Az informatika oktatásáról többféle szinten lehet szó. Beszélhetünk az egyetemi informatikaoktatásról, az informatikai szakképzésről, valamint a közismereti informatikaoktatásról. Mi az alábbiakban az utóbbival foglalkozunk, azaz áttekintjük, hogy mi az az informatika tananyag, amivel az alap- és középszintű képzésben minden diáknak találkozni kell.
Az informatikával kapcsolatos ismereteket ezen belül is sokféle szempontból lehet csoportosítani. Mi a következőt gondoljuk jónak:
Jelen leírásban megkíséreljük összefoglalni, hogy az egyes informatikai ismeretkörökbe miket értünk bele. Elsősorban célokat fogalmazunk meg, s más tudáskörökkel való kapcsolatokra utalunk. Nem ragaszkodunk a Nemzeti Alaptantervben [NAT] szereplő ismeretkörökhöz, annál egy logikusabb csoportosítást vezetünk be. Az alábbi ismeretkörökről van szó:
Az A-B. és a C., valamint a D. és az E. pont szétválasztását csak az ismeretkörök leírásánál tartjuk fontosnak, mindenfajta tanítási elképzelésben ezek egymáshoz szorosan kötődnek, egymással párhuzamosan tanítandók.
Itt csupán azért különböztettük meg őket, hogy az A-B. és a D. elsődlegességére, s az általuk igényelt eszközök ismeretének másodlagosságára utaljunk. Az eszközökkel való feladat megoldási készség ugyanis sokkal magasabb rendű tudás, mint az eszközök „manuális” ismerete.
Az F. ismeretkör sem önállóan tanítandó, hanem az A-B. és a D. összefoglalása eggyel magasabb szinten: itt a problémából indulunk ki, a megoldásához vagy eszközt választunk (D.), vagy pedig eszközt készítünk (A.), majd a problémát ezzel az eszközzel megoldjuk.
A körülöttünk levő világ megértése modellalkotás útján alakul ki. A modellezési készség kifejlődésének, a logikus gondolkodásra szoktatásnak jó eszköze lehet a programozás. A formalizáltság „kényszere” precíz, szigorú gondolkodást igényel. A formalizálás színtere a programépítésben: az adatmodellezés és az algoritmizálás. Ezekkel kapcsolatos alapfogalmakat kell ehelyütt tanítani. Természetesen a formalizáltságot csak nagyon óvatosan szabad „növelni”: mindig a korosztálynak megfelelő példákkal, fogalmakkal. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy kezdetektől fogva hangsúlyt kapjon ennek oktatása (pl. az absztrakciós készség növekedése érdekében, de pusztán a számítógép fölhasználásának eredményessége szempontjából is hasznos).
Az algoritmizálás először nem számítógépes megvalósításról szól. Az algoritmus végrehajtója – a processzor – sok esetben lehet maga az algoritmust megalkotó, azt értelmező ember. Csak ez után következhet az, hogy a precízen megfogalmazott algoritmus végrehajtását egy automatára, a számítógépre bízzuk.
El kell érni, hogy a tanulók a számítógépes feladatmegoldás alapvető mozzanatának az algoritmuskészítést tekintsék (és ne a kódolást)! Ehhez azonban programozási nyelvi ismeretekre is szükség van, ugyanis a programozás hatékonyan nem tanítható „papíron”, mindenképpen szükség van arra, hogy számítógépen is kipróbálják programjaikat. Itt arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a programozási nyelv nem lehet elsődleges cél a programozás tanulásban.
Nagyon fontos, hogy programnyelvtől függetlenül ismerjék meg a tanulók a hagyományos programozási struktúrákat. Ez az ismeretkör tehát a számítógéppel való problémamegoldást eszközfejlesztésként definiálja, amelyben a megoldó eszközt (a programot) el kell készíteni.
A körülöttünk levő világ megértése modellalkotás útján alakul ki. A modellezési készség kifejlődésének, a logikus gondolkodásra szoktatásnak jó eszköze lehet a programozás. A formalizáltság „kényszere” precíz, szigorú gondolkodást igényel. A formalizálás színtere a programépítésben: az adatmodellezés és az algoritmizálás. Ezekkel kapcsolatos alapfogalmakat kell ehelyütt tanítani. Természetesen a formalizáltságot csak nagyon óvatosan szabad „növelni”: mindig a korosztálynak megfelelő példákkal, fogalmakkal. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy kezdetektől fogva hangsúlyt kapjon ennek oktatása (pl. az absztrakciós készség növekedése érdekében, de pusztán a számítógép fölhasználásának eredményessége szempontjából is hasznos).
