Bevezetésként hadd emlékeztessek két pompás példára a hazai irodalomból. Az egyik Tóth Béla „Híres emberek híres mondásai” c. könyvéből való (228. p.).
Ágai Adolf (* 1836.) követte el fiatal újságíró korában a Pákh Albert szerkesztette Magyar Sajtó 1803. október 13-iki számának tárcarovatában azt a fordításbeli botlást, amely a Leiter Jakab fogalom megalkotója.
Ekkoriban szállt föl először Nadar Párizsban az ő Géant
nevű, addig hallatlan nagyságú léghajójával s ezt a vállalkozást az
egész világ kíváncsi érdeklődéssel kísérte. Mikor a bécsi lapok a Géant első útjáról részletes tudósítást közlöttek, a Magyar Sajtó
is sietett „párizsi levelet” írni itt Pesten, természetesen a német
újságokból merítvén értesülését. A fordítást Ágai Adolf végezte,
alkalmasint a Wandererből. És írta a következőket:
„Midőn
a legfelső felhőrétegen is átröpültek, a gömb megrezdült, kissé oldalt
hajolt de – így állítják az utazók – egyikük sem ijedt meg. Előhítták
Godardot, a tapasztalt léghajóst. »Fel, fel, oly magasra akarunk
szállni, mint Leiter Jakab«.”
Ki
ez a Leiter Jakab? Valamely híres léghajós? Kérdezgették másnap a
szerkesztőség tagjai. S ekkor derült ki mindenek megdöbbenésére, hogy
biz az Jakob’s leiter: Jákób lajtorjája, melynek magassága az eget éri
(Móz. 1. 28. 12.)
A másik ennél jóval sodróbb, fergetegesebb, szellemesebb irodalmi
alkotás. Igen, Karinthy Frigyes Műfordítás c. gyöngyszemére gondoltam.
Ide is másolom írását, hátha elolvassa olyan (volt) egyetemista is, aki
eddig még egyáltalán nem is hallott K. F-ről. Ez döbbenetes és szomorú,
de sajnos, több ilyen hallgató is van… (Szerencsére, nem kell betűnként
bepötyögni, mert az internetről egyszerűen át lehet emelni; papíron
megtalálható Karinthy Frigyes: Így írtok ti. Második kötet,
Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1973, 250. s köv. p. – az
internet-szöveget ennek megfelelően korrigáltam, mert abban igen sok
eltérés volt az írotthoz képest…)
SzP-betoldás:
Az alábbi idézet mp3-ban
SzP-betoldás vége.
Egy költői antológiában megjelent a következő szép versszak Ady Endrétől:
Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.
Egy
széplelkű műfordító olvasta az antológiát és kiváltképp megtetszett
neki ez a vers. Elhatározta, hogy lefordítja és a "Dichterstimmen" című
folyóiratnak beküldi. Le is fordította a következőképpen:
Ich kam von Ufer der Ganges
Dort traumt ich von südischen Schlager,
Main Herz, du Blume, du banges
Du bist so zitternd, so mager.
Hát,
istenem a rím kedvéért az ember változtat egyet-mást egy ilyen
műfordításban. Eddig minden rendben volt, de egy másik műfordító
elolvasta a verset a „Dichterstimmen”-ben, nagyon megtetszett neki és
elragadtatásában nem vette észre, hogy magyarról fordították németre:
eredetinek nézte és lefordítván magyarra, ilyen formában küldte be egy
magyar szépirodalmi lapnak:
Ufer, a zsidó kupléíró
Aludt a folyosón mélyen
Barátja, Herz, biztatta
Hogy ne remegjen, ne féljen.
Egy
kis félreértés tagadhatatlanul van a dologban: de ezekben a fene gót
betűkben az ördög ismeri ki magát – érthető, hogy a különben kitűnő
műfordító a "südischen" szót "jüdischen"-nek olvasta. Azonkívül, hogy a
Ganges szót folyosónak fordította. Istenem, nem szabad elfelejteni,
hogy a gang nálunk ilyesvalamit jelent. Más baj nem is lett volna, ha
történetesen nem olvassa a verset egy harmadik műfordító, aki magyar
versnek nézte, lefordította és beküldte a "Gedicht-Magazin"-nak, az
alább olvasható tökéletes átköltésben:
O, Dichter der alten Juden
Was schlafst du im Flußsalz so tief?
Hörst du nicht den stolzen Herzog
Der dir in Ohren rief?
No,
igen ami a folyosót illeti, hát az igaz, hogy ha az ember német
fordító, nem lehet tekintettel ilyen hajszálfinom árnyalatnyi
különbségekre, hogy a minálunk „folyó só” és „folyosó” mást jelent. Azt
pedig igazán meg lehet érteni, hogy egy ok nélkül előforduló „Herz”
tulajdonnévről inkább azt teszi fel a fordító, hogy a „Herceg”
rövidítése. A „Gedicht-Magazin” nem is nyomozott a kérdésben tanáros
nagyképűséggel, hanem elismerve a poetica licentia jogosultságát,
leadta a verset, és úgy került a negyedik műfordító kezébe, aki aztán
végérvényes magyar fordításban közölte a közben világhírűvé vált
költeményt, mégpedig a következő formában:
A Herz-féle szalámiban
Sokkal sűrűbb a só,
Mint más hasonló terményekben
Hidd el, ó, nyájas olvasó!
