Rókákról röviden

Rókatartás

Kezdőlap

Rókafajták

Rókatartás

Szerepek

Bevezetés:

Mielőtt ezen kérdés gyakorlatiasabb oldalával foglalkoznánk célszerű egy kis filozfikus kitérőt tennünk a rókák lelki világába: Mindenek előtt, ha rókát szeretnénk tartani azzal kell tisztában lennünk, hogy a róka - bármennyire is hasonlítanak külsőre - NEM kutya, tehát semmiképpen se várjuk, hogy valami öleb váljék belőle. A rókák igen erőteljes saját személyiséggel rendelkeznek és ilymódon nem kötődnek olyan szorosan a gazdájukhoz, e tekintetben talán inkább a macskákkal fedezhető fel hasonlóság. Mindezek ellenére ha kellő türelemmel és megértéssel viseltetünk irántuk, akkor egyfajta barátság jöhet létre ember és róka között. Ennek kulcsa, ha hagyjuk, hogy ők kezdeményezzenek. Ugyanakkor, ha viszont már sikerült elnyerünk bizalmukat és elfogadtak minket, mint fajtárs, akkor ők is hajlandóak felvenni egyet kettőt a mi szokásainkból. Pl A házi rókák többnyire szeretnek Tv-t nézni vagy egy idő után szobatisztává lehet őket nevelni. Tehát, ahol lehet inkább mi idomuljunk rókánkhoz, mint sem, hogy tőle várjunk teljes körű alkalmazkodást - idővel úgyis ki fog derülni mire hajlandó kedvencünk és mire nem. 

Természetesen fentiekben megfogalmazott dolgok mit sem érnek, ha nem tudunk semmit a rókák életmódjáról, viselkedéséről, kommunikációjáról. Ezen dolgoknak illik nagyon alaposan utánaolvasni mielőtt rókatartásra adnánk a fejünket, mivel sok kellemetlenségünk származhat abból, ha nem értjük meg rókánk viselkedését és nem vagyunk fogékonyak az esetleges jelzéseire. Ez utóbbira külön felhívnám a figyelmet, ugyanis a rókák igen színes vokális kommunikációra képesek, amelyet a testbeszédükkel együtt alkalmazva sok mindent ki tudnak fejezni. Ezért célszerű, ha tudjuk mi mit jelent náluk.

Jogi kérdések:

Legelőször is azzal kell tisztában lennünk, hogy Magyarországon a róka dúvadnak számít és ennél fogva nem áll semmiféle védelem alatt, vadászata egész évben engedélyezett. Tehát ennél fogva tartása különösebb figyelmet nem élvez.

Ugyanakkor a legtöbb ember, ha ez a téma szóba kerül rögtön rávágja, hogy rókát tartani illegális dolog. Ha megkérdezzük, hogy mégis miért, akkor többnyire az a válasz, hogy törvény tiltja, mivel a róka veszélyes állatnak minősül. Nos, ez így nem igaz, ugyanis a róka jogilag nem minősül veszélyes állatnak.Természetesen, ettől még egy róka könnyedén sérüléseket okozhat, ha nem megfelelően bánnak vele, mint bármely más állat.  (A környezetvédelmi miniszter, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a nemzeti kulturális örökség minisztere és a belügyminiszter 8/1999. (VIII. 13.) KöM-FVM-NKÖM-BM együttes rendelete a veszélyes állatokról és tartásuk engedélyezésének részletes szabályairól"című  rendelkezéscsomag értelmében) Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy ezen törvény csomag nem tiltja, hanem szabályozza az általa veszélyesenek tartott állatok tartásaát, tenyésztését.

Tudnunk kell, hogy az állattartásra vonatkozó szabályok nagy részét  nem országos szinten mondják ki, hanem ezek településről-településre változnak, ezért mindig a saját városunk önkormányzata által megszabott elvek az irányadóak. A legtöbb település a rókát, mint bejegyzett haszonállat tartja nyílván és tartását a külterületeken általában engedélyezi, azonban fontos megjegyezni, hogy a kapcsolódó követelmények a szörmefarm rendszerű tartáshoz igazodnak, tehát kissé ipari jellegűek. Ezért célszerű esetlegesen utánajárni, hogy egy-két róka tartása esetén mennyire lehet lefaragni belőlük.  