A világ dolgait adatokkal írjuk le, egyre nagyobb adathalmazok állnak rendelkezésünkre (az internet jóvoltából), komoly feladattá vált ezen adatok csoportosítása, rendszerezése, értelmes felhasználása. Rendszeresen töltünk ki, illetve töltetünk ki másokkal űrlapokat, kérünk adatokat másoktól. Ezek sok esetben olyan információt tartalmaznak, amit már úgyis ismerünk, vagy olyat, amire nincs is szükségünk. Problémás ezen adathalmazok strukturálása is, valamint a bennük rejlő információ ki nem használása – sőt esetleg félreértelmezése.
A számítógép alkalmazásának célja, hogy a bemenő adatokból programok segítségével kimenő (újabb) adatokat hozzunk létre. Így az adatok és az algoritmusok tanítása nem szakítható el egymástól.
Az adatmodellezés témakörbe tartozhatnak szokásosan az alkalmazói ismeretek körében tárgyalt témák: a táblázatkezelés és az adatbázis-kezelés. Mindkét témakör jelentős részben adatok tárolásával, feldolgozásával foglalkozik amellett, hogy van a dokumentum kezeléssel kapcsolatos része is: diagramok, jelentések, űrlapok. Az ilyen adatfeldolgozás emiatt sokkal jobban hasonlít a kiszámítás funkcionális modelljére, mint a hagyományos – Neumann-elvű – programozásra.
Az algoritmusok megvalósításához, kipróbálásához szükség van olyan számítógépes eszközökre, amelyekkel a feladat megoldását leírhatjuk, a megoldást számítógépen kipróbálhatjuk, helyességét, minőségét ellenőrizhetjük. Ilyenek az algoritmusleíró eszközök, a programozási nyelvek, a tesztelő, nyomkövető, hibakereső eszközök és módszerek.
Ezek használata mindig az előző pontbeli feladatokhoz illeszkedik, önálló tárgyalásukra a közoktatásban nincs szükség. Tehát például egy programozási nyelvből csak annyit kell megtanítani, amennyi az algoritmusok megvalósításához, kipróbálásához szükséges, s a nyelv nem központi része az informatika tantervnek.
Programozási nyelvet úgy válasszunk, hogy az adott korosztály számára érdekes feladatok egyszerű megoldására adjon lehetőséget! Ennek kapcsán beszélhetünk eső programozási nyelvről mindenkinek (csak tanulási szempontok számítanak), első programozási nyelvről informatikus pályára készülőknek (jó szakmai alapozás legyen, de fontosak a tanulási szempontok), valamint első programozási nyelvről az informatikus képzésekben (szakmai alapozás a szakmában elterjedt nyelvvel).
A számítógéphasználat problémaoldalról való megközelítése a fontos ennél az ismeretkörnél, amelyben egy – az éppen vizsgált – általános célú program problémamegoldásra való felhasználásának lehetősége (s kevésbé annak mikéntje) a kérdés.
Nem az eszközre: a számítógépre, vagy a szoftverre koncentrálunk. A hardveroldal kap hangsúlyt az Informatikai eszközök ismeretkörben, míg a szoftver az Alkalmazói rendszerek, illetve az Informatikai eszközök működési elvei és alkalmazásuk – ti. az operációs rendszer, mint programrendszer – címűben. Hasonló a célja a Problémamegoldás számítógéppel ismeretkörnek is, de amíg ott a számítógép „teljes” képessége alapján kell a legmegfelelőbbet kiválasztani, addig itt az éppen alkalmazott szoftver kötött, s csak a „filozófiája” a megismerendő.
Építünk a többi ismeretkörbe tartozó bizonyos fogalmak, készségek meglétére. Így pl. kifejezett előnyt jelenthet itt (is) az algoritmikus gondolkodásnak már meglévő, vagy éppen kialakulóban levő készsége (ezt kívánják kialakítani az Algoritmizálás, az Adatmodellezés és Az informatika matematikája ismeretkörben).
