Egy LCN LOGO példa

amelyből látszik:

• DOS környezetbeli
• „erőltetett” funkcionalitás (azaz a funkcionális nyelvek függvény-kompozíciós logikáját erőlteti a szintaxisban)

• a programszerkesztéskor is erőlteti a egymásba ágyazás logikáját
• …

És ami mögötte van: az alábbi funkcionális program. (A sorokra tördelés tőlem…)

[MAKE ; FUNC]

[MAKE draaiom

[FUNK

[WITH lijs]

[IF [empty? lijs]

[THEN lijs]

[ELSE [sentence [draaiom [butfirst lijs]]

[list [first lijs]]]]]]]

[MAKE <=?

[FUNK

[WITH arg1 arg2]

[or

[less? arg1 arg2]

[equal? arg1 arg2]]]]

[MAKE >=?

[FUNK

[WITH arg1 arg2]

[or

[greater? arg1 arg2]

[equal? arg1 arg2]]]]

[MAKE <>?

[FUNK

[WITH arg1 arg2]

[not

[equal? arg1 arg2]]]]

[MAKE plus1

[FUNK

[WITH x]

[sum x 1]]]

[MAKE min1

[FUNK

[WITH x]

[minus x 1]]]

Ez gyönyörű!