Ezen ismeretkör célkitűzése elsősorban az alkalmazói képesség, illetve az alkotóképesség fejlesztése lehet. Magasabb szinten azonban fejlesztheti a problémamegoldó képességet, a csoportmunkában való részvétel és a rendszerszintű gondolkodás képességét is.
Elsődleges cél lehet intelligens alkalmazások készítése kész programrendszerekkel; ezen alkalmazások felépítésének, tulajdonságainak megismerése. Fontos kérdés annak eldöntése, hogy a számítógép mire használható és mire nem használható gazdaságosan.
Ezen témakörön belül a cél mindig egy „dokumentum” előállítása, ami sokféle lehet:
Közös jellemzőjük, hogy mindegyiket megnézni, meghallgatni szeretnénk. Azaz az Adatmodellezés ismeretkörben tárgyalt táblázat- és adatbázis-kezeléskor is keletkeznek dokumentumok, amelyek tulajdonságaival, előállításával ebben a témakörben foglalkozunk. Ez is utal arra, hogy az ebben a fejezetben használt témakörönkénti feldolgozás nem jelent feltétlenül tanítási sorrendet, a tanítás témakörönkénti szétválasztását.
Itt a cél egyértelműen a hagyományos készségtárgyak kiegészítése lehet, azaz például a számítógépes rajzolás ne helyettesítse a kézi rajzolást, hanem segítse a célként kitűzött kompetenciák fejlesztésében. Itt az alkalmazások jellemzője még a minta utáni alkotás lehet adott eszközökkel.
Az első négy év célja a számítógéppel való „barátkozás”, a későbbi „harmonikus” kapcsolat megalapozása. Így játékos programok, illetve feladatok kellenek ehhez; bár ez más ismeretköröknél is fontos. A játékosság persze nem válhat egyeduralkodóvá, mindig világosnak kell maradnia annak a közvetlen célnak, amely miatt a számítógépet/programot (a megkülönböztetés most még nem fontos!) alkalmazzuk. (Az sem árt, ha a számítógép másnál alkalmasabbsága is evidenssé válik: türelmes, feltétlenül igazságos stb.) A játékos programok többnyire nem valamely hagyományos játékprogramot jelentik, bár ezek bevezetése a tanulási folyamatba nem eleve elvetendő.
Megjegyezzük, a programok használatát kezdetben „aktív” tanári (szülői) felügyelet mellett képzeljük el, s később sem szűnhet meg a felnőtt jelenléte, de egyre „passzívabb” szereplője lesz ennek az ismerkedési folyamatnak.
Az alkalmazói ismeret ebben a korosztályban kép- és zeneszerkesztést jelenthet elsősorban. A legelső – az óvodából az általános iskolába átvezető alkalmazási terület – az ún. pecsételő programok használata lehet. Ez azt jelenti, hogy kész ábrákat (akár az alkalmazói rendszer beépített ábráit, akár a számítógépen megtalált vagy beszkennelt képeket – ezeket célszerűen kézzel is megrajzolhatjuk.) helyezünk el egymás mellé, egymás alá valamilyen sorrendben. Azaz elemekből komponálunk képeket, sormintákat, mozaikokat.
A rajzolás ezen a szinten egyszerű vonalas ábráknak, foltoknak (színeknek, textúráknak) az eggyé komponálását jelenti. A képekre pontokat, vonalszerű (egyenes szakaszok) és területszerű (négyezetek, téglalapok, körök) elemeket helyezhetünk el. A rajz és a zene, valamint némi szöveg együttes alkalmazásával egyszerű multimédiás anyagok, animációk készíthetők. A zenei alkalmazásnál lehetőség van zene lejátszására, egyszerű átalakítására, zene komponálására.
Az egyes objektumoknak viszonylag kevés tulajdonságát kellene megadnunk, elsősorban a színét és méretét. Bár a matematikai tudás még messze van, de itt könnyen megvalósítható a képek, képelemek elemi transzformációja (forgatás, tükrözés, nagyítás, sokszorozás) is.