Amint az eddigiekből kiviláglik, ezen ismeretkör anyaga nem kizárólag az informatika tárgyhoz tartozik. Jelenleg látszanak fontos részterületei, de ezek köre az informatika gyors fejlődésével folyamatosan bővülhet:
Elszórtan, sokféle – sőt mindenfajta – tantárgy kell, hogy a problémákat megfogalmazza. Az egyes alkalmazási területek magasabb szintű kezelését természetesen magára vállalhatja az informatika tárgy. Az esetleges kezelési ismereteket akkor vállalja a megfelelő szaktárgy, ha az eszköz nagyon szorosan kapcsolódik egy speciális szakmához (pl. CAD).
Ebben az esetben az eszközhasználaton van a hangsúly: a programot, mint egy feladat megoldására szolgáló eszközt, csupán felhasználjuk.
Az általános célú alkalmazói rendszerek (ábra-, szöveg- és zeneszerkesztők, táblázatkezelők, adatbázis-kezelők), valamint a szakmai alkalmazói rendszerek (pl. CAD, szakértői rendszer, ...) oktatására ugyanazok az elvek érvényesek, mint amit a programozás eszközeivel kapcsolatban már említettünk. Ahogy a programírással történő problémamegoldás „logikai” (elvi) aspektusai dominálnak az Algoritmizálás és az Adatmodellezés ismeretkörökben, és eszköz- (manuális) aspektusa a Programozás eszközeiben, ugyanúgy alkot párt az előző (Alkalmazói feladatok ...) és jelen tudáshalmaz. Az Adatmodellezés ismeretkör megvalósítása részben programozási eszközökkel történik, részben azonban az ide tartozó alkalmazói rendszerekkel (táblázatkezelés, adatbázis-kezelés). A közoktatásban – kivéve a speciális célú fakultációkat – nem cél ezen rendszerek teljes megismerése. Ez azt jelenti, hogy nem szabad tantervek középpontjába állítani őket, nem jó egy tananyagot e rendszerek menüpontjai köré csoportosítva felépíteni.
A célszerű hozzáállás az előző pontban megfogalmazott problémákhoz igazodva adható meg: a tanulók szövegszerkesztést, adatkezelést, tanulnak, e tanulás során az alkalmazói rendszerekkel feladataikat meg kell oldaniuk (ahogyan az algoritmizálásnál, úgy itt is szükség van tevékenységük helyességének megerősítésére), s az ehhez szükséges funkciókat kell elsajátítaniuk.
Tehát például egy szövegszerkesztőből csak annyit kell megtanítani, amennyi a korosztályhoz kapcsolódó szöveges dokumentumok számítógépes elkészítéséhez szükséges, s az eszköz nem központi része az informatika tantervnek.
Az iskolában, az egyes szaktárgyakban, a mindennapi életben sok olyan probléma merül fel, amelyet számítógéppel lehet, sőt célszerű megoldani. E fejezetben az A-B., illetve a D. pontbelitől eltérő kiindulópontból szemléljük e feladatokat. Itt elsősorban eszközválasztásról, eszközösszeállításról, illetve eszközmegismerésről beszélhetünk.
A tanulóknak először fel kell ismerniük, hogy a probléma, vagy annak egyes részei informatikai eszközökkel megoldhatók. Utána ki kell választaniuk a megoldásra leginkább megfelelő eszközt vagy eszközöket (berendezést, programot, programrendszert). Ha ilyen (szoftver) eszköz nincs, akkor el kell készítenie (programozási munka). Ha több eszközt használ, akkor meg kell oldania a közöttük levő információátadás problémáját. Ha a megoldásra szolgáló valamely eszközt nem ismer, akkor a dokumentáció alapján azt használatba kell vennie.
Nem új ismereteket akarunk közölni, hanem a meglevő informatikai ismeretekkel megoldani egy feladatot. A megoldáshoz vezető első lépés a megoldó eszköz kiválasztása. Ez lehet egy más által elkészített célprogram (iskolákban tipikusak ilyen szempontból a szakmai oktatóprogramok), illetve a tanuló írhat – eddig szerzett ismeretei, valamint tanára segítségével – programot. A hangsúly tehát a „komplex” informatikai tudás mozgósításán van.
Bármelyik esetről is van azonban szó, azt kell a tanulóknak megmutatni, hogy a számítógép nagyon sokféle feladat megoldására alkalmas eszköz. E problémakör alapján alakuljon így ki bennük, hogy a számítógépet milyen célokra, s milyen munkaráfordítással lehet használni!
