Megismételhetjük a programozás eszközeinél megfogalmazott alapelvet: az alkalmazói rendszerek kezeléséből annyit és ott tanítsunk, amennyire és ahol szükség van az alkalmazói ismeretek tanításához.
Fontos kiemelni, hogy nemcsak az Alkalmazói ismeretek, hanem az Adatmodellezés tanításához is használunk alkalmazói rendszereket.
Az alkalmazási ismeretek célkitűzésének legjobban megfelelők a képszerkesztő, ábraszerkesztő programok. Ezek lehetnek kész rendszerek (rasztergrafikus vagy vektorgrafikus alapelvűek), illetve programozási nyelvszerűek (mint pl. a Logo programozási nyelv).
Az iskolákban található számítógépekre több olyan szoftver létezik, amelyek elemi fokon már egészen kicsi gyerekek számára alkalmazói ismereteket nyújt. Ezek un. nyitott programok, a gyerekek csupán néhány billentyűvel vagy egérrel szöveget, grafikát kezelnek, rajzos-szöveges alkotásaikat kinyomtatják.
Fontos megjegyezni, hogy ebben a korosztályban a gyerekek nagyon nehezen viselik, ha egy program „kikérdezni” akarja őket, s erre nagyon hamar rá is jönnek. Emiatt itt mindenképpen – és a későbbi korosztályokban is – olyan nyílt programokra van szükség, amivel alkothatnak.
Emiatt kétféle alkalmazói programot tudunk elképzelni. Az egyikben meglévő elemekből alkotásokat készíthetnek, a másikban pedig saját elemek előállításával próbálkozhatnak. Fontosnak tartjuk az utóbbi esetben is azt, hogy az elkészített elemek objektumokként viselkedjenek, azaz ha például egy kört rajzoltunk, akkor azt a továbbiakban is lehessen körként kezelni, transzformálni, sokszorozni.
Ezen programokban szükségünk van alapelemek elkészítésére, mozgatására, tulajdonságaik megváltoztatására, sokszorozására. Ehhez szükség van a kijelölésük lehetőségeire, kivágásra, beillesztésre, másolásra.
Hasonló szerepet tölthetnek be a zeneszerkesztők, amelyek funkciói közül elsajátíthatók a hangok magasságának, hosszának megadásán kívül az elkészített „zenemű” lejátszásával, kottázásával, megőrzésével kapcsolatos tevékenységek.
Nagy eséllyel itt (esetleg a programozás eszközeinél) jön elő az, hogy új dokumentumokat kell létrehozni, meglevőkhöz kell hozzáférni, az elkészített dokumentumainkat meg kell őrizni, ki kell tudni nyomtatni. Ezek a funkciók minden újabb szoftvereszköznél is előjönnek, ha először jól vezetjük be, akkor később nagyon könnyű dolgunk lesz velük. Hasonló dolog figyelhető meg az oldalbeállításnál, illetve a nyomtatási beállításoknál is.
Az ábraszerkesztők helyét fokozatosan átveszik az egyszerű szövegszerkesztők, amelyek már sok szöveg elhelyezési, formázási lehetőséggel rendelkeznek, de maximálisan ragaszkodnak az érthetőséghez (WYSIWYG – amit látsz, azt kapod elv!). A feladatok megoldásához szükség van ezen programok olyan funkcióinak ismeretére, amelyek lehetőséget adnak grafikus és karakteres elemek elhelyezésére a képen, a kép egyszerű átalakításaira (pl. egy részletének befestése, mozgatása), megőrzésére, illetve kinyomtatására.
Mozgófilmek előállítására és a két terület összekapcsolására is alkalmasak az ennek a korosztálynak készült animáció szerkesztők, multimédiaszerkesztők.
Az egyes alkalmazások során előkerült új fogalmak megvalósításához meg kell találni a megfelelő eszközt az alkalmazói rendszerben (pl. a vers, versszak, verssor fogalmakat hogyan valósítsuk meg szövegszerkesztőben). Ennél lényegesen nagyobb feladat az alkalmazások sokszínűségéhez megismerni az alkalmazói rendszerekben használt fogalmakat, funkciókat, az egyes alapelemekhez tartozó beállítási lehetőségeket. Azt gondoljuk azonban, hogy ennek nem szabad öncélúnak lenni (ha például egy korosztályban az alkalmazásokhoz nincs szükség hasábra, akkor ott a hasáb fogalmat sem kell megtanítani).
Mivel az oldal fogalom az egyoldalas dokumentumoknál is létezik, fogalakozni kell az ehhez kapcsolódó legfontosabb jellemzőkkel (méret, tájolás, margók).
A beviteli, javítási, tárolási, nyomtatási funkciókon kívül a szó, a sor, a bekezdés, a blokk, valamint részben a lap fogalmához kapcsolódó formázási lehetőségek is szerepet kaphatnak. Olyan fogalmak megismerése, mint a betűtípusoké (pl. Courier, Helvetica) és változataiké (bold, azaz félkövér, italic, azaz dőlt) és más elemi tipográfiaiaké nem okozhatnak gondot a „szemmel láthatóságuk” miatt.