Készíthetnek születésnapi meghívót, farsangi plakátot, osztályterem dekorációkat. Itt természetesen elsődleges a tanári irányítás, s a legfontosabb, hogy mindenképpen szülessen valami hagyományos alapanyagra készült termék: a tanuló hazavihesse, és szüleinek megmutathassa az általa/általuk készített kompozíciót.
Különlegessége ennek a korosztálynak (ami persze később is folytatódhat), hogy a rajzos dokumentumok egyes elemeit programmal (itt Logo programmal) is elkészíthetjük. Így tehetünk például zászlóra csillagokat, félholdat, azaz olyan rajzelemeket, amiket könnyebb programmal előállítani, mint kézzel megrajzolni.
Fontos megjegyeznünk, hogy a jó informatikai alkalmazások kiemelten fejleszthetik a tanulók manuális, mozgáskoordinációs, számolási, olvasási és írási készségét.
Itt már ki lehet tűzni célként a különböző számítógépes eszközök alkalmazhatóságának felismerését, meglévő alkotások továbbfejlesztését. Előtérbe kerülhet a dokumentumismeret, ahol ebben a korosztályban rajzos-szöveges dokumentumokról lehet szó.
Amíg az előző korosztályban véleményünk szerint a dokumentum elemek valamilyen rendben elhelyezett halmaza, addig itt már van értelme beszélni a dokumentumok strukturálásáról. [VS] Ezek lehetnek szöveges, képi, zenei, film struktúrák. A struktúrák kialakításában azonban ne a használt alkalmazói rendszer legyen az elsődleges, hanem az alkalmazás világ. Azaz például szöveges dokumentumokban nyugodtan használjunk olyan fogalmakat, mint a mondat vagy a versszak, amelyeknek nincs közvetlen megfelelője a legtöbb alkalmazói rendszerben. Ilyenkor persze foglalkozni kell azzal, hogy ezen fogalmakat hogyan lehet megvalósítani az alkalmazói rendszerekben.
A dokumentumok összeállításában nem elsősorban a használható alapelemek számának bővülésére kell gondolni, hanem az egyes alapelemek tulajdonságai széleskörű megadási lehetőségeire. Ez ugyanúgy igaz a grafikus (vonalvastagság, határszín, kitöltés, háttérszín), mint a szöveges objektumokra (karakter formázás, bekezdés formázás).
Azt gondoljuk, hogy amint legalább egy mondatnyi szöveg jelenik meg bármely dokumentumban, azonnal foglalkozni kell a helyesírással.
Fontos gondolat, hogy jól meg kell választani az elkészítendő dokumentumtípusokat! Az iskolai, illetve az otthoni élethez kapcsolódó, a korosztály érdeklődési körének megfelelő dokumentumok előállítása, nyomtatása, tárolása, javítása az egyik leggyakrabban előforduló feladattípus.
Ezek elsősorban rajzok, ábrák, kisebb mennyiségű szöveggel kiegészítve. Ilyenek például a farsangi, születésnapi meghívók, az üdvözlőkártyák, az iskola-, illetve osztályembléma, plakátok sokféle fajtája, játékpénz, játékkártya. Önálló (terv)rajzok készülhetnek az osztályteremről, az iskolaudvarról, lakásokról stb. Alapelvként rögzíthetjük, hogy az előző korosztályhoz képesti különbség: kicsit több szöveg az elkészült dokumentumokban.
Még itt is jellemzően egyoldalas dokumentumokat készítünk, de fontosnak tartjuk az oldalkép megtervezését, amihez az adott alkalmazói rendszer kezelésében segédeszközök ismeretére van szükség. Ezzel szemben bátran nyúljunk az oldalon belüli elemelrendezést lehetővé tevő funkciókhoz! Objektumokat látszólag már itt is összekapcsolunk (például képhez képaláírást illesztünk), de a valódi összekapcsolást ekkor még korainak tartjuk.
Sok különböző dokumentum – jellemzően kép – gyűlhet össze, amelyek rendszerezésével is érdemes foglalkozni. A képek albumokba, al-albumokba rendezhetők, előkészítve ezzel a számítógépek könyvtár (mappa) struktúrájának megismerését és megértését.
