Egy számítógép modell – A számítógépről népszerűsítő stílusban

5. Negyedik felvonás

A látvány változik. Hogy miért? Számoljunk! Népszámlálási adatok, ha csak minimálist gyűjtünk az egyes emberekről, akkor: 30 fióknyi a név tárolására és 11 a személyi számhoz, ez 41 fióknyit tesz ki; ha 10 millió lakossal számolunk, akkor Lóti Futinak összesen 410 millió fiókot tartalmazó szekrényből kellene csak az adatokat kihúzogatnia. Ennyire nem rugaszkodhatunk el még mesénkben sem a korabeli, „csiszolatlan computerium” számítógépének valóságától.

Szól a rendező

A csiszolatlan számítógépkorszak idején az az 1-2 Lóti Futi, aki már „működött”, még csak néhány ezer fiókos szekrénnyel rendelkezett. Ez az alapszituáció, amiből most a kilépés lehetőségét kell meg találnunk.

A megoldás ötlete: ajtót törve a szobán, egy megfelelő méretű, speciális célú szobát nyitunk. Hívjuk könyvtárszobának! Futi e mellékszobában keresgéli ki a neki szükséges adatokat, ami persze rettentően időigényes. Futi idejének javarészében könyvtárazik. Tehát egyre kevesebbet tölt hasznosan a többiek mozgósításával, mind többet az adatok beszerzésével, vagyis afféle postási minőségben. Ahogy a könyvtárazandó anyag nő egyre „magasabbak” a szekrények, sőt maguk a könyvtárszobák száma is szaporodni kezd, s ezzel arányban Futi postási teendői is. Hihetetlenül lassúvá, nehézkessé vált szereplőink mozgása, produktivitása. Mint az előző konfliktushelyzetben, most is egy új szereplő, a „bedolgozó” lendíti ki a holtpontról rendszerünket. Mutassuk be az új szereplőt, a könyvtárost! Adat Futi (az új bedolgozónk), ami után Lóti jelezte igényét, dolgozhat, majd dolga végeztével csöngetéssel tudatja főnökével, hogy megvan, amit kért. Ez alatt Lótinak módja van mást csinálni, akár előre is dolgozhat. Kis, programbeli előregondolással megszervezhető, hogy Lóti Futi ismét visszatérjen eredeti feladatköréhez, és éppen csak annyit foglalkozzon e „perifériális” kérdéssel, amennyit nagyon muszáj. Bután szervezve, vagy nem elég sok könyvtárossal dolgozva most is szép számmal adódik módja Lótinak a pihentető semmittevésre.

Hihetnénk, a gondok egy csapásra megszűnnek, amint megfelelő számban áll rendelkezésre a könyvtárnokok serege, és végre hivatásának szentelheti életét Lóti. Csalódnunk kell: a baj mindjárt kétfelől támad. Egyfelől: ha szükséges adatok ugyanabban az egy könyvtárban találhatók – miért ne fordulhatna elő ez?!? –, akkor, ha tetszik, ha nem, ki kell várni, amíg az utolsót is megtalálja az illetékes könyvtáros, és a többi eközben akár malmozhat is, de nem vehető igénybe segítségük. Másfelől, ha sikerül sok külső helyszínt mozgósítani, akkor a folyamatos munkát az teszi lehetetlenné, hogy állandó csöngetés jelzi az egyre-másra befejeződő könyvtári munkát; hozzátéve, hogy e „sok-bedolgozós” esetben Lótinak a munkamegosztás zökkenőmentessége érdekében némi többletadminisztrációt is magára kell vállalnia (a nagyobb hatékonyság reményében!): ui. tudnia kell, melyik Adat Futi mely adat szolgáltatásáért sürög-forog. Ami az első problémát illeti: az logikai természetű. Ha az adatra szükség van, akkor meg kell várni; legfeljebb a program ügyesebb szervezésével lehet a várakozási időt csökkenteni úgy, hogy idejekorán adja ki Lóti a könyvtárazási munkát, amíg még maga is tud mivel foglakozni. A másik problémára már találhatunk tetszetős megoldást. Az Adat Futik és főnökük közé egy igazgatóhelyettest ültetünk, aki igazgatja, koordinálja a könyvtári munkákat. Számára megadjuk azt a lehetőséget is, hogy a beérkező adatokat saját maga szállíthassa el a fiókokhoz, és fordítva. Futi, tehát közvetlenül Futi helyettesnek szól: megadja az átviendő adatok elhelyezkedését (mennyiségét, hová- és hollétét), s az intézkedik az adatok helyrekerüléséről. Csak ezután csönget (s nem pedig minden egyes adat után!).

Ezzel a komoly munkahelyi hierarchiával már elégedettek lehetünk. De térjünk csak vissza az alapfeladathoz: a népszámlálási adatok kiértékeléséhez! Az a hatalmas mennyiségű információ, amit egy ilyen feldolgozás kitermel, külvilágra kell, hogy jusson, papírra kell, hogy kerüljön. (Mert – mint ismeretes – „minden fontos dolog papírmunkával ér véget”.) Tehát célszerű e célra speciális ablako(ka)t nyitni, az eddigi két ablakos szobánk falán. Mivel e jól szervezett munkahely irdatlan sebességgel képes ontani az információkat, amit a külvilág (ebbe beleértve az írástudó segítséget is) csak lényegesen lassabban képes megemészteni, ezért most ez az ellentmondás akadályozza a pergő munkát. Egy jó, és persze korlátlan lehetőségekkel megáldott személyzetis máris súgja a megoldást: vegyünk föl egy másik szervezőt (egy főírástudót), aki e különösen lassú tevékenységeket tartja kézben.

Valahogy így fest most e megnövekedett munkahelyi hierarchia:

A számítógép felépítése

Hogy hogyan lehet ezt a hatalmas gépezetet összehangoltan működtetni a külvilág teljes megelégedésére? Ez az, ami már a rendezői hatáskörben megírandó program kérdése, ami persze láthatóan meghaladja az 50 fióknyi terjedelmet, s ezért most mi el is tekintünk ennek részletezésétől. Csak néhány szempontot jelölünk meg, hogy mire is vállalkozik:

• a többféle (sebességű, mennyiségű) adatáramlás többféle reagálást igényel;
• mivel már Lótit nem terheli ennek minden apró gondja, lehetősége nyílt párhuzamosan a saját dolgával foglalkozni; de persze kicsit ki is csúszott kezéből a gyeplő ennek következményeként;
• a csöngetések (időben) össze-vissza érkeznek; nem igaz az, hogy az előbb elindított adatátvitel hamarabb fejeződik be, mint a később indított; ezek adminisztrálása, nyomon követése komoly gondot jelent;
• célszerű az ukáz-sorozatok gyorsabb és könnyebb elkészítéséhez bizonyos gyakori részfeladatokat (kellően összetett funkciókat) megvalósító kész recepteket kínálni, amelyeket előre elkészítve építhet be a rendező (előregyártott rendezői utasítássorozatként); ezekre pusztán a rá való utalással lehet hivatkozni (épp ez jelenti a nyereséget);
• a könyvtárakban tárolt, összetartozó adatokat úgy kell tárolni, hogy az összetartozás kiderüljön, továbbá a tartalom „logikája” egy névvel egyértelműen azonosítható legyen.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Szünet

A szünetbeli mondanivalóink:

Vissza a tartalomjegyzékhez