Feltételek kialakítása:

A következő lépés a rókánk számára alkalmas környezetet kialakítása: a ketrecben tartás, sem nem emberséges, sem nem egészséges a rókák számára, mivel nem tudják levezetni a fölös energiájukat a szűk térben. Tehát, ha nincs egy kellő nagyságú kertünk vagy más alkalmas szabad területünk, akkor inkább ne is vágjunk bele. Ugyanis egy korrekt méretű kifutóra van szükség, ahol kedvükre rohangálhatnak. Ennek mérete néhány amerikai tenyésztő ajánlása lapján legalább 20 m2 kell, hogy legyen, de legjobb, ha  ennél nagyobb (olyan 25-30 m2) . (Az extra nagy - mondjuk 40m2-nél nagyobb- kifutó azért nem ajánlott, mert sokkal nehezebb tisztán tartani és így megnő a különféle parazitás fertőzések, ismételt visszafertőzések eshetősége.) A kifutót legjobb kint a szabadban megépíteni, néhány irányelv a kivitelezéshez:

• Először is az egészet megfelelő kerítéssel körbe kell keríteni, de nem csak négy oldalról, hanem felülről is, ugyanis a rókák nagyon jól másznak fára és ezért rácsos kerítés egyáltalán nem jelent számukra kihívást. (Ha kerítés fala olyan, hogy nem tudnak rajta fogást tralálni - pl. sima hullámos műanyag - akkor eltekinthetünk a tetőtl, de célszerűbb az első verzió mert ez utóbbi nyáron csúnyán be tud melegedni. )
• Továbbá legjobb az egészet beton alapokra helyezni (vagy legalábbis a kerítések mentén mindenképp), amelyre aztán néhányszor tíz cm föld kerül. Ez azért fontos, mivel a rókák szeretnek áskálódni és így a kerítés alatt is meg tudnak lógni.
• Ásási-szenvedélyük kieleégítésre az egyik sarokba fehalmozhatunk egy nagyobb dombocska földet, hogy hagy furkálódjanak maguknak.
• A kifutóban elhelyezhetünk kellően strapabíró növényeket, bokrokat is, hogy természeteseb környezetet biztosítsunk. 
• Olyan dolgokat lehetőleg ne helyezzünk el belül, amelyek esetleges sérüléseket okozhatnak nekik - de másfelől törekdjünk arra, hogy minél érdekesebbé tegyük számukra lakhelyüket. (pl. néhány deszkából könnyedén összeácsolhatunk nekik egy kis emeletes pihenőt vagy akadálypályát, amin mászkálhatnak - ezeket többnyire szeretni szokták) 
• Szükséges egy megfelelő alvóhely kialakítása, erre legjobb valami olyasmit eszkábálni, ahova egy korrekt átmérőjű (kb 1m hosszú) csövön keresztül tudnak bekúszni a rókák és minden oldalról zárt, ebből fakadóan sötét (ezzel imitálva a természetes lakóhelyüket). Itt pontosabb leírás nem is szükséges mivel PVC csatorna csövek és különféle kutya-macsaka szállító dobozok segítségével mindenki megépítheti a saját rókavárát. Azért arra ügyeljünk, hogy könnyen tisztítható legyen a felépített kuckó.
• Valamelyik sarokba esetleg kialakítható egy hely, ahol elvégezhetik a dolgukat. A macskaalom számukra is megfelelő, bár időbe fog telni megrászoktatjuk őket.
• Jó, ha az egész hely könnyen tisztán tartható, mert elég nagy rumlit képesek csinálni.

Etetés:

A helyesen megválasztott eledel  nagyon fontos, ugyanis általa kedvencünk egészséges és hosszú életet élhet. Továbbá a finom falatok egyúttal segítenek elmélyíteni ember és állat között a barátságot. Szerencsére a rókák nem válogatósak, szinte bármit megesznek, de azért illék néhány dologra odafigyelni. Egy felnőtt róka naponta kb 0,5-1 kg táplálékot fogyaszt el, ennek nagy része természetesen hús, de emellet gyümölcsök és zöldségek is szereplenek az étlapjukon. Nézzzük, akkor sorban mit adhatunk és mit nem rókánknak

NEM

• Emberi műélelmiszerek (chips, készételek, üdító italok, stb)
• Csokoládé
• Száraz kutyaeledel

IGEN

• Konzerv macska- vagy kutyaeledel
• Csirke, pulyka , marha, disznó hús (főzött vagy sült)
• Hal (lehetőleg főzött)
• Gyömölcsök és zöldségek (semmi esetre se feledkezzünk meg róluk)
• Tojás (ez az egyik nagy kedvencük, kiváló jutalom falatnak)
• Tejterméket (aludt tej, kefír - adható magában is, de legjobb pl a készeledelekel összekeverve)

Természetesen ezek mellett mindig gondoskodjunk arról, hogy kellő mennyiségű friss víz álljon rendelkezésükre.

