Egy számítógép modell – A számítógépről népszerűsítő stílusban

3. Második felvonás

A látvány nem változik. A mondanivaló viszont terebélyesedik. Az előző felvonásban tárgyalt alapvető problémára keressük most is a választ, de nem elégedhetünk meg a válaszadás előbb követett udvariatlan módjával: ki kell írni válaszként azt, hogy ’igen’, ha X²+Y²=Z², különben pedig, hogy ’nem’.

A rendező szól

A rendezői utasítássort módosítani kell! Próbáljunk kiindulni a már meglevő „majdnem jó” algoritmusból! Egészítsük ki úgy, hogy a többletfeladatot is figyelembe vesszük! Rá kell ébrednünk, ez nem történhet a korábbi szereplők segítségével, új szereplőt kell színpadra küldeni, akinek csupán az a dolga, hogy a többiek munkáját kiegészítve további információkat gyűjt a számításról, pontosabban szólva, az utoljára elvégzett művelet eredményéről. Így tőle tudakolható meg, hogy a szám, ami keletkezett pl. pozitív-e, negatív-e vagy nulla. (Ő – sajátos céljaihoz – külön kap egy saját noteszt, s ebbe jegyzetel folyamatosan, minden felszólítás nélkül). Az új szereplőnknek adjuk a következő, spanyolos hangzású nevet: El’ Dönti. Most már el tudjuk képzelni, miképpen oldhatjuk meg az X²+Y²-Z² előjelétől függően a különböző szöveg kiírását. Külön algoritmusrész tartozzon (az algoritmus 20. sora környékén) az egyik, illetve a másik szöveg kiírásához; valahogy így:

Ha az eredmény nulla, akkor

Ha az eredmény nem nulla, akkor

Kérdés, kit utasítsunk és hogyan a két programrész közüli választásra? Mivel Lóti Futi az, aki a fiókokat húzogatja, nyilván neki kell címezni egy olyan utasítást, melyből tudni fogja, hogy nem a soron következő fióknál, hanem egy másiknál kell folytatnia. Legyen ez az ukáz a: Folytasd a ... fióknál! Illetve most nekünk egy feltételhez kötött párjára van szükségünk: Folytasd a ... fióknál, ha nem nulla! El’ Dönti jegyzetei alapján most is tudható, hogy a legutóbbi részeredmény pozitív-e, negatív-e vagy 0-e? Így válik értelmessé, elképzelhetővé az alábbi utasítás:

Vissza a tartalomjegyzékhez

Szünet

E nyúlfarknyira sikeredett felvonás szünetét most is a konklúziók megbeszélésére használjuk föl! Röviden a tanulságok:

• Bővült az utasításkészlet:

• Nagyon fontos következményei:
  • nemcsak („lineáris”) számítás végezhető el, hanem „döntéshozással” is megbízható a számítógép (irányítás, szabályozás); például így:

• ismételt végrehajtás (ciklus) megszervezhetővé vált; például így:

• Általánosabban is igaznak bizonyult az a neumanni elv, hogy az adatok (és utasítások is) számok formájában legyenek tárolva. Mint láttuk: a szöveg betűit is számként, egy ún. karakterkód szerint meghatározva, ábrázoltuk a tárban. Sokféle szabványos karakterkészlet létezik. Ezek egyik legnépszerűbbike az American Standard Code for Information Interchange, azaz az ASCII. Ennek néhány jellegzetes kódját fölsoroljuk:
  • 0-31: ún. kontroll karakterek;
  • 32-64: szóköz, szokásos írásjelek, illetve számjegyek (48-57 = '0'-'9');
  • 65-91: nagybetűk;
  • 92- : kisbetűk, grafikus jelek (erősen implementációfüggően).

• A beolvasásnál és a kiírásnál konverzió történik a belsőábrázolásról karakteresre. Ez bizony azt jelenti, hogy a dráma történéseinek rendezése közben drasztikusan leegyszerűsítettük a helyzetet. Ezt a „csalást” fel kell vállalni, és a tanulókkal megbeszélni!

Vissza a tartalomjegyzékhez