Úgy gondoljuk, hogy a dokumentumkészítés nem gépelési gyakorlatokról szól, azaz amennyire lehetséges a dokumentumokhoz szükséges minden nyersanyagot meg kell kapniuk a diákoknak. A valós világban a nyersanyagokat sokszor a kívánttól jelentősen eltérő formátumban kapjuk, ami komoly mértékű és nehézségű előfeldolgozási munkából állhat. Ezt ettől a korosztálytól még nem várhatjuk el, azaz célszerű a nyersanyagokat előfeldolgozottan, a használt alkalmazói rendszer formátumában megadni.
A cél annak felismerése, hogy mindenhol körülvesznek minket a számítógépes alkalmazások, az elkészített dokumentumok célja a tájékoztatás, az ismertetés, a szemléltetés, a láttatás. Megjelenhetnek a szöveges-rajzos, illetve a szöveges-táblázatos dokumentumok. Cél lehet az alkalmazások tipizálása, valamint az igénylista szerinti alkotás képességének fejlesztése.
A fő cél az iskolai, illetve az otthoni élethez kapcsolódó, a korosztály érdeklődési körének megfelelő dokumentumok, táblázatok előállítása, nyomtatása, tárolása, javítása.
Itt már előtérbe kerülnek a nagyobb részben szöveges dokumentumok, amelyekhez gyakran ábrákat, időnként pedig táblázatokat kell csatolni. Könnyebb eset, amikor a felhasználandó képeket megkapjuk (bár ekkor is szükség lehet ezekből részek kivágására, esetleges transzformációkra), de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ezeket időnként nekünk kell előállítani, megrajzolni. Emiatt foglalkozni kell elemi képszerkesztési, illetve grafikus tervezési feladatokkal.
Lehetséges feladat például iskolaújság, nyári tábori napirend, órarend, névjegykártya, iskolai versenyek felhívása, beosztása, eredménye. A szöveges dokumentumok készítése előtt érdemes beszélni a szöveg esztétikájáról, tipográfiájáról (folthatás, olvashatóság, tördelés, tartalmi egységek elkülönítése, kiemelések szerepe).
Ezek a dokumentumok az 1 oldalt már meghaladhatják, de véleményünk szerint itt még nagyon óvatosan kell bánni a többoldalas dokumentumokhoz kapcsolódó fogalmakkal, funkciókkal.
A méret növekedése újabb strukturálási egységeket tesz szükségessé (pl. fejezet, alfejezet, jelenet), amelyekhez fogalmi elemek is tartoznak (pl. cím, alcím).
A szöveges, grafikus dokumentumok alapján elektronikus faliújság, kirakati bemutató készítése. Az elektronikus faliújság valószínűleg az első olyan dokumentumtípus, ami eleve többoldalas, azaz a többoldalas dokumentumokhoz kapcsolódó fogalmak rajta keresztül taníthatók meg.
Általában is felvethető a statikus és a dinamikus dokumentumok megkülönböztetése. Dinamikus dokumentumokban van ugyanis beavatkozási, időnként átalakítási lehetőségünk (például az űrlap egy dokumentum, de lehetőségünk van a számítógépen való kitöltésére).
A táblázatkezelési ismeretek bővülésével igény lesz a táblázatos dokumentumok előállítására. Először egyértelműen a diagramokról lehet szó. Úgy gondoljuk, hogy a táblázatkezelés témakörei tanítási sorrendjében a szám jellegű adatok beírását közvetlenül követni kell a diagram készítésnek, megelőzve bármilyen számítási feladat elvégzését. Ezt követi a táblázatok esztétikus elrendezése (címsorok, címoszlopok, összegfokozatok) és tagolása.
Ebben a korosztályban fel kellene fedeztetni az alkalmazások széles körét: alkalmazásokat otthon, az iskolában, a szórakozásban.
A 15-16 évesek oktatásában a játékosság csökken, a „valószerűség” nő: a megoldandó feladatokban több az adat és kapcsolatuk. Más jellegű „kreativitást” igényelnek e problémák: az adatok „begyűjtése”, a kapcsolatok föltárása, vagyis elemi szinten a modellezés is szervesen hozzátartozik a problémához. Ez azt jelenti, hogy a felhasználandó nyersanyagok formátuma akár jelentősen is eltérhet az előállítandó dokumentum formátumától – a dokumentumokhoz algoritmusok kapcsolódnak.
