Az alkalmazás tanítási módszerek a programozás, illetve a programozási nyelvek tanítási módszereinél is kidolgozatlanabbak, hiszen ma még csak 1 (esetleg 2) évtizedes múltra tekinthetnek vissza. Meg lehet azonban figyelni hasonlóságukat a programozás tanítási módszerekkel.
Az alábbiakban a legelterjedtebb alkalmazás tanítási módszereket tekintjük át:
A feladattípus-orientált tanítási módszer az alkalmazások világában is elképzelhető. Lényegében ugyanazt jelenti, mint a programozás, illetve a programozási nyelvek világában.
Vegyünk egymásra épülő alkalmazói feladatsorokat! Ezeket úgy építsük fel, hogy a megoldásukhoz egyre újabb alkalmazói ismeretekre legyen szükségünk, miközben a korábban tanult ismereteket is folyamatosan használni kell. [SzTZs,TT,VK]
A későbbiektől való megkülönböztetést egy példán keresztül fogalmazzuk meg a szövegszerkesztés területéről:
Amikor a tabulátorok használatát tanítjuk, akkor nem célszerűek az olyan példák, amelyek kizárólag a tabulátorra koncentrálnak. A módszer szerint olyan feladatokat kell választani, ahol továbbra is használni kell a karakter- és a bekezdésformázás korábban megismert lehetőségeit.
A korábban tanult ismeretek folyamatos használatára az elsajátítás mélysége miatt van szükség, a folyamatos gyakorlás segíti a végleges megtanulást és a későbbi rutinszerű használatot.
A feladatsor elemei sokféle új ismeret bevezetését is támogathatják:
A módszer különlegessége lehet, hogy könnyen és logikusan átvezethet egyes alkalmazástípusokból másokba, ha a feladat megoldása miatt olyan eszközre van szükség, amit egy másik alkalmazói programmal tudunk könnyebben megoldani.
A módszer egyetlen nehézsége a programozásbeli párjával szemben a szükséges feladatgyűjtemények hiánya. Amíg a könyvpiacon rengeteg programozási példatár található (van közöttük olyan is, amiben 2000 feladat van [HTSzPZsL]), addig alkalmazói feladatgyűjtemények vagy nincsenek, vagy csak nagyon kevés feladatot tartalmaznak (szövegszerkesztésből kb. 100, táblázatkezelésből 150, prezentációból csak 15-20 feladatot találtunk a magyar könyvpiacon megjelent példatárakban). Az alkalmazói feladatgyűjtemények ráadásul nem elég strukturált an, nem egymásra építve tartalmazzák a feladatokat.
Ez a módszert alkalmazó tanár számára komoly nehézséget jelent, gyakorlatilag szinte mindent saját magának kell kitalálnia.
Tulajdonképpen az előző módszer egy változata, azzal a különbséggel, hogy nem akar minden lehetőséget megtanítani, csupán azokkal foglalkozik, amik egy alkalmazás-, illetve dokumentumtípushoz szükségesek.
Szövegszerkesztésből ilyen lehet például a levél, önéletrajz, körlevél, cikk, űrlap, ... és még sorolhatnánk sokáig. [FGA]
Vegyük például a cikket, mint dokumentumtípust! Az egyszerű cikknek van szerzője és címe, a cikk szövegében szerepelnek alcímek és normál sorok. Emiatt már szükség lehet bekezdésformázásra (igazítás, térközök), karakterformázásra (kiemelés, betűméret, esetleg betűtípus). Elképzelhető, hogy a normál sorok között megjelenhetnek a felsorolások. Egy „színesebb” cikkben lehetnek illusztrációk (képek, diagramok, táblázatok), amiknek gondoskodni kell az elhelyezéséről, méretezéséről, ... Egy tudományos cikkben megjelenhetnek a képletek, a hivatkozások, a lábjegyzetek, ...
Ez a módszer jellegzetesen megkülönbözteti egymástól a szöveg- és a kiadványszerkesztést, ugyanis más a kiinduló dokumentumtípus. Kiadványszerkesztésnél beszélhetünk újságról, könyvről, azaz sok esetben nagyméretű dokumentumról. Az ezekhez tartozó fogalmak, műveletek, eszközök egy jelentős része persze azonos a szövegszerkesztésben megismertekkel (akár azonos eszközökkel is készíthetjük), de a fontosságuk, alkalmazási gyakoriságuk határozottan más (pl. hasáb, tartalomjegyzék, lapszámozás, tárgymutató, ...).
Rajzolásnál beszélhetünk plakátról, sormintáról, illusztrációról, logóról, mozaikról, tervrajzról, térképről, ...
Vegyük itt példának azt, hogy egy gráfokra visszavezethető feladathoz illusztrációt (ábrát) kell készítenünk. (A feladat lehet pl. programozási feladat, de lehet, hogy egy úthálózatot ismertető cikk megírásáról van szó.) Itt mindenképpen szükség van a csomópontok ábrázolására, azaz tudnunk kell kört, vagy téglalapot, vagy ellipszist rajzolni, jellemzőiket megadni. A csomópontokat azonosítani kell valahogyan, tehát szükség van karakterek elhelyezésére a csomópontok belsejében, igazítva egymáshoz a rajzot és a szöveget. A csomópontokat össze is kell kötni valamivel, azaz szükség van egyenes szakasz vagy görbe vonal rajzolásra, s ehhez kapcsolódóan megjelenhetnek a vonaljellemzők (típus, vastagság, végződés – például nyílszerű végződés jelölheti az összekötés irányát). Ha az összekötéshez is tartozik felirat, akkor szóba jöhet a felirat illesztése görbe vonalhoz.
Gráfok rajzaiMegjegyezzük, hogy az illusztráció olyan „műfaj”, amit nem mindig rajzolóprogrammal készítünk, szervezeti diagramok készítéséhez például a Word is ad jó segédeszközöket.
Táblázatkezelésnél ritkábban definiálnak dokumentumtípusokat, de ilyen lehet például a kimutatás-értékelés, a statisztika, a pénzügyi elemzés, a matematikai alkalmazások, a diagram, a szimuláció, ... . [LLM]
Adatbázis-kezelésnél nagyon szép példát láthatunk erre Peter Antonisch cikkében [AP].
A negatív módszerek közé tartozik, arra a gondolatra épít, hogy az alkalmazói ismeret azonos az alkalmazói rendszer kezelésének ismeretével. Ebből kiindulva meg szeretné tanítani az alkalmazói rendszer összes menüpontját, rossz esetben menüstruktúra szerinti sorrendben.
Így elsősorban lexikális ismereteket, illetve rutinszerű használatot tanít, miközben nem tartja fontosnak sem a gondolkodást (tervezést), sem az esztétikus, célszerű megjelenést. [NL]
Ilyenre látunk példát az alábbi tanfolyam tematikában:
Karakter- és bekezdésformázás
Tartalom | Időtartam |
|---|---|
A szöveg alapegységei (karakter, szó, bekezdés) | 5 perc |
A szöveg kijelölése (egér és billentyűzet segítségével) | 10 perc |
A karakterformázás lehetőségei (méret, stílus, típus, szín, aláhúzás) | 10 perc |
A karakterek különleges formázási lehetőségei. | 10 perc |
A karakterek térközének és pozíciójának megváltoztatása | 10 perc |
Effektusok a szövegben. | 10 perc |
A bekezdések igazítása | 10 perc |
A bekezdések behúzása és térköze | 10 perc |
A szövegbeosztás | 10 perc |
A formázás eszköztár | 5 perc |
www.oktatas.magyartelekom.hu/tportal/template/magentanar/pdf/a_szovegszerkesztes.pdf
A programozás algoritmusorientált módszeréhez hasonlóan azt próbálja megfogalmazni, hogy az adott alkalmazási területen milyen tevékenységeket végezhetünk. A tanítás folyamatát pedig e tevékenységekre próbálja építeni.
Nézzünk erre példát a szövegszerkesztés területéről!
1. lépés: A szövegszerkesztés szöveges dokumentumok létrehozásával, megőrzésével, módosításával, formázásával, nyelvi jellemzőivel, majd nyomtatásával (megjelenítésével) foglalkozik.
2. lépés: A létrehozás állhat kész nyersanyagok (szövegek, képek, ...) felhasználásából, illetve újak elkészítéséből.
3. lépés: A megőrzéshez szükség van a dokumentumok mentésére, betöltésére, változatok kezelésére.
4. lépés: A módosítás bizonyos részek törlését, kicserélését, áthelyezését, újabb részek beillesztését jelenti.
5. lépés: A formázás karakterek, szavak, bekezdések, hasábok tulajdonságainak, továbbá speciális elemek (képek, táblázatok, képletek, ...) jellemzőinek megadásával foglalkozik.
6. lépés: Nyelvi jellemzőként ügyelhetünk a helyesírásra, szavak elválasztására, a stílus javítása érdekében szinonimák használatára.
7. lépés: Nyomtatás kapcsán megadhatjuk a dokumentum méretét, megjelenési módját, a kinyomtatott lapokkal kapcsolatos információkat.
A fenti, nem teljes felsorolás arra utal, hogy a módszer elsődleges kérdése: Mit akarunk csinálni?
Ez a módszer a programozás adatorientált módszerére hasonlít, azt állítja a középpontba, hogy milyen alapelemeket kell használnunk az adott alkalmazási területen. [KS]
Nézzünk erre is szövegszerkesztési példát, a szövegszerkesztés alapelemeit, alapfogalmait [BGy]:
A fentiek közül a stílus kicsit „kilóg”, inkább olyan jellegű fogalomként célszerű használni, mint a programozási nyelvekben a típus fogalmát. Sajnálatosan hiányzik a fenti felsorolásból a „mondat” fogalom.
A rajzolás alapfogalmai (a lappal kapcsolatos fogalmakon kívül):
A táblázatkezelés alapfogalmai:
Ha tehát egy ilyen alkalmazásnak áttekintettük az alapfogalmait, akkor minden fogalomhoz megadhatjuk, hogy velük milyen műveleteket lehet elvégezni (ez sok esetben azonos, pl. beszúrás, törlés, kijelölés, formázás szinte mindegyikhez tartozik). A tanítás felépítése a fogalmak jó sorrendjének meghatározásán, azok jó egymásra építésén múlik.
Ez a módszer kifejezetten csak eszközismeretet akar tanítani. Akkor alkalmazzák, ha az alkalmazást jól ismerő tanulónak új eszközt kell megismernie, illetve egy korábban ismert eszköz új lehetőségeit tudja majd hatékonyan felhasználni.
Ebben az esetben a nehézséget a régi és az új eszköz közötti szintkülönbség okozhatja (pl. egészen más egy hagyományos írógéppel való „szövegszerkesztés”, mint egy szövegszerkesztő alkalmazása). A felnőttoktatás jellemző tapasztalata, hogy az új eszközt a korábbi eszköz profi használói nagyon nehezen tanulják meg. Ez a módszer azt a megoldást alkalmazza, hogy definiálj a régi és az új eszköz közé több közbülső szintet, s a tanítás során egyszerre mindig csak egy szint újdonságait tanítja.
A problémaorientált módszer az, amelyet egyetlenként szabad alkalmazni a közoktatás minden olyan szintjén (általános és középiskolák), ahol elsősorban az algoritmusok megvalósítása, kipróbálása a fontos, és nem a programozási nyelv teljes megismerése.
Az alkalmazásorientált módszer jellegénél fogva egyértelműen a szakképzésbe való, ahol meg kell ismerkedni az egyes dokumentumtípusokkal, illetve azok megvalósítási lehetőségeivel is.
A menüorientált a lehető legrosszabb elképzelés, a számítógép használót „egyszerű gombnyomogató automatává” fokozza le, semmiképpen nem alkalmas az értelmes alkalmazás tanításra. Sajnos sok számonkérési módszer (pl. az ECDL egyes vizsgái) ezt a tanítási módszert preferálja.
A funkcióorientált nagyon hasonlít a programozás algoritmusorientált, a fogalomorientált pedig az adatorientált módszerére. Az egyik a tennivalókat, a másik pedig a struktúrákat, fogalmakat teszi a középpontba. Emiatt, ahogyan a programozás tanításnál is kiderült, ezek a módszerek nem az általános képzésbe valók, hanem a „profi” alkalmazói képzésbe, azaz azoknak, akik mindennapi munkájukban gyakran és sokrétűen kell használják a számítógépes alkalmazásokat.
Az absztrakt eszközként való tanítás egyedül a felnőttoktatásban képzelhető el, ott, ahol már képzett szakembereket kell egy új szoftvereszköz értelmes használatára megtanítani.
  |
 |
 |
A tananyag az ELTESCORM keretrendszerrel készült