A különféle húsokat azért ne adjuk nyersen rókánknak, mert a nyers hús (pl. ha húsipari maradék)esetlegesen hordozhat parazitákat és más nem kivánt dolgokat, amik a főzéssel elpusztulnak. Tejtermékeket bármely korban lévő rókának adhatunk, de a kölykök és a fiatalok részére kiemelt fontosságú, mert nekik megnövekedett a kálciumigényük. (Azonban érdemes mértéket tartani a tejes dolgokkal, mert esetleg hasmenést okozhat, ha túlzásba visszük. )

Játékok és kapcsolatépítés:

Nagyon fontos, hogy sokat fogalkozzunk a rókánkkal, főleg ha még kicsi. A legkritikusabb időszak az első pár hét, azt szokás mondani, hogy ha rókánk 5-6 hétesnél nem idősebb mikor hozzánk kerül, akkor jó eséllyel el fog minket fogadni. Ha ennél idősebb, akkor sem lehetetlen a dolog, de jóval problémásabb lehet. A következőkben a teljesség igénye nélkül néhány jótanácsot szedtem össze:

Néhány alapvető gondolat  rókakölykökkel kapcsolatban

• Játszunk velük sokat. Többnyire mindenféle játékot kedvelnek, amit el lehet kapni, meg lehet kergetni és nem utolsó sorban szét lehet rágcsálni.
• Amíg kicsik vegyük fel őket gyakran az ölünkbe vagy a karunkba, így később se fognak megijedni, ha esetleg megfogjuk őket (bár ahogy idősödnek általában egyre kevésbé kedvelik a dolgot).
• Tartsuk tisztán a bundájukat, ehhez kitűnően megfelel a hoszabb szőrű macskának gyártott cicakefe, de a rókakölyköket egy enyhén nedves, durvább szövésű frotír törülközővel is átdörgölhetjük óvatosan - ezt többnyire szeretik, mert olyan érzés, mint mikor az anyjuk végig nyalogatja őket.
• Kisrókánkat, amíg nagyobbacska nem lesz, inkább tartsuk házon belül, mert kiskorukban nagyon könnyen meghülhetnek és lebetegedhetnek. Erre legmegfelelőbb egy nagyobb ketrec, amit aztán jól kibélelünk nekik. (Ez nem jelenti a fentebb leírtak felrúgását, hiszen ilyen korban még a rókavár biztonságát részesítik előnyben.)
• Ha tehetjük végeztessük el, minél előbb az ivartalanítást egy állatorvossal (szukák és kanok esetében egyaránt ajánlatos), ugyanis a késöbbiekben így sokkal barátságosabb és nyugodtabb lesz rókánk. Személyisége így egész évben azonos lesz, nem fog a párzási időszak közeledtével agresszívabbá vagy kiszámíthatatlanabbá válni. 
• Finoman megpróbálhatjuk a szobatisztaságra is rávenni őket.
• Megfelelő kialakítású hámban és pórázon a ház körül engedhetjük őket felügyelet mellett szaladgálni.  

Gondolatok nagyobb rókákhoz:

•  Próbáljuk fenntartani a kölyökkorban kiépített kapcsolat minél több elemét, de ne eröltessünk olyan dolgokat, amit nem akarnak.
• Játszunk minél többet, de azért vigyázzunk, mert egy felnött rókának már elég jól fejlett fogazata és körmei vannak, amikkel könnyen megsebesíthet bennünket, mégha ez nem is állt szándékában
• Rendszeresen vágjuk le a körmüket, mert különben eléggé megnőhet - mellesleg  így sok sérülést is elkerülhetünk
• Ne terheljük őket feleslegesen idegen emberek előtti mutogatással
• Soha nem viszonyoljunk hozzájuk agresszívan vagy fenyegetően, inkább a másik oldalról jutalmazással neveljük őket rá a helyes viselkedésre.