Ami
tekintve, hogy a „Dichter” szót „sűrűbb”-nek fordítani valóban éppen
úgy lehet, mint „költő”-nek: egyelőre a legpontosabb magyar fordítása a
rendkívüli költeménynek. A költő – eltekintve azoktól a módosításoktól,
amiket a költői forma megenged – a vers tartalmán igazán keveset
változtatott, s amellett a magyar költészeten kívül még az illető
szalámigyárost is hálára kötelezte, aki, reméljük, kifejezést is adott
hálájának. Ami mindenképpen szép eredmény.
Meglehet,
hogy kissé hosszúra nyúlt ez a bevezető ahhoz, hogy én is előjöjjek
újabb „műferdítésekkel”, de talán megérte újra elolvasni. Amiket most
elmondandó vagyok, azoktól sem dőlnek le Jerikó falai, de leírom, s
ezzel „könnyítek lelkemen” (vö. Dixi et salvavi animam meam). Lássuk
tehát:
„Rock around the clock”
– ez a címe egy valóban jó ritmusú, igazán tüzes rock-számnak.
Félretettem, ma is megvan valahol az a rádióújság, amely részletes
programjában közli is a magyarra fordított címét: „Rock az óra körül”.
Ámde
ez a fordítás is „leiterjakab”. A szavakkal, egyesével nincs is baj,
clock=óra, around=körül, akkor mi a probléma? Az, hogy ez kifejezésként
mást jelent; az „óra körül”-nek átvitt értelme van, az óra
„körüljárása” itt már „éjjel-nappal” értelmet kap. Vö. work round the clock = éjjel-nappal (v. három műszakban) dolgozik (Anglicizmusok * Amerikanizmusok. Terra, Budapest, 1966, 45. p.) A dal címe tehát helyesen: „Rock éjjel-nappal”.
„De mortuis nil nisi bene” –
ezt a latin mondást bizonyára még az is ismeri, aki soha nem tanulta e
klasszikus nyelvet. Magyarul mindenképpen találkozott már vele; Bakos
Ferenc Idegen szavak és kifejezések szótára (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973) is közli (170. p.):
de mortuis nil nisi bene [e: dé mortuisz nil niszi bene] lat a halottakról vagy jót (mondjunk), vagy semmit!
Bármennyire is így ismeri mindenki, a fordítás nyelvtanilag hibás. A „bene”
ugyanis a „bonus, -a, -um” azaz „jó, jót” szó rendhagyó képzésű
adverbiuma, azaz melléknévből képzett határozószó, aminek a jelentése: „jól” (amit, persze, ismerhetünk a „nota bene” = „jegyezd meg jól” kifejezésből is).
A helyes fordítás szó szerint tehát: „Halottakról semmit, hacsak nem jól”. – A hangsúly itt természetesen a „jól” szócskán van, mert a „… jót vagy semmit” úgy lenne, hogy „…bonum nil nisi”…
Nem „jót” kell mondani a holtakról, hanem „jól”
kell mondani. – Egyébként a most kifejtettek nem csupán nyelvtanilag,
hanem morálisan is igazolhatók. Ugyan miért kellene családszerető
mintaférjnek minősíteni, mindenféle „jót” mondani annak az apának a
ravatalánál, aki életében állandóan részegen püfölte a feleségét, a
gyerekeket pedig furkósbottal hajkurászta. Viszont róla már „jól” kell
mondani mindent. Ennek valószínű az az oka, hogy a holtak már nem
tudnak vitatkozni az elhangzottakkal, nem tudnak védekezni az esetleges
téves vagy hamis állításokkal szemben.
„Német Szövetségi Köztársaság”
– hallhatjuk-olvashatjuk minduntalan, ha választékosabban akarnak
beszélni arról az államról, amit Németországként is lehetne emlegetni.
– Igen, ez is hibás szóhasználat.
Az idősebbek még emlékezhetnek, hogy korábban két német állam létezett: az NDK és az NSZK.
Az NDK-t eredeti, német nyelven DDR-nek rövidítették, ez szó szerinti fordításban D=Deutsche (német), D=Demokratische (demokratikus), R=Republik (köztársaság), teljes nevén tehát Német Demokratikus Köztársaság.
– Fölhívom a figyelmet, hogy itt a(z első) D betű (a német), mint jelző
szerepel, a Demokratikus Köztársaság jelzője.
Az NSZK-t eredeti, német nyelven viszont BRD-nek rövidítették, ez szó szerinti fordításban BR=Bundesrepublik (szövetségi köztársaság), D=Deutschland
(Németország). Fölhívom a figyelmet, hogy itt a D betű immár nem jelző
(hogy ti. német), hanem főnév (Németország rövidítése). – A helyes
megnevezés tehát Németországi Szövetségi Köztársaság.
Tartozom
az igazságnak, hogy mielőtt véglegesen elmentettem ezt az írást,
interneten megnéztem a budapesti nagykövetségek jegyzékét, s a
következőt találtam: Németországi Szövetségi Köztársaság Budapesti
Nagykövetsége. – Így, pontosan, s főképpen helyesen!