Az iskolában jelenleg két fő feladattípust kell kiemelnünk ebben a témakörben: a szimulációt (természeti jelenségek modellezését és lejátszását számítógéppel) és a robotikát (intelligens automaták vezérlését, szabályozórendszerek felépítését és alkalmazását).
Ez az ismeretkör az, amely jellege miatt elsősorban alkalmas arra, hogy a tanulók csoportokban dolgozhassanak, minél közelebb kerüljenek a leendő munkahelyeiken működő struktúrákhoz (vö. mindenki mást csinál, a rendszer mégis jól működik). Ez a lehetőség azonban szinte „felrobbantja” a hagyományos iskolai oktatást, az ilyen tevékenység nem végezhető tanórák, sőt sokszor az iskola hagyományos keretei között, a más tárgyakban szokásos házi feladatnál azonban lényegesen erősebb iskolához és tanárhoz kötést jelent.
A 90-es évek második felében két terület fejlődött rohamosan, s fejlődésük közben egyre inkább össze is kapcsolódott. Az egyik az Internet, a másik pedig a mobilkommunikáció. E két terület összefonódásáról szól az Infokommunikáció ismeretkör.
Az Interneten kétféle tevékenységgel találkozhatunk. Az egyikben információt közlünk, melyet sokan, különböző időben és módon érhetnek el. Ide tartozik a honlapok rendszere, a távoli adatbázisok, információs rendszerek elérése, az adatletöltés távoli gépekről, ... Itt alapvető szerepet játszik az információ közlése, valamint későbbi keresése. Lényeges tehát az információ tudatos elrendezése, méghozzá a későbbi felhasználás elősegítése érdekében, valamint a hatékony információszerzési technikák kidolgozása. Az információközlésnek erős kapcsolata van az Adatmodellezés témakörrel, hiszen keresni jól strukturált , ésszerűen csoportosított, jó segédinformációkkal ellátott adathalmazban tudunk hatékonyan, valamint az Alkalmazói problémák megoldása témakörrel, hiszen valahol itt is dokumentumok szép, tetszetős, jól használható elkészítéséről van szó.
A másikban kommunikálunk másokkal, ami lehet kétoldalú, mint az elektronikus levelezésben, a személyek közötti „telefonálásban”, a videotelefonálásban; illetve sokoldalú, mint a levelezőlisták használatában, a csevegő csatornákon, a videokonferencia-rendszerekben, közösségi portálokon, ...
A kommunikáció ma már nem csak információcserét jelent. Kiépültek ún. közösségi hálók, amelyek óriási lehetőségeket (és kisebb részben veszélyeket) jelentenek, amelyeket bűn lenne nem kihasználni. terjednek a fizikailag egymástól távol levő emberek közös munkáját segítő informatikai megoldások, amelyek alapvetően megváltoztathatják a jelenlegi munkavégzési szokásokat.
A mobiltelefon nem csak egyszerű hordozható telefonkészülék, hanem levelezésre (sms), multimédia levelezésre (mms), honlapokon való barangolásra (wap) szolgáló intelligens készülék . Az elmúlt években mobil eszközök sokasága jelent meg, részben átmenetet képezve a telefon és a számítógép között, részben teljesen új területekre betörve.
Bármelyik eszközt, bármelyik tevékenységet is nézzük, az eszközismeret felett mindenhol ott van a kommunikáció.
Megjelentek az informatikai eszközökkel jelentősen átszőtt médiumok (internetes portálok, interaktív-digitális tévé, digitális fényképezés), melyek értő használata informatikai tudást is feltételez. A hagyományos médiák elektronikus megfelelői új lehetőségeket tárnak fel (elektronikus könyv, elektronikus szótár).
Az informatika lehetőségei teljesen új média megjelenését teszik lehetővé (virtuális valóság, interaktív média). Az informatikai eszközöket tartalmazó média a megismerési folyamatot, illetve a szórakozást egyaránt más szintre emelheti.
Az informatika hardver és szoftver eszközei a legtöbb tanuló számára egymástól nehezen elválaszthatók, a fizikai eszközöket ugyanis az őket kezelő programokon (operációs rendszerek, hálózati rendszerek, ...) keresztül használják. Az alapműveltségen belül nincs szükség ezen eszközök fizikai felépítésének, működésének mélyebb elsajátítására, itt csupán felhasználásuk módját kell megtanulni.
