Az egyszerű mintaillesztő algoritmus alapötlete az, hogy a mintát toljuk végig a szövegen balról jobbra és ellenőrizzük, hogy a minta karakterei megegyeznek-e a szöveg karaktereivel. Elképzelhetjük úgy is, mintha a mintát tartalmazó sablont tolnánk végig a szövegen, és közben minden egyes olyan eltolást feljegyzünk, amikor a sablonban található jelek megegyeznek a szöveg megfelelő karaktereivel.

Az egyszerű algoritmus megtalálja az összes érvényes $s$ eltolást úgy, hogy egy ciklusban vizsgálja a $P[0 . . m) = T[s . . s + m)$ feltétel teljesülését az összes, $n − m + 1$, lehetséges $s$ értékre.

Ez a módszer nem biztosít hatékony megoldást a problémára, ugyanis figyelmen kívül hagyja a szövegre vonatkozó ismereteket, amiket a korábbi lehetséges $s$ értékek kipróbálásakor szerzett.

Műveletigény:

A különböző algoritmusok hatékonysága abban fog különbözni a mintaillesztésnél, hogy ebben az esetben mennyire gyorsan tudnak végig menni a szövegen. Az összehasonlítások száma: $(n-m+1)$.

A $match(T, P, s)$ függvény, azaz a $T[s..s + m) = P[0..m)$ egyenlőségvizsgálat műveletigénye:

• $MT(m) \in \Theta(m)$
• $mT(m) \in \Theta(1)$

A teljes algoritmus műveletigénye:

• $MT(n, m) \in \Theta((n - m + 1) \cdot m)$, ha minden eltolásánál csak a minta utolsó karakterénél romlik el az illeszkedés.
• $mT(n,m) \in \Theta((n-m+1) \cdot 1)$, ha a minta első karaktere egyáltalán nem szerepel a szövegben, tehát minden eltolásnál csak egy összehasonlítás történik.

Gyakorlati alkalmazása:

Mintaillesztő algoritmusokat használnak a plágium keresők, böngésző keresőmotorjai. Használják továbbá spamek kiszűréséhez, szöveg szerkesztő programokban a helyesírásunk ellenőrzéséhez, illetve a bioinformatikában DNS láncokban egy-egy szakasz megtalálásához is.