Na ez volt az a film, amit én találtam ki. Írtam még egy minden részletre kiterjedő forgatókönyvet is, csak később rá kellett jönnöm, hogy ez azért nem ilyen egyszerű. Imádom a sci-fit, kedvenc sorozatom a Star Trek, hát nem is csoda, hogy ebbe a témába nyúltam bele. A történet dióhéjban annyi, hogy a jövőből érkezik egy csapat azzal a céllal, hogy megakadályozzák a technikai fejlődést. Ott kapcsolódunk be a történetbe, amikor egy rendőrt akarnak megölni. Közben persze a jövőből is érkezik segítség, akik végül győzedelmeskednek a gonosz felett :–)
Két fő probléma adódott a filmmel kapcsolatban, ami sok amatőr film esetén előjöhet. Az igaz, hogy "merjünk nagyot álmodni", de azért túlzásokba nem jó esni. Itt van ez a jövő téma, űrhajóval meg mindennel, ami kellhet. Hát nagyszerű, az én képzeletemben jól is nézett ki, csak a gyakorlati megvalósítás ütközött akadályokba... Egy űrhajóban játszódó jelenetet mégsem lehet felvenni egy sima szobában, pedig másunk nem nagyon volt. Persze ott a bluebox technika, de ahhoz nem sokat értettünk akkoriban, de mégis az tűnt a megoldásnak. Megoldásnak nem is lenne rossz, ha tudtuk volna rendesen, hogy mire kellene odafigyelni. Így aztán az egész űrhajós dolog jól el lett rontva. Ez az űrhajó elmenne akár mennyországnak is. Nem azért mert olyan tökéletes, hanem a mindent átható fehérség miatt. Szóval az első, amit soha nem szabad elfelejteni, hogy mindig csak olyan dolgot találjon ki az ember, amit valószínűleg meg is tud valósítani.
A másik gond, hogy egy amatőr produkciónál az ember sokszor arra kényszerül, hogy a helyszínhez idomítsa a jelenetet, mivel nincs arra lehetősége, hogy kedve szerint átalakítsa a környéket. Nagyon idegesítő lehet, ha az ember megtervezi a jelenetet, aztán amikor kimennek a helyszínre, az nem is olyan, mint elképzelte. Ilyen esetben előnyös, ha először szemügyre vesszük a helyet, ahol forgatni akarunk, és a konkrét adottságokhoz képest tervezzük meg, hogy mit történjen ott.
Még mindig a tervezéshez kapcsolódik, hogy ilyen esetekben a szereplők sem lesznek profi színészek, legjobb esetben is csak lelkes amatőrök. Ami egyrészt jó, mert nagyszerű hangulat alakulhat ki a bénázások miatt. Másrészt viszont oda kell figyelni, hogy ne akarjunk valakivel a személyiségéhez képest homlokegyenest szembenálló jellemet eljátszatni, mert az úgysem lesz egy nagy alakítás. Továbbá ne akarjunk barokkos körmondatokat a szereplők szájába adni. Úgyse fognak napokig a szöveg tanulásával foglalkozni. Jobb esetben is csak a jelenet előtt olvassák el, egyszer-kétszer, hogy mit is kell csinálniuk. Ha pedig túl sok mindent kell megjegyezniük, akkor úgyis valaki belebakizik, ezen először jókat derülnek a jelenlevők, de egy idő után csak idegességbe csap át az egész, és ami nem lenne komplikált az is csak össze lesz csapva.
Talán a legjobb egy ilyen film esetén csak a történetet leírni, szereplőknek pedig olyat választani, aki a valóságban is hasonlít a kívánt alakhoz. Aztán ha mindenki tudja, hogy mi a szituáció, és hova kell kilyukadni a párbeszéd végére, akkor nagy valószínűséggel egy elfogadható jelenet alakul ki belőle, hiszen senkinek sem kell számára mesterkélt mondatokat kierőltetnie magából.
Az Időzsaruk tervezésekor én ezeket még nem tudtam. Szépen bele is estem a hibákba... Kitaláltam egy fiktív világot, amit nem voltunk képesek megvalósítani, kitaláltam komoly szereplőket, konkrét szövegekkel, amit megintcsak nem sikerült tökéletesen megoldani. Mindenesetre a forgatás jó hangulatban telt, mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a legjobb bakikat tartalmazó videó dupla olyan hosszú, mint a film :–)
Még egy dolog van, amit lehet, hogy az elejére kellett volna írnom, de most jutott eszembe: Egy kezdő filmes csapat, ne akarjon szuperprodukciót csinálni, meg kell mászni a szamárlétrát. Kezdetnek néhány perces filmecskékkel próbálkozzon mindenki, sokkal többre mehet vele. Nekünk 3 év kellett, hogy erre rájöjjünk...