Az eszközök felépítéséből, működéséből rendszerszintű ismeretekre van csak szükség, amelyek alapján válaszolhatunk a tanulók eszközökkel kapcsolatosan felvetődő kérdéseire (pl. hogyan működik az egér, bele szabad-e nézni a fényceruzába, mennyi információ fér egy DVD-re, mi a különbség a tintasugaras és a lézernyomtató között, milyen digitális fényképezőgépet érdemes venni).
Az eszközök összekapcsolhatóságával kapcsolatos kérdés lehet az analóg és a digitális jeleket adó, illetve fogadó eszközök megkülönböztetése, annak megértése, hogy közéjük milyen jelátalakítókra van szükség.
Nem soroljuk az informatikához a számítógép és perifériái, mint műszaki eszközök szerkezetével, működésével kapcsolatos ismereteket, ezek elképzelésünk szerint a Technika műveltségi terület részei. Természetesen ez – az iskolai órakeretek miatt – nem jelenti azt, hogy mindenképpen a Technika tantárgyon belül is kell tanítani – egyszerre a legtöbb iskolában nem lesz Informatika és Technika tantárgy is. A jelen állapot szerint tehát ennek nagy része is az Informatika tárgyra tartozik.
A szoftver eszközök közé tartoznak a számítógép üzemeléséhez közvetlenül tartozó operációs rendszerek és ezek segédprogramjai. Egy diák biztosan többféle operációs rendszerrel is találkozik (Windows, Linux, mobil operációs rendszerek), ezért azt kell megtanítani, hogy milyen szolgáltatásokra van szükségünk, illetve az egy operációs rendszerben hol található meg. Az operációs rendszertől függetlenül is szükségünk lehet olyan tudásra, hogy az adataink az elektronikus eszközökön hol találhatók meg, milyen struktúrában helyezkednek el.
Itt olyan matematikai ismereteket tárgyalunk, amelyek egyrészt az informatika megalapozásához szükségesek, másrészt az informatika közérthető matematikai alkalmazásaihoz tartoznak. Csak olyan ismereteket soroltunk be ide, amelyek a matematikában vagy nem szerepelnek, illetve nem az informatika számára szükséges időben vagy mélységben tárgyalják őket.
Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a matematika legtöbbször végtelen és folytonos dolgokkal foglalkozik, míg a számítógép véges és diszkrét.
Az egész számok halmaza a matematikában egy végtelen halmaz, míg a számítógép világában bizony véges. Ennek következménye a túlcsordulás fogalma – az alapműveletek kivihetnek az egész számok köréből. Ebből következően sérül néhány matematikai azonosság: az asszociativitás (A+(B+C)=(A+B)+C), illetve a disztributivitás (A*(B+C)=A*B+A*C) nem mindig teljesül:
A Maxint+1 kiszámítása vagy futási hibát okoz, vagy a kettes komplemens ábrázolás miatt a legnagyobb abszolút értékű negatív számot adja.
A valós számokkal ugyanez a baj, többletként merül fel, hogy a pontosság is vége – számítógépen csak véges sok számjeggyel leírható tizedes törteket ábrázolhatunk.
Új jelenség: alulcsordulás
1000000000
+ 0.000001
1000000000.0
Alulcsordulás miatti asszociativitás sértés:
1000000000
+ 0.05
1000000000.0
+ 0.05
1000000000.0
1000000000
+ 0.05
+ 0.05
1000000000.1
Emiatt A+B=A-ból nem következik a B=0, csak az, hogy B elég kicsi. Így az alábbi ciklus lehet végtelen:
Ciklus x=A-tól A+1-ig B-esével
...
Ciklus vége
Végtelen törtek véges ábrázolásából eredő probléma: 1/3*3 = 0.33333*3 = 0.99999, azaz 1/3*3≠1. Azaz sajnos nincsenek „igazi” (számláló/nevező alakban leírt) racionális számaink.
A véges pontosságból következik, hogy nincs folytonosság! Következmény: sérül a Bolzano-Weierstrass tétel (ha a zérushely nem ábrázolható, akkor nincs zérushely), zárt intervallumon „folytonos” függvény nem biztos, hogy felveszi a maximumát.
Találkozhatunk geometriai problémákkal is.
A pont ábrázolása raszterképernyőn
A szakasz ábrázolása raszter-képernyőn 1.
A szakasz ábrázolása raszterképernyőn 2.
A szakasz ábrázolása raszterképernyőn 3.
A szakasz ábrázolása raszterképernyőn 4.
