Egy számítógép modell – A számítógépről népszerűsítő stílusban

6. Ötödik felvonás

Láttuk, több könyvtárszobája is lehet színterünknek, miért ne lehetne több „emberre néző ablakpárja” is. Igen, de az egy és oszthatatlan Lóti Futi éppen ki szavára hallgasson, kinek engedelmeskedjen ebben a bábeli zűrzavarban?

A rendező szól

Két ötletünk is van: mindenki kapjon egy-egy helyszínt (saját Lótival), vagy az egy Lóti meghatározott rendszer szerint – hol ide, hol oda kapva fejét – mindenkinek juttat egy morzsát magából, illetve szolgáltatásaiból. Ha ez utóbbit választjuk – ez tűnik olcsóbb megoldásnak –, akkor mi legyen a rendszer Futi hovafordulásában? Úgy kell látszódnia minden felhasználója számára, mintha ő lenne az a kivételezett, aki kisajátíthatja Lótit. Nagyon sok megoldanivalóval jár ez: kellő „titoktartás” mellett és keveredés mentesen kell az eseményeknek zajlaniuk. Senkinek sincs joga más adataiba (vagy programjába) bekukucskálnia, vagy – pláne – belepiszkálnia. Ennek lehetőségét eleve meg kell akadályozni.

Mindezt hogyan? Többféleképpen is elképzelhetjük.

• Minden feladat, amely azonos időben igyekszik mozgatni Lótit, kap egy súlyt, fontosságával arányosan. Lóti e súlyozást akkor mérlegeli, amikor választani kényszerül feladat és feladat között. Választásra, akkor van szükség és lehetőség, ha az aktuálisan működő valamilyen ok miatt nem képes Lótit „szórakoztatni”, vagyis ha elvégezte dolgát, vagy ha valamilyen nem Lótit igénylő tevékenységbe kezdett (pl. könyvtárazásba, azaz adatátvitelbe).
• Minden ukáz-sorozat egységnyi időt kap Lótitól(ból), éljen, gazdálkodjon azzal, ahogy tud. Az idő letelte után könyörtelenül más kapja meg a szót. Most is persze, ha valamelyik nem képes Lótit lekötni (pl. könyvtáraztat az egyik Adat Futival), akkor elveszti maradék idejét. S csak akkor kap újból szót, ha újra rákerül a sor, és képes is kitölteni hasznosan idejét.
• Kombinálva az előző két ötletet: mindegyik feladat súlyával arányos egységnyi időszeletet kap Lótiból.

Most már csak az merül föl kérdésként, hogy – rendben van, hogy Lótin így megosztoztak a munkák, a feladatok, de – mi lesz a fiókos szekrénnyel. Pontosabban a fiókos szekrényen hogyan osztozzanak az egyes munkák elvégzését meghatározó ukáz-sorozatok (egyáltalán hol legyenek „holtidőben”)? Mi lesz a könyvtárral, írástudó kiegészítésekkel, vagyis az egyebekkel? Ha többen is kívánnák használni ezeket a külön szolgáltatásokat, melyik felhasználó (értsd: feladat, munka) és mikor kaphatja meg?

Megoldásként azt javasolhatjuk, hogy minden elvégzendő munka (idegen szóval: JOB) kap egy jól meghatározott méretű fióktartományt a szekrényből, ahol létezhet. Lóti e tartományokban lévő ukáz-sorozatokról mindig tudja, hogy mikor következnek legközelebb, és hogy hol hagyták abba legutóbb a munkát.

Vegyük észre e „fióktartományosdinak” egy nagyszerű mellékhatását, nem várt következményét! Nyugodtan elképzelhető az is, hogy egyik-másik ukáz-sorozat nagyobb, mint a részére kiutalt terület, ekkor csak az a része tartózkodik bent, amelyre pillanatnyilag szükség van, a többi valamelyik könyvtárban. Amint olyan részére kerülne a sor, amely nem fért be, akkor azt a könyvtárszobából először bekérjük (mintha „odalapoznánk a szükséges munkalaphoz”), s csak azután kezdi Lótit ténylegesen mozgatni. Bekérjük, de csak az után, hogy a bent levőt kimentettük/megmentettük az „enyészettől”, ha kell, vagyis ha az a legutóbbi fellapozás (betöltés) óta megváltozott, azaz Lóti írt rá. (Mindehhez Lótinak sok mindent kellene észben tartania, sok mindenre kellene ügyelnie. Célszerű most is segítőhöz folyamodni. Egy Felügyelőt kell megbízni azzal a feladattal, hogy figyelje: Lóti milyen sorszámú fiókhoz akar hozzányúlni, és ha az nem engedélyezett – mert titoktartási kötelezettség tiltja –, megrángatja a csengőt, ezzel akadályozza meg a titoksértést. Ehhez persze Lótinak és Felügyelőjének nyilván kell tartania a fióktérképet: ismernie kell azt, hogy mely lapnak hol a folytatása, hogyan állnak össze a lapok egy „munkakönyvvé”, azaz egy munkát leíró teljes ukáz-sorozattá; a bent lévő lapok melyike változott meg stb.) További kérdést fogalmazhatunk meg: hogy lehetséges az, hogy amikor Lóti egy új fióktartománybeli ukáz-sorozatra tér át, akkor ezt a Felügyelő nem veszi partizánakciónak? A válasz az lehet, hogy Lótinak kétféle „jogosítványa” is van; az egyiket, akkor használja, amikor a különlegesen fontos, közhasznú tevékenységeket végzi (pl. áttér egy másik ukáz-sorozat végrehajtására, vagy egy rendkívüli megszakítást hajt végre stb.), a másikat pedig, hétköznapi ukáz-sorozat elvégzése közben. Az első, privilegizált (jogosítványú) állapotában lévő Lóti próbálkozásait a Felügyelő nem gátolja meg, a másik esetben szigorúan intézkedik.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Szünet

A felvonásközi mondanivalónk, azaz a tanulságok:

• Az operációs rendszer további bonyolódása a sok-felhasználós igények miatt (multiprogramozás):
  • munkák, feladatok: egy feladatot megoldó ukázok sorozata = JOB-ok, task-ok, programok, az egyszerre belapozható része a munkának;
  • erőforrás-gazdálkodás:
    • fiókos-szekrény-gazdálkodás = partícionálás, memórialapozás,
    • a lótis környezet bonyolódik: a Felügyelővel, aki (ami) a memóriavédelmet és az ún. virtuális tárkezelést biztosítja; Lóti maga is változik kétállapotúvá (privilegizált és user) válik (hardver-bonyolódás),
    • Lóti, azaz a processzor megosztása: súlyozás („protekció”) alapján = időosztás (elsőbbség alapján I/O időben), vagy „sűrűn demokratikusan” = időszeletelés (rögzített mennyiségű idő); esetleg „vegyes” módszerrel = súlyozás alapján meghatározott időszelet-szám;
  • Lóti és co. tudathasadásának mederbe terelése:
    • fájlvédelem = csak az arra érdemesek (kijelöltek), és csak megengedett módon (olvasni, hozzáírni, törölni) nyúlhatnak az adatállományokhoz;
    • perifériakiosztás, -felügyelés, pl. a periféria tartós lekötése, vagy egyetlen, külön kezelő programon keresztüli meghajtása (ez történik a sornyomtató esetén);
  • terminálok = emberre néző ablakok.

Vissza a tartalomjegyzékhez