Az iskolai, illetve az otthoni élethez kapcsolódó, a korosztály érdeklődési körének megfelelő dokumentumok, táblázatok, adatbázisok előállítása, nyomtatása, tárolása, javítása lehet a cél.
Az írásos anyagok jelentős része itt már szöveg, például levél, dolgozat – azaz több olyan dokumentum, amely már nem nyilvánvalóan tartalmaz képeket. A dokumentumok mérete is jelentősen megnő, szöveges (és talán rajzos) dokumentumoknál ez egyértelműen egy hierarchikus felépítést tesz szükségessé és igényli az ebben a struktúrában való tájékozódást (tartalomjegyzékkel, hivatkozásokkal, ábrajegyzékkel).
Külön érdemes foglalkozni nagyméretű táblázatok (táblázatkezelésben), jelentések (adatbázis-kezelésben), tervrajzok (grafikában) megjelenítésének kérdéseivel. Itt nemcsak az a probléma, hogy hosszában nem férnek el egy lapon (és emiatt kell többoldalas dokumentumokkal foglalkoznunk), hanem széltében sem (még fekvő laptájolás esetén sem).
A szöveges, grafikus dokumentumok alapján interaktív elektronikus faliújság, információs tábla és esetleg előadást támogató prezentáció készítése is lehetővé válik. Nem véletlen, hogy ezek szerkezete, felhasználási lehetőségei közelítenek a weblapok világához.
Úgy, ahogyan az adatmodellezési ismeretekben ebben a korosztályban jön elő az adatok tipizálása, ugyanúgy foglalkozhatunk itt a dokumentumok tipizálásával (stílusok, diaminták, stíluslapok).
Szakképző iskolák tanulói megismerkedhetnek egyszerű szakmai problémák számítógépes megoldásával a számítógépes tervezés, gyártás, információtárolás, következtetés területén.
A feladatok ebben az esetben is különféle tantárgyakban vetődnek föl (osztályfőnöki, természettudományok stb.), az informatika tantárgy azonban egyre több általános ismeretet vehet át a szaktárgyaktól.
Ebben a korosztályban kétféle célt tűzhetünk ki. A továbbtanulni nem szándékozóknak az irodai alkalmazások megismerését; a nem informatikus pályára készülőknél pedig speciális, az érdeklődési területüknek megfelelő alkalmazói ismertek elsajátítását.
Itt kellene foglalkozni azzal, hogy egyes dokumentumelemek többféleképpen is leírhatók, sőt leírandók. Ez részben az akár csak időlegesen fogyatékkal élők miatt szükséges (pl. szövegek felolvasása, filmek feliratozása), de ugyanezek a lehetőségek mindenki számára is hasznosak (pl. filmek feliratozása idegen nyelv tanulásához). Sok esetben a többféle leírás arra szolgál, hogy valamit jobban megértsünk, róla többletinformációt kapjunk (akár lábjegyzetekkel, akár képtartományokhoz kötött információk megjelenítésével). Ennek egyik leglátványosabb lehetősége a térinformatikai alkalmazásoknál jelenik meg, ahol térképi pontokhoz rendelhetünk sokféle hasznos információt.
A 17-18 évesek oktatásában dominánsan olyan felhasználói programok vehetők elő, amelyek az adott intézmény „filozófiájához” legjobban igazodnak. Ezek részben a szakképző iskolákra, részben pedig az általános célú iskolák olyan tanulóira vonatkoznak, akik a középiskola elvégzése után nem akarnak továbbtanulni, s az elhelyezkedésükhöz szükséges ismereteket akarnak megszerezni.
Itt – és részben az előző korosztályban – újra előkerülnek a közben megszerzett matematikai ismeretekre is építő komolyabb rajzolási, képszerkesztési, képfeldolgozási feladatok. Ezekre építve megjelenhet a multimédiakészítés.
A szöveges, grafikus dokumentumok alapján a bemutató készítés, mint új alkalmazási terület jöhet szóba.
  |
 |
 |
A tananyag az ELTESCORM keretrendszerrel készült