Mindezek előtt azonban az egyik első funkció legyen a más objektumok (képek) beszúrása és formázása funkció, amihez praktikus tudás lehet a szöveg táblázatos elrendezésének ismerete. (A táblázatot először nem táblázatként, hanem oldaltervező eszközként használjuk.)
A tanulók itt már sok táblázattal találkoznak (órarend, versenyek táblázatai), amelyek szövegszerkesztővel is készíthetők, hiszen csak formázásra, esetleg sorba rendezésre van szükség hozzájuk.
Megjelenik – egyelőre csak adattároló, megjelenítő eszközként, minimális számítási feladattal – a táblázatkezelő néhány elemi funkcióval. Használjuk a cella, blokk, sor, oszlop fogalmakat, képleteket, a blokkokra alkalmazható egyszerű függvényeket (pl. maximum, összeg, átlag, szórás, darabszám). Mindenképpen szükséges azonban a diagramkészítési lehetőség kihasználása.
Akár szövegszerkesztésről, akár táblázatkezelésről van szó, a táblázatok formázásánál szükség lehet a cellaegyesítésre, cellafelbontásra. Amint megjelenik legalább kétféle alkalmazói rendszer, azonnal foglalkozni kell a közöttük való adatátvitellel, illetve annak vizsgálatával, hogy milyen tevékenység végrehajtására melyik a jobb.
Nagyon sokféle elemből egészen bonyolult oldalképek alakulhatnak ki. Az alkalmazói rendszerek ezek hatékony és pontos megvalósításához nagyon sokféle segédeszközt képesek adni (rácsok, segédvonalak, dokumentumtérképek), amelyek közül az egyszerűbbekkel már itt is érdemes megismerkedni.
Adatbázis-kezelők használata elsősorban kész adatbázisok lekérdezésére korlátozódik, amelyek nem feltétlenül egyetlen adattáblából állnak. De a lekérdezést itt csak vizuális eszközök segítségével végezzük! Használni kell már a mező és a rekord fogalmakat.
A szövegszerkesztő funkciói kiteljesedhetnek, itt érik el azt a szintet, amely minden középiskolát végzett tanulónak szükséges. (Speciális célalkalmazásokban, projektmunkákban nem tartjuk kizártnak a kiadványszerkesztők használatát sem – általában is az a véleményünk, hogy nem kell megijedni egy új alkalmazástípustól.) Megjelennek a lappal kapcsolatos fogalmak (élőfej, élőláb, lábjegyzet, lapszámozás), valamint mindenképpen ezek közé tartoznak a szövegszerkesztők nyelvi funkciói (helyesírás ellenőrzés, szinonima szótár).
A táblázatkezelők használatában megjelennek a bonyolultabb képletek, egyszerű statisztikai függvények, a grafikus megjelenítés sok eszköze, a táblázat blokkjaival kapcsolatos tevékenységek. Új fogalomként használhatjuk a munkalapot és a munkafüzetet.
Az adatbázis-kezelők – csak menürendszeren keresztül – adatdefiniálási, elhelyezési, keresési, rendezési, csoportosítási lehetőségekkel rendelkezzenek. Itt mindenképpen vezessük be a jelentés és az űrlap fogalmát! Kerüljük el azt, hogy a felhasználó az adatbázist, mint táblák halmazát lássa, azt módosítsa!
Megjelenhetnek a szakmai alkalmazói programok (CAD, szakértői rendszer, banki rendszerek, információs rendszerek), egyszerű lehetőségeikkel, ebben a korcsoportban csak kedvteremtési céllal.
Fontos alapelv eddig a korosztályig mindegyik alkalmazói rendszernél az interaktív használat, mindenfajta programozási megközelítés nélkül.
E korosztályban jelenhet meg ismeretlen programok használatba vétele dokumentáció alapján. Itt még e programok viszonylag kis méretűek, kevés felhasználói beavatkozási lehetőséget tartalmaznak. Ilyenek az egyszerűbb oktatóprogramok, az operációs rendszerek segédprogramjai (pl. adatállomány tömörítők, víruskeresők stb.).
Itt nem szeretnénk mindenki számára feltétlenül kötelező ismeretet megfogalmazni.
Speciális osztályokban komolyabb ábra- és képszerkesztők, kiadványszerkesztők, multimédia szerkesztők használatára is sor kerülhet. Matematika emelt óraszámú osztályokban szóba jöhetnek a matematikai alkalmazói rendszerek (bár ezek nagyobb súllyal problémamegoldó eszközök, mint dokumentumkészítők).
A tovább nem tanulóknak itt kell megszerezni a rutinszerű gyakorlatot a gyakori irodai alkalmazói rendszerek használatában, amire egy tantervben sok időt kell biztosítani.
Esetleg több szoftvereszköz alkalmazását, illetve magyar és angol nyelvű szoftverek alkalmazását is.
Itt már cél lehet nagyobb programrendszerek, az ismertekhez hasonló funkciójú általános célú alkalmazói rendszerek megismerése dokumentáció alapján, tanári konzultáció igénybevételével.
Tudják, hogy mindegyik célterülethez van sokféle alkalmazói program, s hogy a feladatok megoldásához milyen szempontok szerint válasszanak közülük!
  |
 |
 |
A tananyag az ELTESCORM keretrendszerrel készült