainek, Top Level Domains (TLD). 128 lehet a fa mélysége. Minden domain név egy részfa.
.edu -> neu.edu -> ccs.neu.edu -> www.ccs.neu.edu
Nem lehet névütközés. Alulról felfelé fogjuk olvasni a fát. A fa zónákra bomlik. Minden zóna rendelkezik egy felügyeleti szervvel, amely a hierarchia egy részéért felelős.

Egy DNS szerver funkciói:

A hierarchia egy részéért felelős, azt felügyeli. A zónájához tartozó összes hoszt és domain rekordjait tárolja. Illetve ismeri a root szerverek címét.

Top Level Domains (TLD):

A root szerverek minden TLD-t ismernek. Klasszikus TLD-k: .com, .edu, .gov, .mil, .org, .net. A különböző országoknak is van egy TLD-je, ami az ország két betűs kódja szokott lenni pl. .hu, .au.

Root szerverek:

Listát vezet a TLD-kről és arról, hogy ki felügyeli őket. Az ICANN adminisztrálja a 13 root szervert. Tartalmuk és a feladataik is meg vannak osztva. Globálisan számos replika szerver létezik ezekből.

Authoratív névszerverek:

Authoratív névszerverek tárolják a név \rightarrow IP leképezéseket egy adott hoszthoz. Ők tudják azt, hogy pl. a www.neu.edu, hol található. A Root tudja, hogy hol van az edu névszervere, az edu tudja hol van a neu névszervere és a neu tudja, hogy van az a hoszt, ami ezen a néven található.

Lokális névszerverek:

Minden internet szolgáltató (ISP) rendelkezik egy lokális, default névszerverrel. Ezt gyakran a DHCP konfigurálja fel. Kezdetben mindenki a lokális névszerverhez fordul. Ha a lokális DNS szerver tud válaszolni, akkor kész, ugye vagy ő a felügyelő szerver az adott névhez vagy a cachében van a keresett rekord. Ha nem tudjuk feloldani, akkor a lokális névszerverünk elmegyünk a roothoz, ahol végig megy a teljes hierarchián felülről lefelé egészen a keresett név felügyeleti szerveréig. Ezek után a lokális névszerver eltárolja a cache-ben ezeket.

Lekérdezések:

Rekurzív lekérdezés: Ha a névszerver végzi el a névfeloldást és tér vissza a válasszal.
Iteratív lekérdezés: Ha a névszerver adja vissza a választ vagy legalább azt, hogy kitől kapható meg a következő válasz.

Rekurzív lekérdezés:

A lokális névszerverünk nem tudja, hogy hol van a keresett név. Ezért ő fogja végezni a névfeloldást. Elmegy a Roothoz, a Root mondjuk a com-hoz, a com megy tovább, majd, ha megvan a név, akkor megyünk visszafelé a válasszal egészen a hosztunkig. Hátránya, hogy nyilván kell tartani, hogy kinek kell a választ visszaküldeni és ez terhet rak a névszerverekre. Lehetővé teszi a szervernek, hogy a kliensek egy csoportja felett végezzen cachelést, a jobb teljesítményért.

Iteratív lekérdezés:

A lokális névszerverünk nem tudja, hogy hol van a keresett név. Ezért elmegy a Roothoz, aki visszatér azzal az információval, hogy nem tudja, de ezen a com itt érhető el. A lokális névszerverünk megkérdezi a com-ot, hogy hol van a keresett név. Visszatér azzal a válasszal, hogy nem tudja, de a google itt érhető el, és így tovább.

Válasz után nem kell semmit tenni a kéréssel a névszervernek. Könnyű magas terhelésű szervert építeni. Napjainkban iteratív módon működik a DNS.

Cachelés:

Ha veszünk egy új domain nevet lehet, hogy 1 óra múlva, de lehet, hogy csak 72 óra múlva lesz elérhető az a domain név. A DNS elterjedésének késését a cache okozza. A zóna fájlok 1-72 órig élnek a cache-ben. Ezért fordulhat, hogy egyik helyről elérhető a szerver (sikerül a névfeloldás), míg másik helyről nem, és sokszor 72 órát kell várni arra, hogy mindenhonnan feloldható legyen az újonnan bejegyzett név. 72 óra után az egész világon az összes lokális névszerver frissül.