„... Nyelvünk hangrendszere mind magánhangzók, mind mássalhangzók számát tekintve gazdag, változatos, noha a nemzeti nyelv kettőshangzó-állománya viszonylag szűk: csak i utótagú ereszkedő kettőshangzóink vannak. A magánhangzók és mássalhangzók megoszlási aránya kedvező: átlagban 100 magánhangzó esik 142 mássalhangzóra (pontosan annyi, amennyi a franciában). Azon felül a mássalhangzók nagy része zöngés, tehát szintén tartalmaz zenei elemet. Nem előnyös az e-féle hangok túltengése, a zárt ë megkülönböztetése azonban ezt a hátrányt nagyon csökkenthetné. ...”
[576-577]„... Hangrendszerünkre jellemző a hosszú-rövid éles szembeállása mind a magánhangzókban, mind a mássalhangzókban (ezért káros az í, ú, ű terjedő rövidűlése); ... a mássalhangzók viszonylag csekélyebb arányának köszönhető, hogy nyelvünk az időmértékes verselésre éppoly alkalmas, mint a latin vagy görög, s ebben az európai élő nyelvek között csaknem egyedül áll. Az első szótagra eső hangsúly nemcsak a szólamokat, hanem ezeken belül az egyes szavakat is kellően elhatárolja (noha persze minden szónak nincsen azonos erejű hangsúlya), ez főleg a gépi beszédben (rádió, mozi, hanglemez stb.) igen előnyös. Köznyelvi hanglejtésünk nem nagyon változatos, de a gondolatok és érzelmek hullámzását megfelelően érzékelteti. ...”
„... Komoly fogyatékosság, hogy irodalmi nyelvünk kiejtése nincs szabályokba foglalva. ...”
o-:„... A magyar szókészlet igen gazdag, s a képzés meg az összetétel szinte korlátlan lehetőséget ad új szavak alkotására. A múltban a szóalkotásban a képzésnek igen nagy szerepe volt, az új fogalmak kifejezésére azonban ez a szóalkotási mód ma háttérbe szorul az összetétellel szemben. Ez nem mindig előnyös, mert növeli a túlságosan hosszú, s ennél fogva nehézkes szavak számát, helyesírásunk pedig, mely az egybeírásnak kelleténél nagyobb teret enged, írásban még jobban megnöveli a szavak terjedelmét. ...”
[577]„... Igeragozásunk elszegényedését az igekötő-rendszer nagymértékű kiépülése ellensúlyozza, sőt ez az újabb megoldás előnyösebbnek is mondható, mert az igekötő a cselekvés szemléletén kívül számos egyéb finom árnyalat kifejezésével (vö. pl. átfagy, befagy, elfagy, fölfagy, kifagy, megfagy, szétfagy stb.) nyelvünk hagyományainak irányában szolgálja a fejlődést. ...”
„... Az igenévi szerkezetek száma és használatuk gyakorisága csökkent, a mellékmondatos szerkesztésmódok viszont változatos lehetőségeket adnak. ...”
[577]„... Fontos sajátossága nyelvünknek rugalmas szórendje, amely egyszerű eszközökkel igen finom értelmi, sőt érzelmi árnyalatok megkülönböztetését teszi lehetővé: Reggel útnak indultunk a hegyek felé. -- Reggel indultunk útnak a hegyek felé. -- Reggel a hegyek felé indultunk útnak. -- Útnak indultunk reggel a hegyek felé. -- Ne nyúlj hozzá! -- Hozzá ne nyúlj! Stb. ...”