A kör ábrázolása raszterképernyőn
A négyzet és a kör látszhat téglalapnak és ellipszisnek isA matematika tantárgy keretében sok olyan dolog van, ami az informatika tárgy tanulásához szükséges. Ide soroljuk a halmazok, logikai állítások, relációk, alapműveletek algoritmizálása témaköröket. Határesetként a vektorok, mátrixok problémáját jelöltük meg. A matematika tárgy keretében a diákok hallanak sorozatokról, ennek egy általánosítása lehet a számtáblázat. Ennek folytatása lehet vagy a matematika tantárgy keretében vagy önálló tárgy keretében a mátrix fogalom kialakítása, általánosítása.
Fontos azonban a különböző alkalmazói programok (táblázatkezelők, grafikus programok stb.) használatához olyan matematikai fogalmak megismerése, melyek ezek használatát lehetővé teszik.
A hálózati fogalmak (nemcsak a fizikai hálózatok, hanem a közösségi hálók) megértéséhez elengedhetetlen sok gráfokkal kapcsolatos fogalom ismerete.
Mérések, szimulációk kiértékelésével kapcsolatban előjöhetnek az elemi statisztikai, szimulációk lejátszásánál pedig a valószínűségszámítási ismeretek.
Az informatika olyan gyakorlati problémákat vet fel, amelyek a diákok számára érthetőek, kézzelfoghatóak és talán érdekesek is. Ezen keresztül egy-egy matematikai problémát élményszerűen megismerve szerezhetnek ismereteket.
A számítógépek beillesztési folyamata a „világba”. Megfigyelhető tendencia, hogy kezdetben nagy szaktudást követelt meg, a jövőben általános tájékozottságot igényel a számítógépek használata.
E témakörben érdemes foglalkozni az informatika, a számítástechnika történetével. Ezek az ismeretek jól felhasználhatók az oktatási folyamat színesítésére, sőt egyes fontos fogalmak magyarázására („miért éppen így?”). Semmiképpen nem gondoljuk, hogy egy összefüggő blokkban kellene szerepelnie a teljes anyagnak. Célszerű inkább szétosztani apró részekre, s időnként 5-10 perces kitérő alkalmával mesélni róluk.
A múlt mellett fontos a jelen lehetőségeinek áttekintése is. A tanulók megismerkedhetnek azzal, hogy mai környezetünkben hol találkoznak az informatika alkalmazásaival (például pénztárgépek, mágnescsíkos azonosító kártyák, QR kódok, számítógéppel olvasható hitelkártyák stb.). Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy ezek a lehetőségek hogyan változtatják meg az emberek eddigi munkáját. A digitális társadalom alapvető szolgáltatásai az e-ügyintézés, az e-bank, az internetes áruházak. Meg kell tanulni ezek ésszerű és ugyanakkor biztonságos használatát.
A jelen után a jövővel is érdemes foglalkozni. Tekintsük át az informatika fejlődésének előre látható, érezhető irányait, fogalmazzuk meg, hogy minek milyen szerepe lehet a jövőben (mindennapjainkban)!
Az informatika kapcsán mindenképpen ki kell térni az újonnan felmerülő etikai, pszichológiai kérdésekre. Fontos kérdés a számítógépes játékok hatása (hasznosságuk és veszélyeik), valamint a közösségi oldalakon felmerülő problémák kezelése. Meggondolandó, hogy milyen adatokat tegyünk ki saját honlapunkra, mit közöljünk másokkal elektronikus levelezésben.
Amikor valaki egy virtuális közösségben jelenik meg, akkor is léteznek viselkedési szabályok, amelyeket illik betartani, valamint tekintettel kell lenni mások jogaira, érzéseire is.
Az informatikai világ sok jogi kérdést is felvet. Ez részben a számítógépeken használt programokra vonatkozik (a pénzért megvásárolandó terméktől a teljesen szabadsággal használható programokig), valamint az elsősorban interneten megtalálható képek, zenék, filmek, szövegek felhasználhatósági kérdéseire.
Fel kell hívni a figyelmet az adatbiztonsággal, adatmegőrzéssel kapcsolatos szabályokra, valamint az informatikai rendszerek alkalmazásával kapcsolatos veszélyekre (vírusok, kémek, mások adatainak vagy számítógépének tönkretétele, ...). Nem elhanyagolható kérdés a nem fizikai veszélyek köre sem.
  |
 |
 |
A tananyag az ELTESCORM keretrendszerrel készült