Legnagyobb probléma, a szag:

Ez a téma tudom nem a legkellemesebb, de rókák esetében kikerülhetetlen, tehát jobb ha tisztában vagyunk a tényekkel. A rókák jellegzetes pézsmára, mások szerint inkább a borzbűzhöz hasonlító szaga, olyan dolog, amihez vagy hozzászokunk vagy inkább ne tartsunk rókát. A szag maga igazából a szó szoros értelmében nem nevezhető büdösnek, inkább azt mondanám, hogy erőteljes, átható jellegéből fakadóan sokak szerint kellemetlen.  (A dolog megítélése egyébként meglehetősen szubjektív: Nem régiben néhány barátommal elmentünk meglátogatni Tekergőt, a Miskolci Vadaspark híres rókáját. Hármunk közül csak jómagam vagyok rókabolond, de ennek ellenére egybehangzóan kijelentettük, hogy az egész állatkertben a kecskék voltak a legbüdösebbek. Néhány másik róka kifutójánál érezhető volt ugyan valami pézsmára emlékeztető szag, de nem volt vészes. Tekergőnél meg éppenséggel semmi.) 

Egy kis kitérő: A rókák számára, ugyanúgy mint a többi állat esetében a szagok és illatok nagy jelentőséggel bírnak és sok jelentést hordozhatnak. Érdekes dolog, hogy a tappancsukon a lábujjaik között apró szagmirigyek vannak, amelyek miközben az erdőt járják megannyi szagos lábnyomot hagynak maguk után. Ennek nagy szerepe van a territóriumuk kijelölésében. Emellet, mint az a kutyafélékre igen jellemző vizeletükkel is megjelölik a területük határát. Habár ezzel mást is ki tudnak fejezni, ha például valahol élelmet (jellemzően dögöt vagy más "készétel" forrást) találnak akkor, miután elfogyasztották többnyire megjelölik a területet, mintegy jelezve a többieknek, hogy "bocsi, ez már elfogyott".

Azért  néhány dolgot mégis tehetünk annak érdekében, hogy mérsékeljük a rókánk illatozó mivoltát:

• Amennyiben nem akarunk tenyésztéssel foglalkozni, akkor ajánlatos rókánkat minél előbb, de mindenképpen az ivarérettség elérése előtt  ivartalaníttatnunk egy állatorvossal.  Ez a beavatkozás, gyakorlatilag azonos a kutyák vagy macskák esetében lakalmazottal és ma már rutinműtétnek számít az állatorvosi gyakorlatban. A beavatkzás nagy mértékben csökkenti a rókaszagot.
• Orvosilag lehetséges a rókák farka alatt található nagyméretű szagmirigy eltávolítása is, azonban ezt nem ajánlatos elvégeztetni, ugyanis ennek a fenti műtéttel ellentéteben, komolyabb kihatásai lehetnek rókánk egészségére.
• A szag minimalizálásában a szabadban felépített, jó szellőző kifutó sokat segíthet, feltéve ha azt rendszeresen tisztán tartjuk.
• A rókavizelet erős ammónia szagával - gondoljunk egy iskolai fiú WC vagy egy ritkán takarított istálló szagára - nem túl sok dolgot tehetünk, ám ha sikerül még kiskorában rókánkat rászoktatni arra, hogy folyóügyeit lehetőleg a macskaalmon végezze el, akkor   jól kordában tarható a dolog. A jobb fajta macskalamok ugyanis szagmegkötő tulajdonsággal is rendelkeznek.

A szaggal kapcsolatban még egy megjegyzés: Fentebb írtam, hogy kölyökkorban sok tekintetben biztonságosabb és praktikusabb, ha házon belül tartjuk őket. Ez esetben előfordulhat, hogy valamelyik szőnyegünket vagy bútorunkat egy "kis baleset" éri. A hagyományos tisztítószerekkel ilyenkor csak sokszori mosás után lehet megszüntetni a szagot, azonban léteznek kifejezetten "szaggyilkos" ipari vegyszerek. Célszerű még a baj bekövetkezte előtt egy üveggel beszereznünk valamilyet, hogy szükség esetén könnyen orvosolhassuk a problémát.

Itt egy nagyon fontos dolgot meg kell jegyeznem: fordítsunk különös figyelmet a rókák ürülékének szakszerű és higénés eltávolítására. Az ember hajlamos elfeledkezni arról, hogy az kedvenc állatainak ürüléke erősen "biohazard" dolog. Ezért ha rókánk után esetleg ilyen dolgokat is össze kell takarítanunk, akkor csak gumikesztyűben és kellő körültekintéssel tegyük. Ebből a szempontból is előnyös, még kifutós tartás esetén is az alomra való rászoktatás.

Űrlap: