Lunda

A legszínesebb északi madár

A lundáról

Külső leírása

Ezt a tengeri madarat lehetetlen összekeverni más fajokkal. Teste zömök, szárnyai rövidek. Násztollazata: a hát, a nyak, a tarkó, a fejtető és a szárnyak feketék, a hasa, a fej két oldala a szemek körül egy foltban a csőr aljáig fehér, úszóhártyás lábai pedig narancssárgák. A szemek körül egy piros kör, alatta hátrafelé pedig egy vékony, fekete csík található. A csőr jellegzetes: nagy, enyhén hajlott és háromszög alakú, egymást követő szaruhártyarétegek borítják, ami a csúcsán piros, alapjánál pedig sötétkék és sárga. Nászidőszakon kívül a csőr sötétebb és kisebb, mivel a díszítő rétegeket elveszti. Az arc is sötétebb, feketés-szürkés színű lesz, a lábak és az ujjak halványsárgává válnak. A test tollazata egész évben ugyanolyan. A két nem egyforma. A fióka barna pehelytollakkal fedett az első három hétben, ezt nagyjából egy hónap múlva váltja fel a felnőtt tollazat. A fiatal madár az első tél alatt egyre jobban kezd hasonlítani a felnőttekre, de még kisebb, fakóbb színű, csőre sötétebb és hegyesebb, lábai pedig rózsaszínűek.

Hangja

A lundák hangos madarak, a költőtelepeken panaszos és elfojtott kaa-arr-arr kiáltásokat hallat.

Előfordulási helye

A lundák tengeri életmódot folytatnak, idejük nagy részét a tengeren töltik, csak a szaporodás köti őket a szárazföldhöz. Füves lejtőkön, sziklafalakon, szigeteken fészkel. Észak-Atlanti elterjedésű faj, legjelentősebb populációi Izlandon (2-3 millió pár), Írországban, Skóciában, Skandináviában, Kanadában találhatók.

Viselkedése

A lunda jól alkalmazkodott a tengeri életmódhoz és a víz alatti halászathoz, gyakran 15 m mélyre is lemerül. Az elkapott halakat beszorítja a nyelve és a felső mandibula közé, így a csőrében akár 30 halat is raktározhat! Általában kettesével, hármasával táplálkoznak. A levegőből vagy a vízfelszínről bukik le és rövid szárnyaival hajtja magát a vízben, úszóhártyás lába csak az irányváltoztatást szolgálja. A zsákmányt a víz alatt nyeli le, kivéve mikor a fiókáit eteti, ilyenkor sirályok és halfarkasok üldözhetik, amik elől a víz alá bukva próbál menekülni. A lundák kolóniákban élnek és költenek. Általában a nyílt tengeren alszanak, csőrüket a szárnyuk alá dugva. A díszes csőr fontos szerepet játszik a szaporodásban. Egyrészt fontos szerepet játszik a násztáncban, másrészt ezzel kaparja ki a fészket. Amikor a csőr a szaruhártyarétegektől színes, vonzza a nőstényeket. A násztánc alatt a partnerek egymással szemben állnak és összeérintik a csőrüket, illetve a hím sokszor a víz felé tolja a tojót. Ebben az időszakban a pár verekedhet is a vízen, ezzel más párokat vonzva. A párosodás a vízen történik. A párok együtt maradnak a szaporodási időszak végéig, monogámok, sokszor üldögélnek a fészek előtt. A szárazföldön a lunda általában sétál, csak néha fut. Nagyon kíváncsi és kevéssé ijedős madarak. Sokszor komikusnak tűnhet, ahogy kissé félrefordított fejjel ugrálnak a fészek körül.

Röpte

A lundának rövid szárnyai vannak ami jól használható úszáshoz, de sokkal kevésbé a repüléshez. Kicsi a felhajtóereje, ezért nagyon gyorsan csapdos, ami sajátos mozgást ad. Képes felszállni a földről is, de a vízen futva is lendületet szerezhet.

Fészkelése

A lundák kolóniákban fészkelnek, ami néha több tízezer fős is lehet, pl Izlandon. A tojásokat földbe vájt fészekbe rakják (nyulak üregét is használhatják), általában füves területen, vagy sziklák alatt telepednek le. Több éven keresztül használhatják ugyan azt a fészket, ami 60-120 cm mély, tollakkal, fűvel és algával bélelt. A tojó egy darab, fehér, barna foltos tojást rak június-július környékén. Mindkét nem kotlik, 39-43 napig, a tojást az egyik szárnyuk alatt tartják és a testükkel melegítik. A fiókát apró halakkal etetik 40 napig, majd a szülők magára hagyják és visszatérnek a tengerhez, a fészket csak a következő év márciusában keresik fel újra. A fióka egy hétig koplal, majd leugrik a sziklákról a tengerbe táplálkozni. Repülni csak 49 naposan kezd el. A fiatal madarak 5-6 évesen lesznek ivarérettek. Egy évben csak egy fészekaljat nevelnek.

Táplálkozása

A lundák szinte kizárólag halakkal táplálkoznak, emellett fogyasztanak még rákokat, kagylókat is. Táplálékukat a tengerből szerzik, kis csapatokban vadásznak a víz alatt úszva. A csőrükben egyszerre 30 halat is tarthatnak!

Védelme, veszélyeztetettsége

A lundák populációi csökkenőben vannak, veszélyeztetett faj. Ezzel feltehetően kapcsolatban áll a globális felmelegedés és a tengerek hőmérsékletének változása is. A szaporodási időszakon kívül a tengerekben élő állatok sokat szenvednek az olajszennyeződésektől, sokszor beleakadnak a halászhálókba és táplálékforrásaik is csökkennek az intenzív ipari halászat miatt. A világon jelenleg kb. 5-7 millió egyed él.