Mint azt fent is olvashatja a kedves olvasó: ez Magyar Tímea honlapja.
1978. október 19.-én láttam meg a napvilágot Kapuváron (Kisalföld, Győr és Sopron között félúton). Azóta már nagyon sok év telt el... Fogantatásom pillanatában még budapestinek számítottam, de Édesanyám hazautazott az Ő édesanyjához, mikor közelgett a nagy nap.

Bölcsödébe pont ezért Budapesten kezdtem el járni, majd mikor Édesapám Siófokra költözött, vitt magával engem is. Persze a siófoki bölcsit is bezárták egy rövid időre, így életem harmadik bölcsijét is kipróbálhattam Kilitin (Siófok-Balatonkiliti, de azóta már Siófokhoz csatolták).
Óvodai éveim kevésbé viszontagságosan teltek, és abból az időszakból már emlékképeim is vannak. Legviccesebb az volt, mikor az 1 éves húgomat (én akkor 4 voltam) elvittem "világgá". Szerencsénkre az egyik ovis társam anyukája megtalált minket, így nem keveredtünk nagyobb galibába.

Iskolai éveimet a lakóhelyemhez közeli (sport-tagozatos) iskolában kezdtem, azonban a nyelv-tagozat kecsegtető fényében Édesanyán átiratott egy másik iskolába... Pechem volt, késtem 1 évet... Így negyedik osztálytól abba, a távolabbi iskolába jártam (nyelv-tagozat nélkül). Cseppet sem bánom, mert mind tanáraimra, mind az iskola egyéb alkalmazottaira büszke lehetek, és máig él egy barátságom eme időszakból. Igaz, így, hogy már nem ott lakom, nehézkes a kapcsolattartás, de úgy látszik, mi tényleg szétszakíthatatlanok vagyunk...

Gimnáziumi éveim Budapesten teltek... nagyon gyorsan... Pusztán saját elhatározásból Refiben. (Budapesti Baár-Madas Református Gimnázium. Azóta már változott a neve, mert bővült általános iskolásokkal is.) Akkor még messze nem értékeltem akkori helyzetemet olyan jól, ma meg már hiába is akarnék "visszamenni"... Tényleg elmondhatom, hogy életem legfelhőtlenebb időszaka volt (még akkor is, ha éppen akkor nem is így gondoltam)! Minden tinédzsernek meg kell küzdeni a Világgal, s elsősorban önmagával!

Azért egyetemi éveimre sem panaszkodnék, csak kissé kezd már hosszú lenni... Jött a nagybetűs ÉLET... S magával sodort. Napjaim rendezetlenek, sosem tudom, mikor minek álljak hirtelen neki. De legalább nem unatkozom! Jelenleg informatika tanári szakom befejezésén ügyködöm (sikeresen meg is lett :-), hogy ne egyszakos matematika tanár legyek. S mivel annyira sok szabadidőm volt (:-), elkezdtem a doktori képzést is... Várhatóan (mert muszáj lesz) négy éven belül végzem, hisz immár a harmadévet nyúzom...